Ti hogyan dolgozzátok fel lelkileg a halált, a gyászt? (beszélgetős fórum)

2019-ben 2 szerettem ment el ,pár hónap különbséggel.Szerelmem elvesztését mai napig is érzem,mindig itt van a veszteség,éppen úgy ,mint édesanyám elvesztése,de ő nagyon idős korában hunyt el és kicsi vigasz az ,hogy nem szenvedett évekig.

Hogyan dolgozzuk fel? Megyünk tovább és emlékezek a jóra,szépre ,az együtt töltött évekre,hogy mit adtak nekem és őrzöm a szivemben.Csak az idő fogja éreztetni ,hogy bele kell nyugodni és őrizni emléküket amig élek.

Én így 😔🖤

"Ne jöjj el sírva síromig,

Nem fekszem itt, nem alszom itt;

Ezer fúvó szélben lakom

Gyémánt vagyok fénylő havon,

Érő kalászon nyári napfény,

Szelíd esőcske őszi estén,

Ott vagyok a reggeli csendben,

A könnyed napi sietségben,

Fejed fölött körző madár,

Csillagfény sötét éjszakán,

Nyíló virág szirma vagyok,

Néma csendben nálad lakok

A daloló madár vagyok,

S minden neked kedves dolog...

Síromnál sírva meg ne állj;

Nem vagyok ott, nincs is halál!"

Az élet velejárója a halál.

Megváltoztathatatlan.

Szomorú esemény mindig, nehéz elfogadni, de muszáj.

:(

Telesen igazad van és azoknak is akik hasonlóképpen vélekednek

Az utóbbi időben többször hallottam olyat hogy a hamvakat hazaviszik

Szerintem ez olyan, hogy a lelket tovább mérgezik, nem hagyják megváltozni a gondolatokat a további életet.

Igaz, nem mindegy ki milyen korban kit veszít el

de

egy példa, Liptai Kludia. Teljesen összetört anno.

Ma újból műsort vezet

Anettka szintén felépítette magát.

Tényleg nincs más, mint az idő múlása és a "helyes" gondolkodás, ha lehet ilyenkor ilyet mondani.

Természetesen lelki alkat kérdése ez

Temettem eleget életemben és nemsokára újbol :(

Sehogy.

El kell fogadni, mert megváltoztatni nem lehet.

A szeretteinket meg kell gyászolni és el kell engedni.

Nem tehetsz mást, hogy tovább tudj lépni.

Az emlékeinkben élnek tovább.

Attól függ, miről van szó ..... ha ez is egyfajta veszteség - pl. válás, szakítás, akkor ugyanúgy meg kell gyászolni, mint halálesetnél .....

Általánosságban fontos a tudatosítás, elfogadás, megélés, a pozitívumok megkeresése, megbocsájtás, elengedés ..... ha tudunk változtatni a külső körülményeken, akkor a cselekvés, ha nem tudunk, akkor az elfogadás, ill. a hozzáállásunk, gondolkodásmódunk megváltoztatása az üggyel kapcsolatban .....

Sziasztok

nem is tudom miért,de leírom...

2006 június 6 meghal az egy szem nagyim,2006 október 17 délután fél 4,hív egy rendőr barátom telefonon,meghalt a férjem motorbalesetben.ekkor 23 éves voltam, egy 3 éves kisfiúval,lakáskölcsönnel,és a rám szakadt éggel.azt hittem nem lehet rosszabb,de lett:2007 június 22 délután 1 ,hívnak a kórházból édesapám meghalt.gyomorfájással ment be hétfőn,péntekre meghalt mert nem vették észre hogy vérzik a gyomra.

most 27 éves vagyok új kapcsolatban,egy gyönyörű 8 éves kisfiú és egy 15 hónapos kislány anyukájaként élek.

semmit nem dolgoztam fel.lehetetlen.ennyi borzalmat,halált nehéz ép ésszel.

de tudom hogy van akinek rosszabb.például aki a gyermekét veszti el.

mindig van valaki akinek rosszabb.amíg gyermeked van,van kiért élned.

hát értük élek még most is én

A mai nap lelkileg nehéz... :(

Temetők...emberek...

Istenem...

Mindenkiért egy-egy gyertya...

Ismét eszembe jut kellemetlen gondolat... :(

Nem vagyok képes feldolgozni sajnos :(

Fáj...nagyon...nagyon..

Istenem... .(

Átéltem ilyen helyzetet és nem könnyű. A nagybátyád főleg mosolygós arcokat lásson maga körül, még ha azok az arcok gyakran sírnak is ha ő nem látja....:(

S a lelki fájdalom enyhítésesre..nincs recept... talán az, hogy beszélgessen sokat emberekkel...töltődjön fel lelki békével és szeretettel..olvasson bibliát...erősödjön...ami nekem nem ment, ekkor Én mindig belül túl gyenge voltam...

Minden jót kívánok Nektek!

Kedves Borcsika! A család fontosabb. Majd jössz, ha lesz időd. Remélem, hamar meggyógyul a csemete.

Üdv, Kreia

Nagyon szívesen...

Nekem is annyira tetszik...

Fájdalmas is meg nem is. Ebben minden benne van.

Még nem olvastam,köszönöm hogy leírtad :)