Te boldog vagy? (beszélgetős fórum)

- „Ahelyett, hogy elátkoznád a sötétséget, gyújts inkább egy gyertyát”

- "Ha azt szeretnéd, hogy a dolgok valóban megváltozzanak, más gondolatokra van szükséged."

/Abraham - Hicks/

„Egy probléma nem oldható meg ugyanolyan gondolkodásmóddal, mint amilyenben az adott probléma keletkezett." /Albert Einstein/

„Azt éli át, amit gondol!” Dr. Murphy ezzel az alapvető felismerést kifejező mondattal vezeti be a „pozitív gondolkodás” tanát.

Megadatott nekünk a szellem ereje, ám mi évezredek óta rosszul élünk vele: jelentéktelen, gyakran veszélyes dolgokra használjuk. Azt azonban, hogy micsoda felmérhetetlen károkat okozunk így magunknak, még talán a pszichológia sem fedezte fel, bármennyire körüljárta is a lelki viselkedési mechanizmusok világát.

Minden gondolat teremtő erővel bír, függetlenül attól, hogy jó vagy rossz irányba mutat-e. Adja meg tehát gondolatainak az őket megillető tiszteletet. Tanulja meg, hogy pozitív gondolatoktól várhat pozitív eredményeket.

Azt fogja átélni, amit gondol! Gondolja azt:

- egyetlen vágya, hogy egészséges és életvidám legyen,

- harmóniában és belső békében akar élni önmagával és környezetével.

Ha ezt gondolja, a tudatalattija ezeket a gondolatokat – mint parancsokat, megbízásokat, kívánságokat – át fogja ültetni a valóságba. Mindaz, amit a környezetében érzékel mint formát, funkciót vagy élményt, kizárólag saját gondolatainak az eredménye.

A fordulathoz soha nincs késő. A harmóniában töltött élet igazi csodákra képes, és a lét árnyoldalait örömre, szeretetre és harmóniára változtathatja át.

"Önmagunk kerülhetjük el a rosszat és egyedül önmagunk által tisztulhatunk meg, de önmagunk képes egyedül beszennyezni magunkat. Senki nem tehet tisztává, vagy tisztátalanná egy másikat." (Satipatthana)

"A világmindenséget nem csupán a sokféleségben rejlő egység teszi széppé, hanem az egységben rejlő sokféleség is."

/Umberto Eco/

Mi a boldogság?

Léted egyensúlya, amelyet

mások sugalmazó, fölemelő derűként,

te nyugalomnak érzel, amely erőt és elhatározást ad …

A boldogság – békében élni, mialatt az ész egyesül a dolgok nagyobb rendszerével.”

/ Henryk Skolimowski /

Hogy miért is vagyok boldog?

Azért mert vagyok!

És mert én, én vagyok!

Mi más is lehetnék, ha nem boldog, ha egyszer én magam választottam ezt a létitőd, ezt a bolygót és ezt a fizikai testet! És meg is kaptam! :)

Kell ennél nagyobb boldogság? :)

Hát, lenne okom bármi miatt is nem boldognak lenni?! :)))))

Hálás vagyok a létemért és mindenért és mindenkiért, ami és aki eddig az életembe érkezett a Vonzás Törvénye által, és a jövőben érkezni fog!

És ez a hála egyben boldogsággal is tölt el! :)

Köszönöm Univerzum! :)))

Nekünk minden megvolt mire jött az új jövevény.. Két lakásunk volt abból "csináltunk" egy nagyot, két kocsi jó munka biztos megélhetés...

Szépen vártuk a mi kis babánkat.

Aztán az utolsó hónapba bekerültem a kórházba, összeomlott minden mint egy kártyavár...

Szülés után rögtön a gyermek került kórházba 3 hétig. Addig biztosnak hitt munka, és a jól menő új üzlet mind összeomlott. Apát elküldték a munkahelyéről... Nekem a gyesem meg nem túl sok..

Képzelheted ott álltunk egy vas nélkül egy pici babával...

Ez ment hónapokig nagyon sok adósságot halmoztunk fel, mostmár úgy néz ki nagy része lement de még mindig van bőven...

Úgyhogy biztos csak a halál.. vagy hgoy is mondják ezt megtanultam...

A boldogsag inkabb oromteli pillanat, belefernek a negativ erzelmek is, a konfliktusok. (Nem kell mindig boldognak lenni, az mar gyanus, a letorolhetetlen idiota vigyor. Meg kell elni a fajdalmat is.) A nehez elet Isten bokja, mert eleg erosnek gondol, hogy elviseld :)

A boldogsag erdekeben annyit tehetsz, hogy oszinten megkerdezed, es nem csapod be magad, hogy mit akarsz, tenyleg jol erzed-e magad. A kovetkezo az, hogy hogyan tudsz valtoztatni.

Szerintem mar eldontotted.

Olyan nehéz ez... Mi saját magunk sokat tehetünk érte, de mi van akkor, ha a körülmények mind az ellen vannak, hogy boldogok legyünk? Nem találjuk a helyünket, az amit szeretnénk, amire vágyunk (normális élet, család, munka, bébi) egyre távolabb kerülnek tőlünk? Hogyan tegyünk az ellen, tegyünk e egyáltalán, ha már az időben benne lennénk pl. a babázáshoz, de nincs meg e megfelelő egzisztencia, értsük itt azt ha nincs saját lakásunk, bizonytalan a munkák, a családunktól (szülők, testvérek) nem várhatunk nemhogy anyagi, de még lelki támogatást sem.

És tudjuk azt, hogy csak úgy lehetünk boldogok, ha megteremtjük magunknak a saját családunkat. És itt jön a kérdés: Meddig tudunk a szívünk helyett az eszünkre hallgatni? Eljön e az a nap amikor azt mondjuk: Nekem mindegy, jöjjön a bébi, mert reméljük, hogy ezzel minden megváltozik.