Ti hogyan dolgozzátok fel lelkileg a halált, a gyászt? (beszélgetés)

Nagyon jo hogy igy latod a dolgokat. Minden rosszbol szuletik vmi jo es az eletunk olyan lesz amilyenne tesszuk. A boldogsagot nem kivul hanem magunkban kell keresni, es az lehet csak igazan boldog ha egyetertesben elsz onmagaddal. Ha szeretet van korulotted mindened meg van.

"Tancolj, mintha senki sem latna

Szeress, mintha soha, semmi sem fajt volna

Enekelj, mintha senki sem hallana

Elj, mintha a menny a foldon volna!"

Sziasztok!

Én is leirnám a történetemet!

Röviden és tömören!Elnézést a helyesirási hibákért!

Engem a kereszt szüleim neveltek fel!Van anyukám is és apukám is volt!

Ök vidéken élne Szabolcsba!

Ugy kezdödött hogy az akkori párommal le kellet mennünk vidékre,mert én a suliba magántanuló voltam és akkor kellet le mennem vizsgázni!Ez volt 2007 január 15-án!az estét ott töltöttük nállun,!Együtt töltöttük utoljára az estét a családdal!Anyu,apu,bátyám,felesége 3 gyerek,párom és én!Elmentek horgászni hogy ö most fog nekem halat!Mert ugy január sajnos hónap és nem sok helyen van pénzt ,föleg ugy h nincs munka lehetöség!eltelt az az este fogott is nekem halat!Aztán reggel elmentünk!Majd Január 17-én megint át mentem nállunk a párommal és az anyóssal,és apukám részeg volt!És soha nem csinált olyat amit akkor!Bele ültettet az ölébe és ugy sirt, hogy ö milyen nagy esküvöt is fog nekem csinálni,mert ugy volt h nyáron esküvönk lessz!meg ilyenek,soha nem felejtem el mikor sirt és én belenéztem a szemébe!jó eltelt igy ez az este,én kinevettem mert a többi dolgot hülyén adta elö!majd 2 nap múlva pénteken vissza jöttem vonattal Pestre a párom családjával!Lezuhanyoztam és elbobikoltam!Aztán egyszer csak csörög a telefon és arra ébredtem hogy monja a kereszt apám hogy meghalt......Én felrettentem és visitottam egy nagyot!önantol világos volt hogy mivan!TÜdöembóliában Halt meg!Elsem tudjátok képzelni mit érzek,és 2és fél éve volt!Soha nem tudom elfelejteni öt,hiába nem ö nevelet!mindig itt lesz a szivembe!Elött egy évvel meghalt az ö anyukája a nagy mamám,és 1 év mulva ö is elment!rá 2 hónapra meghalt a nagy néném!Sajnos ez van ez a Halál!muszály elfogadnunk!De szerintem amig gondolunk rátjuk soha nem fognak igazán meghalni!Most már attol félek hogy el megy az anyai nagymámám és az anyukám!nem tudom hogy fogom földolgozni!Nektek is sok eröt kivánok a szeretteitek halála feldolgozásához!

Lehet hogy össze-vissza írok itt mindent, de még nekem is új ez az egész, érzem hogy folyamatosan változom, nehéz megfogalmazni és fogalmam sincs mi fog ebből kisülni.Az biztos hogy a sors úgy hozza a múltból mindent fel kell számolnom, lecsupaszítva csak az marad ami házasságunk elején volt és a két gyerek.De érdekes módon ez már cseppet sem zavar, nem fáj.És innen kellene felépítenem újra az életet.

Lassan kibontakozott a fejemben az elképzelés is, hogy megvalósul-e az még a jövő titka.Olyan mintha a kettőnk indulása jó lett volna, de valamitől félrecsúszott és én most mintha esélyt kapnék arra hogy megvalósítsam amiért vagyok és amiért ő is lett volna. Ezt érzem, de lehet hogy hülyeség az egész? Még magam sem tudom. Majd pár év múlva kiderül.

Hát most egy ideje már se nem álmodok, se nem érzem olyan intenzíven, pedig tegnap is úgy kértem hogy jöjjön, de most nem érzem azt az intenzív jelenlétet.Pedig úgy szeretném. De sajnos nem az van amit én akarok.Rendeződni látszanak a dolgaim és pusztán nyavalygásra nem jön. Valószínű hogy neki az én közelembe lenni nem olyan fontos már, mint nekem az ő jelenléte.Szomorú vagyok:( érzem hogy szeret, de ugyanakkor érzem azt is hogy ő most boldog nélkülem is.Minden érdekel mert meg akarok fejteni minden titkot.Én is meghaltam valamilyen szinten velük eggyütt, hogy itt vagyok még az csak azért van,mert a sorsom ,hogy még élnem kell és a gyerekeimnek,állataimnak szükségük van rám.

De belül halott vagyok.

Szia Borcsika!

Írtál földi életről meg az örökkélvalóságról. De mi van a kettő között?

Szépeket írsz,igazságokat,én is úgy gondolom mindíg próbálni kell segíteni az embereken,mert nagyon sokan nem tudnak vagy nem akarnak tudomást venni a következményekről.

Az is igaz hogy sokakat csak a kemény élethelyzet visz közelebb Istenhez.

Hát van ember ilyen is-olyan is.Igazad lehet hogy vannak akikre csak kemény szavakkal lehet hatni.

Sajnos én hajlamos vagyok magamból kiindulni,csak a csendes,szeretetteljes,békés,nyugodt beszédet szeretem és az előzőben írt véleményemet ez is befolyásolta.

Örülök hogy ilyen hosszan válaszoltál,mindíg szívesen olvaslak :)

Köszönöm!

Soli Deo Gloria! Egyedül Istené a dicsőség!

Ne ... ne.... vagyis ne hallgass el...

Jó olvasni téged!

Ja, és még valami, ami nekem segített.

(Ígérem, ezután eldugulok egy időre ;-)

Én hiszek abban, hogy nem örök és végső búcsút veszünk az elhunyttól (pl. a temetés alkalmával), hitem szerint viszontlátjuk egymást, azaz találkozni fogunk! Köszönöm Istennek, hogy megajándékozott ezzel a hittel, mert ez az, ami valóban segít!

A másik: néha jó egyedül lenni a gondolatainkkal, érzéseinkkel, de ha sokáig vagy egyedül, nem tesz jót a lelkednek. Szerencsés, aki eljut egy olyan közösségbe, ahol nem csak egymást túllicitálva panaszkodnak, hanem ahol egymás hite által épülhetnek, gazdagodhatnak, megerősödhetnek a tagok.

Fogadd együttérzésem...sajnálom :(

Sírj...Ölellek...s erőt kívánok neked!