Távkapcsolat - mellette vagy ellene? (beszélgetős fórum)

Ez csak rajtatok múlik...

Nem ismerem a fiút, nem tudok véleményt mondani róla :)

sziasztok! megismerkedtem egy fiúval a neten. igaz még csak egyszer találkoztunk. én Tbányán lakom albérletbe, ő pedig Egerbe. majdnem mindennap beszélünk, de ugy érzem, hogy nagy a távolság.

viszont ő azt bizonygatja, hogy higyek benne, és ebből még tartos kapcsolat is kialakulhat.

bízhatok ebbe?

sziasztok! én is távkapcsolatban élek majdnem másfél éve, igaz a táv köztünk 60km,ami néha soknak tűnik, néha nem, de a lényeg az hogy mi se tudunk akkor találkozni amikor akarunk.. de ha minden igaz akkor közelebb tudunk lenni szeptembertől egymáshoz!:)

nem rossz dolog a távkapcsolat, hisz igazán hiányában értékelődik az ember, viszont nem lehet akármikor megölelnem őt..:( De hát muszáj kibírni valahogy a következő taliig!:)

Köszönöm a biztató szavakat mindenkinek! Nagyon jól esett :)

Egy kicsit kezdem optimistábban látni a jövőt, és azt hiszem, a kezdeti sokkhatás is már lassan múlik el. Végülis a nyár mindig gyorsan eltelik...

Én a páromat két éve ismertem meg a neten, nem társkeresőn. Egyszer csak szerelem lett belőle.

O most 24, en 21, a tavolsag pedig kb. 270 km.

Egy évet külön éltünk, egy-két-három hetente talalkoztunk.

Szeptemberben odaköltöztem hozzájuk, mert felvettek oda fősuliba.

Most haza kellett jönnöm a nyárra, és nagyon rossz... :( Legközelebb csak két múlva jön... Az autót is eladja...

Igaz, szeptembertől megint vele (lehet, hogy külön lakásban), de most majd belepusztulok...

Én már feladtam az egészet, ő még nem... Tartja magát, és engem is próbál... De nagyon nehéz... Hiányzik... :(

Ne haragudjatok, de ezt most jólesett leírni...

Hopp, kihagytam. "...de az máshol, a számon."

Elfoglalt mint időhiányban szenvedő de nem párkapcsolatban élő. :)

Sziasztok.

Nekem tetszik egy srác. Ő pesti én abonyi. 90 km a távolság közöttünk. Eddig 3X találkoztunk, abból az első egy klántalálkozó volt, de akkor nem beszéltem vele sokat.

Nagyon helyes, aranyos srác. Csak az a baj, hogy elfoglalt. Dolgozik, sokszor még szombatokon is. Én 18 leszek ő 22. Tegnap lejött hozzám. Anyuméknak bemutattam. Csak akkor volt hajlandó elengedni hozzá Pestre, ha vált vele pár szót.

Még csak találkozgatunk, ismerkedünk. Sms-eztünk és akkor derült ki, hogy eléggé kedveljük egymást és rögtön megtetszettünk egymásnak. Az első randin én mentem fel. Amikor megérkeztem 3 puszival fogadott, mikor jöttem el már csak 2 volt... de az más a számra. Nem mer kezdeményezni. :)

Talán hetente ha tudunk találkozni. Ez a rossz a távkapcsolatban. Viszont a jó oldala meg az, hogy nem unnak rá a másikra. Így a legközelebbi találkozáson tudnak egymásnak örülni. :)

Bucci_13 LÉCCI ADD MEG AZ MSN VAGY E-MAIL CÍMED!!!!szeretnék veled beszélni!

Most elmondom az én storymat ami szinte teljesen olyan mint a tiéd.

Unokatesóm haverjával ismerkedtem össze chaten keresztül. Megkell mondjam előtte is láttam de még a nevét sem tudtam igazán. Annyira megkedveltem hogy szerelmes lettem életemben először és nekem is ez az első normális kapcsim én sem tudom milyen lehet az amikor mindennap látják egymást az emberek. Eddig 2xer találkoztunk és megkell mondjam én ugyanazt éreztem mint amikor a gép előtt ülök. Annyira szeretem. Sajnos nekem a szüleim is nehezítik a helyzetet mert tiltanak tőle pedig csak távkapcs!!!!! Néha nagyon nehezen bírom ezt az egészet de nem adtam fel még egyszer sem. Annyira tisztelek itt mindenkit aki átesett már ezen az egészen. A barátnőim nem értenek,hiszen annyi "jó" pasi akar(t) velem járni és én elküldtem az egészet. Nem tudom mit kellene tennem de nem akarom elfelejteni soha!!!!!!!!! Mellesleg én 14 vagyok. Puszi mindenkinek és kitartás!!!!!

Sziasztok! Mi, a férjemmel internetes társkeresőből ismertük meg egymást, mert ő akkor még külföldön dolgozott, 2000 km-re tőlem. Mégis nagy szerelem lett az ismeretségből :)

Levelezésünk után egy hónappal randiztunk először, s utána ahogy tudott, jött haza kéthetente-havonta és úgy is volt, hogy én mentem ki hozzá. Szerelmünk fokozatosan mélyült el. Egy év múlva megkérte a kezem. Ezután még fél évig távkapcsolatban éltünk, mert odakint kötötte a szerződése.

Nem mondom, hogy nem volt nehéz. NAGYON NEHÉZ VOLT! De a szerelem/szeretet minden akadályt legyőz végül ÉS EZ NEM ELCSÉPELT GONDOLAT. Azóta már férj-és feleség vagyunk és van egy csodálatos, három éves kislányunk is :)

Hello mindenkinek :) elolvastam amit eddig írtatok, és meg kell mondjam gratulálok sok mindenkinek főleg annak akinek összejött a végén minden( hogy röviden fogalmazzak):)

Én még csak 13 éves vagyok és az első kapcsolatom távkapcsolat volt és még mindig tart.Tehát én igazából nem is tudom hogy milyen egy olyan kapcsolat ahol az ember akár minden nap találkozhat a szerelmével.Én pécsi vagyok és a fiú budapesti ráadásul idősebb is nálam és volt eddig több kapcsolata , de már 1 éve együtt vagyunk :) és még mindig szeretjük egymást , eddig 2× találkoztunk.Mellesleg szerintem nem nevetséges ha valakinek távkapcsolata van, most ez van nem tudunk mit csinálni ezzel egyenlőre,amúgy meg bárki kerülhet ilyen helyzetbe.

(Amúgy szerintem elég jó a társaság , tényleg nagyon csodálok mindenkit aki kitrartott és még mindig kibírja -akár nagy nehezen és sok lemondással-a távolságot.)

Jóéjt mindenkinek :):):)