Szüzesség elvesztése a mai világban... (beszélgetős fórum)
Sziasztok!
20 éves vagyok, és még szűz! A "barátom" (már csak volt) egy hét után szakított velem mert nem feküdtem le vele...! Hozzáteszem ő 29 éves, de én gndoltam elvárható - legalábbis az lenne - hogy megértse, hogy nekem több idő kell mint egy hét...! Most picit ki vagyok borulva, de ahogy olvastam amiket írtatok, megnyugtat hogy nem én vagyok az egyetlen aki nem adta oda magát 14-15 évesen - teszem hozzá én nem ítélem el őket sem - de azért jó látni hogy mások is vártak és megérte nekik :) Remélem egyszer valaki rám is vár majd ...
Úgy csalódást, hogy nem olyan lesz neki, amilyennek szeretné, nem is tudom, mondjuk rosszul csinálok valamit, vagy fogalmam sincs. Valószínűleg csak a szokásos parám, mert elég bénácska vagyok mindenben. Az tipikus két bal láb, aki felbukik a saját lábában. :) Bár neki ez is csak aranyos esetlenség! :)
Már eldöntöttem, hogy várunk, és napról napra biztosabb vagyok benne, hogy Ő AZ IGAZI, és a LEGMEGFELELŐBB erre a nemes feladatra! :D
Sziasztok!
Erre a témára az az első gondolatom, hogy ízlések és pofonok. Én 16,5 éves voltam, mikor elvesztettem a szüzességem. Igaz nem sikerült nagyon romantikusra, de nagyon jó volt, és hiába értek emiatt rossz beszólások (csak egy hónapja voltunk együtt), én ezt nem bántam meg, és mai napig boldog párkapcsolatban élünk, immár 3 éve és együtt is lakunk, esküvőt és babát tervezünk, és fiatal korunk ellenére, nagyon jól vesszük az akadályokat. (Véleményem szerint, ezzel az élménnyel csak addig várjon valaki, amíg nem készült fel rá lelkileg, továbbhúzni szerintem nem érdemes, mert az a meghittség és törődés és gyönyör és minden gondtalanság amit a szeretkezés adhat, azt nem szabad kihagyni.)
Jha és még annyit, hogy én például nem véreztem, de azért egy kicsit fájt... Ez szerintem teljesen egyénfüggő. Ugyanis ezután az esemény után pár fél évig nem volt itthon (katona, és misszióban volt), és mikor újra együtt voltunk, hiába vigyázott rám, egy picit kellemetlen volt.
Azért akadnak itt olyan emberek, hidd el:))
Talán nekem is vallásos neveltetésemből adódóaan természetes dolog, hogy "tisztán" szeretnék az oltár elé állni, ezt mindig is így gondoltam. Ez a legszebb ajándék, amit a férjemnek adhatok... Bár most nincs párkapcsolatom, tudom, hogy nem könnyű kibírni, de nagyon megéri. A környezetemben nagyon sokan vannak, akik ezt így gondolják.
Köszönöm szépen. :-)
Hát konkrét időpont nincs. Egyelőre a párom szeretne munkát, mert április óta nincsen. :-( Aztán majd utána... De az mindenképpen "szempont", hogy meglegyen a diplomám. :-) (nyelvvizsga híján ez legkorábban ősszel lehetséges)
Ha mindketten szeretnétek miért ne?
Valószínű az ismeretlentől félsz.
ha szeretitek egymást, egymásra hangolódtok, miért okoznál csalódást? Akkor nem fáj...
Ezt hogy érted, hogy csalódást okozol?
Persze, mivel nem volt még szexuális viszonyotok mással, nem ez lesz a legjobb, de majd összeszoktok.
Ja, és védekezzetek.
Először is gratulálok a 7(+ 4) évhez! :-)
Én megmondom neked őszintén, egyáltalán nem nézek rád furán emiatt, nem tartalak "földönkívülinek" ezért, sőt, inkább tisztellek és becsüllek érte.
Én nem kaptam vallásos neveltetést, meg sem vagyok keresztelve. (A párom sem.) Gondolom ez is hozzájárult ahhoz, hogy nem vártam az esküvőig, viszont 21 évet és 3 hónapot igen, ráadásul akivel megtörtént, az első férfi az életemben (és remélem utolsó is - a vőlegényem már lassan egy éve), de vele is közel 1,5 év után.
Bevallom őszintén, hogy én akár az esküvőmig is megtartottam volna, ha úgy hozza az élet. De hát nem így történt. Azt viszont nagyon remélem és bízom benne, hogy a párom a párom marad már, amíg csak lehet.
Ami az esküvőt illeti, számomra fontos, nagyon is. A külsőségek azonban egyáltalán nem, s ami sok nőnek iszonyú boldogság, izgalom és előkészület, az nekem egyfajta "plusz púp a hát közepén". Sosem akartam habos-babos ruhában férjhez menni, valami "hajkölteménnyel" a fejemen, sosem akartam sok ember előtt házasodni... Ezeknek a gondolatától is a hideg ráz. Ha rajtam múlna, akkor 5 személyes esküvőt tartanék. Egy esketővel, a párommal és a két tanúval. És mindenféle felhajtás nélkül, nyugodtan lenne jó ez a szertartás. De persze ez lehetetlen, mert az ismerősök és a rokonok vérig sértődnének. Ezért lesz majd valamikor "nagyobb" esküvő, persze a nagy kategóriában is a kicsi. Szóval gondolom érthető... :-)
Szia Márti!
Nem hiszem, hogy sok ilyen emberkét találsz.
De azért drukkolok.
Neked/nektek ez volt a megfelelő,a jó döntés. Én el nem tudnám képzelni, hogy olyanhoz menjek férjhez, akivel nem próbáltam a szexet.
Egyébként 19 éves házasok vagyunk.
Sziasztok!
Én azért kezdtem el olvasni ezt a fórumot, mert abban bíztam, hogy van még olyan ember a világon, mint amilyenek mi voltunk a férjemmel.
Én hálát adok Istennek, hogy nekem olyan férjem van, aki ugyanolyan nevelésben részesült, mint én: "Tisztán az oltárhoz, hűen a sírig!" A mi időnkben is furcsán néztek az emberre, ha még nem feküdt le a barátjával, de minket ez egyáltalán nem érdekelt, és egy idő után már észre se vettük, hogy miket mondanak a hátunk mögött.
Igaz mi 20 évesen ismerkedtünk meg a férjemmel, és 4 évig jártunk, mielőtt házasságot kötöttünk volna, de életem egyik legjobb döntésének tartom, hogy mi csak a házasságban voltunk együtt.
Kérdezhetitek, ez miért jó? Én visszakérdezek: "Miért jó az, hogy megkérdezem az ismerősömet, hogy mi változott meg azzal a nappal, amikor összeházasodott a férjével". És ő azt válaszolja, hogy "Semmi!" Akkor mi értelme.
Egy nő, ha eléggé romantikus, akkor az esküvője napját az élete egyik legboldogabb napjának tartja. Milyen csodálatos az, hogy ezt a napot azzal ünnepelheti meg, hogy a legnagyobb ajándékot adja a férjének.
És mennyivel többet ér, hogy azért a napért mennyi mindent megtett, mennyi áldozatot hozott.
Nem mondom, hogy könnyű volt 4 éven keresztül megtartóztatni magunkat, de ha újra kezdeném, akkor is ugyanígy döntenék. És ha 50-szer is újra kezdeném, akkor 50.-szer is így tennék.
Reméltem, hogy ezen a fórumon találok olyan embert, aki várt az esküvőig, ezért kicsit csalódtam, hogy ennyi ember között se volt egy sem, de az reménnyel tölt el, hogy azért nagyon sokan mondtátok, hogy nem tizenévesen veszítettétek el a szüzességeteket.
Köszönöm, hogy meghallgattatok.
Hát én így jártam, de a fájdalom ellenére kellemes élmény maradt ;)
Bár néha szokott most is fájni az alhasam szex közben. Ez viszont betudható annak, hogy a méhem kissé hátrafelé dől (előre lenne normális) és ez okozza fájdalmat. Jó hogy a doki kb. egy éve hívta fel rá a figyelmem..
Egyébként ajánlatos nem rögtön a lényeggel kezdeni. Vannak egyéb módszerek is a másik megismerésére, ki mondta, hogy azonnal "tegyék helyre a dolgokat"???! X-D
Viccet félretéve: érdemes várni vele, pár alkalomig legalábbis biztos. Nem tudom, szerintem olyan kiábrándító rögtön, vagy viszonylag hamar egymásnak esni...
Mi a párommal közel 1,5 évet (!) vártunk rá, és pfú... Szóval nem kell semmit elsietni. :-)))))