Szüzesség elvesztése mekkora felhajtással jár? (beszélgetős fórum)

Mi az a szüzesség és miért fontos valakinek?

Szerintem a józan ész és az egészséges ítélöképesség elvesztése sokkal több bonyodalmat okoz!

Csak a hatvanas években, főleg vidéken 18-20-22 évesen mentek férjhez a lányok, addig meg valahogy ki lehetet húzni.

Ma már 30 körül mennek férjhez.

Szerintem ez az "első" kicsit túl van ebben az esetben misztifikálva, igazából semmi jelentősége nincs, eleve sosem tudhatod, hogy ő lesz-e az igazi vagy sem...

De azért a túl kell esni rajta a másik véglet, nem értem miért kellene.

Mikor az ember úgy érzi, hogy "na majd vele", akkor úgyis tudni fogja, el nem tudom képzelni, hogy ezt valaki előre eltervezze...

Én is így álltam az elsőhöz, hogy essünk túl rajta, pedig a pasit szerettem nagyon, de már érdekelt a szex meg el akartam veszteni a szüzességemet.

Szerintem nem is az érzelmek, hanem a körülmények tették jóvá. Saját hely, figyelt rám, bizalom, ő tapasztalata…

Egyáltalán nem ciki, szerintem bármelyik férfi értékelheti, ha ő lesz neked az első.

Semmiképp nem szabad úgy hozzáállni, hogy "essünk túl rajta", mert akkor tényleg nem valószínű, hogy pozitív élmény lesz. Ha szerelmes nem is vagy, azért a kölcsönös vonzalom legalább legyen meg. A többség azért emlékszik az első alkalomra szerintem. :)

Fontos, és lényeges, hogy szeresd azt, akivel megtörténik - még inkább, hogy ő szeressen annyira, hogy figyeljen Rád.

Nem tartom kínosnak. Így alakult. Miért lenne kellemetlen, hogy nem feküdtél le bárkivel csak azért, hogy ne legyél szűz?

Én emlékszem rá. Nem úgy, mint valami csodálatos, jelentőségteljes, felejthetetlen eseményre, de fontos, hogyan történik meg. :)

Sokan nem nagy szerelemből,csak már vágynak a dologra.

És nagyon nem mindegy, hogy egy 15 éves gondolkodik a szüzesség elvesztésén, vagy egy 21. Nem mondom, hogy késő,de jobb most,mint 4-5 év múlva,mert akkor már tényleg gát lesz, meg a férfiak is úgy vannak vele, hogy na, ez biztos azért nem kellett senkinek ,mert olyan rossz.

Szerintem egy idősebb, középkorú, úgy 35-40 éves férfi kell.

Oda lesz, hogy egy 20 éves nővel lehet és ők már nem olyan vadmalacok, mint a huszonéves fiúk.

Tapasztalt, odafigyelő, gyengéd partner kellemessé tudja tenni az első alkalmat is. Nagyon sokat segít a vonzalom, és természetesen a teljes őszinteség.

Mindenképpen meg kell beszélni a dolgot előre. Hovatovább megtiszteltetésnek is veheti, hogy benne bízol meg annyira, hogy ezt a lépést vele teszed meg.

(Nálunk a férjemnek én első voltam és így éltem meg. Ismerek más házaspárt is, akiknél így alakult.)

Mondd, hogy te még nem voltál senkivel, ne legyen mrglepődés.

Olyasvalakivel menj bele ilyenbe, akiben bízol, és érzelmileg is jelent neked valamit.Nem kell, hogy óriási szerelem legyen, de ne egy random ismerőssel.

Egyszer olyan projektünk volt egy előző munkahelyemen, hogy huszonéves férfiaknak kellett online fórumot vezetnem és ez is téma volt.Ők is tartanak az első alkalomtól, legyen az szüzesség elvesztese vagy egy új kapcsolatban az első együttlét.Hasonlóképp a nőkhöz félnek attól, hogy nem lesznek elég jók a nőnek.Tipikusan aggódnak még a méreteik miatt, illetve hogy túl korán elmennek, vagy bénáznak az óvszerrel.A nők a szüzesség elvesztésekor a fájdalomtól félnek, meg attól, hogy megváltozik a kapcsolat jellege, miután “megtették”.

Köszönöm az eddigi válaszokat. Nem szeretném halogatni mostmár sokáig. Van valaki, akivel ismerkedem, vagyis ismerjük egymást. Ő idősebb nálam, nem sokkal, de elég tapasztalt lehet ilyen téren. Számomra ez is olyan furcsa, hiszen ő már sok nővel volt együtt élete során, nekem meg sosem volt szexuális kapcsolatom férfival és nem tudom, hogy hogyan viszonyul majd ehhez, mennyire lenne gyengéd, mennyire “ciki” a szüzesség, egyáltalán egy férfinak ilyenkor mi megy végig a fejében. Szerintem részéről is nagy a nyomás, mert az első alkalom, ha rossz, vagy negatív érzésekkel jár együtt ez az egész, akkor az a későbbi együttlétekre is rá tudja nyomni a bélyeget.

Egyáltalán szóljak neki, hogy ez az első? Mondjuk nyilván észrevenné.

Vonzódom hozzá, de szerintem sosem lenne köztünk hosszútávú kapcsolat, bár ki tudja.

Komolyan nem tudom, hogy mit várjak ettől, nem csak túl esni akarok rajta, de valahol mégis szeretném már magam mögött hagyni ezt a témát.

Attól függ nő vagy férfi vagy,úgy gondolom...

Ne várj csodálatos élményt elsőre,de ne is halogasd!Mivel nő vagyok a másik nem nevében nem tudok nyilatkozni,de úgy gondolom,hogy a drukk mind a kettőnél meg van.És ne feledd! Az első alkalomnál csak a második a jobb és igy tovább...

Hogy kivel?Nő vagyok és nem fiatal vagyis egyértelműen alap nálam,nálunk az érzelmi kötődés.A férfiaknál ,hogy van? Csak némi elképzelésem van,az első alkalommal kapcsolatban.Én mégis azt javaslom,kötődjél a partneredhez.

Szerintem kicsit túl gondoljuk ezt. De persze én is csak utólag mondom már ezt:)

Az első jó eséllyel nem lesz jó, de attól még szerintem olyan valakivel tedd meg, akivel tényleg szeretitek egymást.

Én nem emlékszem konkrétan az első alkalomra. Mármint hogy milyen érzés volt, vagy mennyire volt varázslatos. 🤷‍♀️

Mindenesetre szerintem nem túl realisztikus elvárás az első alkalommal szemben, hogy legyen élvezetes, meg szuper romantikus meg stb. Mondjuk az "essünk túl rajta" elképzelést sem erőltetném, semmivel nem lesz több vagy más az életed utána sem. De nem is várnék

túl hosszasan a tökéletes emberre vagy pillanatra. De ez csak én vagyok :-)

Bizonyos okok miatt nem a tinédzser éveimben fog először megtörténni. Nem vallási okok miatt, nem is azért, mert a férjemnek tartogatom magam, hanem, mert egy nehéz időszakon vagyok túl és most kezdek belőle kilábalni. Évek kemény munkája, ilyen ez a gyászidőszak.

Szerintetek ez tényleg egy olyan dolog az ember életében, amit az igazival kell megtenni, egy olyan valakivel, akibe szerelmes vagy? Vagy csak túl kell rajta esni?! Meg kell adni a módját? Hiszen az első alkalom mégiscsak az első alkalom, amire mindig emlékezni fogsz és ami utána vagy jó vagy rossz élményként ragad meg benned és ez sokmindenre ki tud hatni az életemben.

Néha úgy érzem, hogy csak túl akarok rajta esni, mert kínos.

Ugyanakkor félek is, de ki van akkor ha nem lesz jó? Ti az első igaz szerelmetekkel tettétek meg? Tényleg túl kell ezt az egészet misztifikálni? Van jelentősége?!