Ti hogyan dolgozzátok fel lelkileg a halált, a gyászt? (beszélgetés)

Kedves park!

Együttérzek Veled. Rajtad múlik, hogy sokáig frissen tartod a sebet vagy engeded begyógyulni.

Te már rájöttél, hogy a közhely, miszerint az idő majd begyógyítja a sebet, nem igaz. Vannak, akik nem tudnak mást mondani, csak ezt.

Sírjál csak, az megtisztít - de mondd, van valaki, akivel tudsz beszélni édesanyádról, az érzéseidről? Fontos lenne.

Teregetés közben járt az agyam...

Lehet, azt gondoljátok - akinek nem inge, ne vegye magára -, mit papol ez itt nekünk, kicsit eltért az eredeti témáról, a gyász feldolgozásától. Pedig nem tértem el.

Nekem is vannak drága "hallottaim" - azért az idézőjel, mert valójában élnek ők - és az segített a gyász feldolgozásában, hogy abban a reménységben búcsúztam el tőlük vagy engedtem őket el, hogy ők az Istenéi. Úgy gondolok rájuk, mint akiket Isten egyik tenyeréből áttett a másik tenyerébe (antropomorfizmus tudom, de mi csak emberi jelzőkkel tudunk Istenről beszélni).

Nem mindenkiről lehet tudni, hogy megtért-e élete során. Ez is egy nagy téma, sokféleképpen juthat el az ember Istenhez... A lényeg, hogy akár tudom (mert mondta az illető), akár nem - abban a reménységben vagyok felőle, hogy Isten a kegyelmébe fogadja és üdvözíti őt. Így békesség tölti el a szívemet és megnyugszom Isten akaratában. Ez működik még akkor is, ha valaki érthetetlen módon, fiatalon halt meg - tapasztaltam!

Csak azon gondolkodom,meddig marad friss a seb édesanyám elvesztése után!

Még csak 10-hét telt el de egyre rosszabb!

Sírni eleinte nem is tudtam,most meg csak gondolnom kell rá és már bőgök......

Kedves gyopárka!

Köszönöm a válaszaidat. Felmerült bennem, hogy milyen jó lenne Veled beszélgetni, mert így neten keresztül nem az igazi. Sokszor elbeszélünk egymás mellett, vagy olvasáskor másképp értelmezhető az, amit a másik írt. Na, mindegy.

Nem ismerlek, de soraidból ítélve: jó úton haladsz.

Egy dolog, amit félreértettél: én nem félelmet akarok kelteni az emberekben. Szinte minden igehirdetésem Isten hatalmas szeretetéről szól meg arról, hogy Ő mindenkit üdvözíteni akar, hiszen Jézus minden emberért meghalt a kereszten. De mit gondolsz, nem a mi felelősségünk, hogy elmondjuk azoknak, akik elutasítják Istent, hogy ennek a döntésnek - mint mindennek - következménye lesz? Már itt a földi életben is és majd odaát is. Ez nem félelemkeltés, hanem figyelmeztetés az ő érdekükben, hogy megmeneküljenek. Hahó, emberek, ébresztő! Szakadék felé rohan a vonatotok, de még időben vagytok: le lehet szállni!

Különben a próféták is ezt tették régen: figyelmeztették az embereket. Persze sokan nem hallgattak rájuk, ahogy ma sem az ilyen beszédre figyelnek az emberek. De van, aki mégis... Na, őértük kell és érdemes mondani.

Pl. Keresztelő János, aki Jézus előfutára volt, mit "szajkózott" addig, amíg meg nem hallották? "Térjetek meg, mert egészen közel van az Isten országa! A fejsze már a fák gyökerére vettetett: kivágnak és tűzre vetnek minden fát, amely nem terem jó gyümölcsöt." Erre odamennek hozzá, megkeresztelkednek és utána azt kérdezik: "Mondd meg nekünk, mit tegyünk?" Változtatni akarnak az életükön - és ehhez, hogy ide eljussanak, arra volt szükség, hogy ezeket a kemény szavakat hallják. Egyedül ez rázta fel őket.

Ma is sokan csak akkor ébrednek fel, akkor néznek fel, akkor fohászkodnak Istenhez, ha kemény élethelyzetbe kerülnek...

Távol álljon tőlem, hogy kioktassalak Téged és azokat, akik olvassák soraimat, én csak azt adom tovább, amiben hiszek. Nem én találtam ki - mindent a Bibliából veszek.

Ahogyan az utolsó ítéletet is. Azt hiszed, ha nem beszélünk róla, akkor nem lesz? Olvasd el Máté evangéliumából a 25. részt. A tíz szűz példázatát, amikor öten kimaradtak a mennyegzőből, mert nem volt elég olajuk a lámpásukba. Vagy a talentumok példázatát és azt, amikor Jézus majd visszajön az ő dicsőségében és szétválasztja az embereket, ahogyan a pásztor elválasztja egymástól a juhokat a kecskéktől. Vannak, akik ezt hallják: "Jöjjetek, Atyám áldottai, örököljétek a világ kezdete óta számotokra elkészített országot. Mert éheztem és ennem adtatok..."stb (biztos ismered) A lényeg, ha segítünk valakin, jót teszünk valakivel, olyan, mintha Jézussal tettük volna - akár anélkül, hogy felismertük volna az illetőben Jézust.

És - akármilyen borzasztó - vannak, akik ezt hallják majd: "Menjetek előlem, átkozottak, az ördögnek és angyalainak elkészített örök tűzre. Mert éheztem és nem adtatok ennem, szomjaztam és nem adtatok innom, jövevény voltam és nem fogadtatok be"...stb. és mikor csodálkoznak, hogy mikor nem szolgáltunk neked? A válasz: "Bizony, mondom nektek, amikor nem tettétek meg ezeket eggyel a legkisebbek közül, velem nem tettétek meg. És ezek elmennek az örök büntetésre, az igazak pedig az örök életre."

Bocsi, hogy végül leírtam és az egész ilyen hosszú lett, de azért el lehet olvasni a Bibliában is. Ki hova tartozik, ki hova megy, nem a másik ember dönti el. Mi nem ítélkezhetünk. Az Örök Bíró színe előtt kell majd megállnia minden embernek.

Most megyek teregetni, mert rég lejárt a mosógép. :)

Olvaslak benneteket folyamatosan, csak még írni nem tudok...nálam ez nem megy sírás nélkül :(

Ismét történt haláleset... (nem közeli de megvisel, hogy miért azt is leírom később.)

Vigyázzatok magatokra!

A lelkész személye csak olyan szempontból fontos, hogy nagyon sok embernek vezetőre van szüksége,támaszra,akire felnéz, aki megmagyaráz neki dolgokat, utat mutat, hús-vér emberre van szüksége hogy megerősítést kapjon.

A templomok. A reformátusban nincs szobor, kép, a katolikus tele van ezekkel.

A református ismerte az ember gyenge pontját, hogy minden apróság képes elterelni a figyelmét az igéről.De még így, ebben a közegben sem biztos hogy mindenki aki ott van alászáll önmagába hogy tisztán fogadja be az igét. Engem nem zavarnak a szobrok,képek,mert ha magamba szállok nincs külvilág csak Isten és én.DE ide hosszú út vezetett.Nem megy egyik napról a másikra.Legalábbis nekem nem ment. És sok embernek szüksége is van arra hogy lássa is akihez beszél, imádkozik.

Az ítélet szót sem használnám,mert ha valaki csupa szeretet mint Isten, az nem ítélkezik

Aki pedig legyint a dolgokra azzal hogy úgyis ujjászületünk, az semmit sem tud valójában az ujjászületésről,se a buddhista ujjászületésről,se a Jézusféle feltámadásról.

Hogy az életünk egyszeri-e ezen lehet vitatkozni, de nem ez a lényeg.Az egyszeri szó alatt érthetjük azt, hogy csak egyszer élünk a földön és soha többet, de érthetjük azt is hogy ilyen formában, ebben a testben és ezt az életet ami ehez a testhez kapcsolódik csak egyszer éljük.

De abban igazad van hogy itt és most kell dönteni: Istennel vagy Isten nélkül.De ennek mélyebb értelme van mint pusztán az hogy imádkozok,eljárok templomba és eget verő bűnt nem követek el.Ahoz hogy azt mondhassa valaki magáról Istennel él, ahoz a lelkében is tiszta,őszinte szeretetnek kell uralkodnia.Ez nagyon kevés emberben van meg,sokan közelítenek hozzá és nagyon sokan vannak ettől még nagyon messze.

megpróbálok válaszolni

Azt írod: Jézus felfedi előttünk milyen is az örökkévalóság.Akik földi életükben nem törődtek Istennel azok az örökkévalóságot is Istennel való elszakítottságban élik meg és ez kínszenvedés lesz számukra /örökké Isten nélkül,szeretet nélkül élni/Az Istennel való élet - hit,remény,szeretetre épülő élet pedig a biztonságot jelenti, odaát is Istennel való létet,üdvösséget,kiteljesedést.

MInden úgy van ahogy Jézus mondta!De én úgy gondolom az elszakítottság szó és akínszenvedés szó nem a legmegfelelőbb amit az ember használ ennek a helyzetnek a leírására.Talán valamikor aki ilyen sarkosan fogalmazott elrettenteni akart.

De nincs szükség arra hogy az emberekbe félelmet keltsünk.Úgy gondolom Isten nem ezt akarja.Istent

szeretet veszi körül,csak jóindulatra és szeretetre kellene koncentrálnunk.Az én értelmezésemben, aki nem Isten utmutatása szerint, szeretetteljesen éli le az életét, hanem rosszindulatu,gonosz,rosszul cselekszik, az halála után sem élvezheti az Isten melletti szeretetteljes légkört,hanem külön e légkör hiánya nélkül kell léteznie és mivel ott már tisztán látunk,nincsenek a földi rossz szokásaink ezért ez a helyzet fájdalmas számunkra. Kínszenvedés? Én inkább csak úgy fogalmaznék szenvedés.

Sziasztok csak most tudtam jönni.

A férjem teljesen egészséges volt, hirtelen halt meg. A fiaim közül a nagyobbik akkor még nem töltötte be a 18. évét, rá két hetére volt a szülinapja, az írásbeli és a szóbeli érettségi között volt, a kicsi pedig 10 éves volt.

Nem tudom miért kellett így lennie?!

Ezt mindenkinek..., hogy nyugodjon meg a lelkünk...Én ma is sírtam.... :(

Szent Ágoston:

Ne sírj, mert szeretsz engem

Ne sírj, azért mert szeretsz!

A halál nem jelent semmit,

csupán átmenet a másik oldalra.

Az maradtam, aki vagyok, és Te is önmagad vagy.

Akik egymáséi voltunk, azok vagyunk mindörökre.

Úgy szólíts, azon a néven, ahogy mindig szoktál, ne keress új szavakat

Ne fordulj felém ünnepélyes arccal,

folytasd kacagásod, nevessünk együtt, mint mindig tettük!

Gondolj rám , kérj, mosolyogj rám, szólíts!

Hangozzék a nevem házunkban, ahogy mindig is hallható volt,

ne árnyékolja be távolságtartó pátosz!

Az élet ma is olyan, mint volt, ma sem más.

A fonalat nem vágta el semmi,

miért lennék a gondolataidon kívül...

Csak mert a szemed most nem lát engem,

nem vagyok messze, ne gondold.

Az út másik oldalán vagyok, lásd jól van minden.

Meg fogod találni a lelkemet és benne egész letisztult,

szép, gyöngéd szeretetemet,

Kérlek, légy szíves... ha lehet, töröld le könnyeidet,

és ne sírj azért, mert annyira szeretsz...

Életem ott van Isten tenyerén, azért nem félek én.

Bármi fáj nekem: mosolyog a szemem.

Száz jajszó között bízom vakon, hitem fel nem adom.

Rám törhet vadul ezer baj, veszély,

Isten így szól:"Ne félj!"

Miért is, mitől is félnék én az Isten tenyerén?

Bocs, most nincs időm, mert hajnalban megyek a gyerekekhez Pestre, amiket írtál ahhoz részletesebb választ szeretnék.Majd holnap ha hazajöttem.

Röviden csak annyit:semmiképp se szeretnék megbántani senkit hit ügyben,családunk vegyes,így volt temetés és mise katolikus,volt református.

Most épp Buddha életét olvastam ki. Velem az a baj, hogy nem fogadom el vakon az írást, mert azt is csak emberek vetették papirra.Csak a magot nézem nem a hozzá tartozó köritést.

A nirvána sem megsemmisülés vagy legalábbis nem olyan értelemben ahogy a Te írásodból kicseng.

A nirvána Istennel való lét, ugyanugy mint ahogy Te írod az üdvösségre. Te üdvösségnek hívod, ők nírvánának.És még számtalan összecsengés van a különböző vallások között,bár még én csak mostanában kezdtem tanulmányozni. Ezért nem is értem mi értelme van átmenni egyik vallásból a másikba, Isten csak egy van és a közelében lévő szeretet is ugyanolyan akár buddhista az ember, akár katolikus,vagy református.