Ti hogyan dolgozzátok fel lelkileg a halált, a gyászt? (beszélgetés)

ezo.ági javasolta a meditációt. Az is jó. De nekem valami hiányzik belőle.

"ürítsük ki az összes gondolatot a fejünkből,(...)és érezni fogjuk, hogy a fájdalom átalakul elfogadássá."

A kiürítéssel kapcsolatban --- a gyásznál amúgy is éppen az a meghatározó érzés, hogy üres vagyok belül, nincs velem, akit annyira szerettem, elvesztettem és marad az üres MAGÁNY. Erre a megoldás éppen az ellenkezője lenne: a FELTÖLTEKEZÉS pozitív gondolatokkal, energiával.

És ez nem megy magától. Mint ahogy az sem, hogy a "fájdalom átalakul elfogadássá". Ezen dolgozni kell. Ezt hívják gyászmunkának. Aki lelki békességre vágyik, nem spórolhatja meg ezt. De egyedül negyon nehéz. Olyannal sem megy, aki még inkább beleránt az önsajnálat mocsarába...

Higgyétek el: nem szégyen segítséget kérni! Megéri! (Lehet, hogy volt már rossz tapasztalatod pszichológussal, lelkésszel, de ők sem mind egyformák.)

Istenem mennyi szívfájdító emberi sors!

Lehetünk még valaha ugyanazon emberek, akik szerettünk elvesztése előtt voltunk, vagy már örökre mások lettünk?

Teljesen együtt tudok Veled érezni. Nincsenek megfelelő szavak....

Én is sokat álmodom a férjemmel. Mióta meghalt mindennap kint voltam a temetőbe, de otthon is úgy érzem mintha velem lenne, de a fizikai valója ettől függetlenül nagyon hiányzik, mindent megadnék egy öleléséért.

Igen. Köszönjük szépen. Kedves Tőled.Igazad van.

Én is tanultam..de sajnos most nálam a "hóhért akasztják" :(

Sziasztok!

Ha megengeditek, megpróbálok segíteni nektek. Úgy látom, sokan vagytok, akik nehezen dolgozzátok fel a gyászt vagy csak abban bíztok, hogy majd "az idő begyógyítja a sebeket"... Pedig többet is tudtok tenni azért, hogy ne kelljen egy életen át magatokkal cipelni a gyász súlyos batyuját.

Biztosan halottatok már erről: a gyásznak 4 fázisa van - ezeken megy keresztül az ember, jobb esetben egy év alatt. Ha nem érkezik el a 4. fázishoz 1-2 éven belül, akor patológiás gyászról van szó, azaz egy megrekedt folyamatról, ami beteggé teheti az ember testét-lelkét. Ezért nagyon fontos, hogy tisztában legyetek a fázisokkal, és ha kell, szakember segítségét kérjétek, ha úgy látjátok, megrekedtetek. És akkor a fázisok:

1.) a SOKK fázisa

2.) a KONTROLL fázisa

3.) a REGRESSZIÓ fázisa

4.) az ADAPTÁCIÓ fázisa

(Nem akarok okoskodni, én ezt tanultam, használom is a hivatásomban, mikor gyászolókat lelkigondozok. Ha valaki többet szeretne megtudni egyes fázisokról, utána nézhet a neten is, de nyugodtan kérdezhet tőlem is.)

Én különböző fázisokon mentem át a szeretteim elvesztése során.Egyedüli gyerekek voltunk a párommal,szüleim nálunk laktak.1996-2000-ig anyukám rákbetegségével küzdöttünk.MIndent megtettünk érte életében is.Amikor meghalt úgy éreztem mindennap ki kell mennem a sírjához, gondozni továbbra is. Közben apukám 1999-2007-ig egyre súlyosbodó betegségben szenvedett, az utolsó évben leesett a lábáról szinte teljesen ápolni kellett.Apukám nem félt,fiatalon fronton mellette haltak a társai,de kiváncsi volt.Tőle kaptam a Lelkünk útja c.könyvet halála előtt fél évvel,neten rendelte mert annyi időre még össze szedte minden erejét hogy picit géphez üljön.Mindketten elolvastuk. Sokat beszélgettünk róla,elemeztük.Fél év múlva meghalt.Álmomban többször megjelent komplett álomként,megfejthető történetként, mindent megértettem amit üzent mert az álmaimnak üzenete volt.Boldog voltam,sírját csak kellő mértékben látogattam,nem éreztem szükségét a naponkénti kimenetelnek mint anyukámnál. 2008 aug.-ban párom+fiam barátnője+barátnő anyukája autóbalesetet szenvedtek,mindhárman meghaltak.És nem tudom mit mondjak.Számomra a halál többé nem létezik. MIndíg érzem a jelenlétüket. Innentől nálam a két világ összemosódik. Fáj hogy fizikai értelemben nincsenek itt, de azt nem mondhatom hogy meghaltak és nincsenek többé,mert nem igaz.Érzem a jelenlétüket. És ha kimegyek a sírhoz ürességet érzek és azt mintha a párom küldene hazafelé hogy ne ácsingózzak már a sírnál.Hazamegyek és otthon velem vannak.Sokszor fáj és sokszor szoktam sírni,de inkább ez azt hiszem a meg nem élt jövő miatt van.Túl korán mentek el.Párom mindíg jön álmomban is ha nagyon el vagyok keseredve vagy valami problémával küzdök és próbál segíteni. De csak akkor jön. Sima napokon hiába szeretném nem álmodok vele.DE álmodtam a többiekkel is egyszer-egyszer, aminek üzenet értéke volt számomra.

Szóval feldolgoztam vagy sem, magam sem tudom,de egy biztos: számomra a halál üres szó,nem létezik

világok vannak kihez közel, kihez távol.Hozzám nagyon közel.

Voltam pszichológushoz (magam is tanultam 6 évig), természetgyógyászhoz(hiszek bennük)...semmi.. :( csak az önbecsapás...

Pedig úgy szeretném már elfogadni...a néni arca is itt lebeg felettem..mintha szólna és nézne..

Szerintetek kezdek "megzakkanni"?

Ildikó...

Én nagyon nagy erőt kívánok Neked és fogadd őszinte együttérzésem. Lelkileg nehéz amin átmentél. S most szégyenlem magam, hogy Én mit érzek...

Akkor mit érzel Te ? Mit érez aki a férjét elveszítette? Vagy mindkét szülőt? S a többiek is itt...

Istenem...

Én mindenki lelki békét és megnyugvást kívánok tiszta szívből.

Szia!

Én 2001-ben az édesanyámat,2007-ben az édesapámat vesztettem el!Amikor édesanyám meghalt én nem akartam elhinni!Nagyon sokat álmodtam vele úgy,hogy egészséges volt!1995 áprilisában agyvérzést kapott!A jobb oldala le volt bénulva és nem tudott beszélni!én sajnos nem nézhettem meg a halála utánn,mert így is nagy rizikó volt ugyanis 4 hónapos terhes voltam a fimmal amikor beteg lett!A testvéreim nem engedték,hogy megnézzem és hamvasztásos temetése volt ugyhogy ott sem tudtam megnézni!A nővéreméknél élt ő ápolta!Amikor lemegyünk a nővéremékhez még mindig az az első,hogy egyből megyek a szobájába,hogy köszönjek neki!Még ennyi idő elmúltával is!Ha telefonon beszélek a tesommal mindig megkérdem anyu mit csinál,erre ő csak sohajt és akkor leesik,hogy ő már nincs!Sajnos fiatalom elment(62 éves volt).Én akkor még csak 21 éves voltam!Heten vagyunk tesók és én vagyok a legkisebb!Szóval nem lehet feldolgozni ezt a dolgot!Főleg így nehéz,hogy a nagyobbik lányom aki anyu halála utánn 2 évvel született tiszta anyu!A nővérem majdnem elájult amikor meglátta a lányomat a születése utánn!Sírt!Sajnos apuval nem tartottuk a kapcsolatot,mert megbolondult amikor anyu meghalt!Nem állt szóba senkivel,mindig egyedül akart lenni!Az egyik bátyám és a nővérem látogatták meg,de nem beszélt velük!Azt mondtam jó akkor nem érdekel ne is szóljanak,ha meghal!Egyik este 11órakkor csörög a telefon akkor már sírva fakadtam,mert tudtam!A férjem kérdezte "mi van?" "mondtam apu meghalt!"Felvette a telót és az unokahugom volt azzal a hírrel,hogy egy órája apu meghalt!Egész éjjel sírtam és másnap reggel vonatra ültünk és leutaztunk hozzájuk!Megnézni nem volt erőm sem akkor sem a temetésen!Hiába nem érdekelt,de az apám volt és sokat köszönhetek neki is,mint édesanyámnak!Taníttattak és minden gyügömre volt nekik valmi!Sokat köszönhetek nekik!Nem tudom mennyit segített ez a történet,de én megértelek tudom milyen fájdalom ez!És benne van a pakliban,hogy bármelyik testvérem vagy esetleg én meghalunk,vagy rosszul leszünk ugyanis nálunk családi örökség az agyvérzés!A legidősebb nővérem már a közelében volt!Hát ez az én történrtem!Igaz,hogy már eltelt sok idő,de fogadd öszinte részvétem és a családodnak is részvétem!Légy jó!Vigyázz magadra!Üdvözlettel:ildikó

Istenem... Én ilyenkor nem tudok mit írni.:( Nagyon tisztellek.

Ölelésem Neked!

Hat nagyon eros ember lehetsz hogy ezt kibirtad.

Biztos a szuleid is ezt szeretnek hogy ti tovabb eljetek a batyaddal megtalalva a boldogsagot.

Köszönöm, Neked is ugyanezt kívánom.

Erősnek lenni, nem is tudom mit jelent igazán, de mindenki ezt mondja, hogy legyek erős a gyerekeim miatt is, csak azt nem mondják, hogy kell azt csinálni.

Nem is tudom, hogy telt el ez idő alatt egyik nap a másik után, talán ami segít, hogy nagyon sokat sírok, utána megkönnyebbül az ember, de csak egy kicsit, aztán kezdődik elölről az egész elhagyatottság, a rettenetes magány érzése...

Nagyon nagy tiszteletem a tied, nem tudom, hogyan bírnám ki amit Te...

Nagyon sok szépet kívánok Neked az életben, megérdemled.

Ölelésem...

Na most "szép látvány lehetek"....sírok a saját irodámban a számítógépemnél...Istenem..

Igaz már kicsit régebben, 5 éve, de elvesztettem először az apukámat, majd rá kb félévre az anyukámat.Hogy tudtam feldolgozni és tovább lépni?Sok olyan ember volt körülöttem, akire számíthattam.Bizony megfordult a fejemben az öngyilkosság, de hamar elhessegettem, mert ott volt nekem az édes bátyám.Imádom.Ha ő nincs már én se lennék, vagy ha mégis nem én lennék...

Tovább kellett lépni, mert tudom, hogy anyuék is ezt akarnák.Igaz csak másfél évre rá, de lediplomáztam, mint a tesóm is.Tovább kellet lépnünk, mert csak így tudom élni az életem.Nem szabad a múlton rágódni.Igaz nekem is 3-4 év kellett, mire sírás nélkül tudtam beszélni a halálukról és még most is ritkán rámtör a hiányuk, de ilyenkor mindig arra gondolok, hogy van egy drága testvérem, és van egy imádnivaló vőlegényem, akik szintén imádnak és segítenek mindenben, tartották bennem a lelket és segítettek túllépni.A tesóm is lábra állt, én is.Voltak hullámvölgyek, nem is kevés, de túléltük és ez így helyes.Ezért csak azt tudom javasolni, hogy emlékezzetek a vidám történetekre, amik az elhunytakkal kapcsolatosak, úgy éljenek az emlékeitekben mint az az ember akiért rajongtatok és gondoljatok arra, hogy ő se akarná, hogy sokat szomorkodjatok.Idővel majd könnyebb lesz.

Hat neked sem lehet konnyu, akkor hat reszvetem neked is.

en is beszelek tatamhoz...

Istenem..ez szörnyű, fogadd őszinte részvétem .:(

S erős tudsz lenni valamilyen szinten?

Kívánok neked nagyon nagy erőt.