Ti hogyan dolgozzátok fel lelkileg a halált, a gyászt? (beszélgetős fórum)

Én hiszem az Istent...nagyon is... nem is bírnám nélküle. A Szűzanya a második anyám..s hozzá gyakran fordulok...

Nem zakkantam meg..de nekem kell a hit...

Próbáltam természetes növényi alapanyagból készült nyugtatókat...nem segített...

Szerintem Nekem ezt agyban kell helyretenni..s azt nem tudom mikor sikerül..talán soha...

Magam hibáztatom . Bűntudatom van. annyi mindent másként csinálnék..ezért...

szildikó77, valóban érdekes és főleg hátborzongató, amit írsz - de mindezt Neked kell helyre raknod, mivel senki sem tudja, hogy milyen volt a kapcsolatod anyukáddal, csak Te.

A másik: írod, hogy hiszel az újjászületésben. Itt akkor most a lélekvándorlásra, a reinkarnációra gondolsz? Más is írta előtted, hogy bár nem olyan vallásos, hisz ebben és milyen kár, hogy nem tudja, a tatája miben-kiben születik újra és így nem találkozhat vele. Látjátok, ez a gond ezzel: ez a keleti vallásokból jön (buddhizmus pl.) és egyáltalán nem áll közel egy keresztyén ember lelkivilágához. Nem is ad vigaszt - sőt kétségbeejtő. Akkor nem fogunk találkozni sosem? Akkor egy örök körforgás az élet? Sosem nyugszik meg a lélek? Mi ennek az értelme? SEMMI!

Nem akarok hitvitát - félreértés ne essék - de elmondom azért: én hiszek az újjászületésben, de abban az értelemben, ahogy a Bibliában Jézus beszél róla. Röviden és egyszerűen: ha valaki rádöbben, hogy tévúton jár, és egyedül nem találja a helyes utat, még inkább: nem tudja megváltani saját magát - és ezt beismerve az Élet Urához fordul, engedi, hogy belépjen az életébe, annak csodálatosan megváltozik a gondolkodásmódja és az egész élete. Félelmek, szorongások szűnnek meg, felesleges aggodalmak tűnnek el, és elnyeri az ember azt a békességet, lelki nyugalmat, amit a világ nem adhat meg, csak AZ, AKI teremtette az emberi lelket. Mert Ő ismer minket a legjobban, Ő tudja legjobban mire van szükségünk. Az igazi vigasz Jézus Krisztusban van, aki megváltott minket bűneinkből - halála és feltámadása volt az ár a mi szabadulásunkért. Ez az újjászületés - már itt a földön. És ez folytatódik odaát - ki hogy nevezi - a túlvilágon, a mennyországban.

(Bocs, hogy prédikáltam egy kicsit, de ez inkább bizonységtétel volt részemről, ami egy hívő embernél természetes, sőt szükséges, hiszen a hit hallásból van. Aki nem tudja ezt elfogadni, én is elfogadom, nem akarom meggyőzni. Köszönöm. Most megyek, mert ébredezik a három csemetém, és Anyára van szükségük.)

Még itt kellene, hogy legyenek Velünk...

A fiad hogy dolgozta fel édesapja, barátnője elvesztését, Neki nagyon borzalmas lehetett....

Sokszor bánt a lelkiismeret, mert arra gondolok, hogy milyen rossz nekem, de a gyerekeimnek még borzalmasabb, azóta talán még jobban féltenek, ragaszkodnak hozzám, főleg a kicsi... Nehéz nagyon

Hát fiatalon ment el, nagyon sajnálom...

Enyém 52 volt én 49. Viki 18.. csak 18.. épp hogy élni kezdett. Anyukája 42. Még sokat élhettek volna

A holmik.....

Anyukám halála után próbáltam hordani az arany nyakláncát és úgy éreztem éget....

Apukám halála után sem hagytam a holmijából csak az iratait,fotókat,könyveket....

A páromnál egész más a helyzet....

Fordult a kocka.A hálóban minden úgy van mint mikor hazajött munkából.Aktatáskája,órája,kulcscsomó,szemüveg...

Szekrényében kedvenc ruhadarabjai, a többit ugyan kiraktam, de a kedvencei ott vannak,zakójában,bőrmellényében érzem az illatát...és ez jó.... néha megölelem és megvigasztal.Előszobaszekrényben egy kabátja, egy cipő.... és nincs brrr...:)) Szeretem... velem van.. Talán betegesnek tűnik a ragaszkodásom,de szükségem van rá és ez így lesz míg élek.Beteljesül a fogadalom:holtodiglan-holtomiglan. Együtt voltunk a család és attól hogy fizikailag nincs itt mi továbbra is egy család vagyunk

Én úgy tudtam a teljes megnyugvást megleleni, hogy azt mondtam magamnak, lehet, hogy megváltoztam, de így lehetek az akivé lennem kell, így leszek még értékesebb érző ember.

Szerintem természetes, hogy ilyenkor megváltozik az ember.De majd ha enyhül a gyász, akkor sokkal értékesebb, bölcsebb emberek leszünk. :) És ki tudja idővel majd megtaláljuk régi/új önmagunkat. :)

Én például abban a szakmában akarok kikötni, mint anyukám, pedig nem érdekelt.Ám láss csodát a sors odavezényelt. :)

gyopárka, nagyon jól érzed és tudod is, hogy amikor a párodra gondolsz és az ő jelenlétére, magadat vigasztalod, és ahogy írod: ez egyfajta védekezőmechanizmus a részedről. Szerintem is inkább ez, mint a nyugtatók, a cigi vagy pia...

Rengeteg fajta védekezőmechanizmusa van az emberi léleknek: ide tartozik minden olyan "mesterséges elképzelés vagy tevékenység", ami azt a célt szolghálja, hogy a régi látszatot megőrizze (pl. az elhunyt szobájában semmihez nem nyúlnak...brrr) vagy ha az élők között keresik az elhunytat, mindennapos temetőlátogatás...stb.

Az én férjem is egy nagyon életvidám, egészséges ember volt. Ezért is rossz nagyon nélküle, mert így eltűnt vele a vidámság is, nem tudok csak úgy jókedvű lenni. Azon gondolkodom vajon ez büntetés nekem és a családomnak, hogy egyik pillanatról megváltozott az életünk, sok minden már csak álom marad, mert nélküle minden nehezebb lelkileg és anyagilag egyaránt.

Én sem szedek semmit, próbálom túlélni a lehetetlent

Köszike! :) Te se érdemelsz kevesebbet. :)

Itt egyikőtök se! :) Remélem mindannyian megtaláljátok a megnyugvást és szép életetek lesz! :)

A legtöbben (közületek is) a regresszió fázisában rekednek meg. Nem csoda, hiszen a gyász folyamatában ez a legkritikusabb szakasz. (Ezt már Freud is megállapította az álomelemzés kapcsán.) A lényeg: a REGRESSZIÓ a bajba jutott léleknek olyan védekezési mechanizmusa, amellyel visszatér valamely saját lelki készlettárában már meghaladott, kinőtt, viselkedési formához.

Ez egy ideig természetes, hiszen a gyászoló lelkében hatalmas feszültség és nyugtalanság alakul ki és ezt a belső vihart valamihogyan csillapítani kell. A regresszív szakasznak fontos és pozitív szerepe is van, mert sokszor éppen ez a visszalépés, visszacsúszás menti meg az embert a teljes összeomlástól.

Igen, én is azt hiszem nagyon megváltoztam, sok mindent másképp látok, mások lettek a fontos dolgok.

Valójában most váltam csak igazán önállóvá, egyedül kell döntenem mindenben, de szerencsére két fiam és az édesanyám mindenben támogat.