Szüléstörténetem, ahogy én átéltem (beszélgetés)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Szüléstörténetem, ahogy én átéltem
Teljesen így van.
Én Svédországban élek, ami nem épp az elmaradottságáról híres, és itt orvos EGYÁLTALÁN nem működik közre a terhességben és a szülésben, kivéve,ha császározni kell. Egyetemet végzett szülész-védőnők viszik végig az egészet, a terhesség alatt mindössze egy UH van a 18. héten, ahol is részletesen megnézik, mindene megvan-e a babának. Nem tekintik betegségnek a terhességet, néha vesznek egy kis vért, hogy megtudják, minden érték OK-e, párhetente meghallgatják a baba szívét, kitapogatják, hogy fekszik (nem kell hozzá UH), egyszerűen békén hagyják az anyát és a babát, annak érdekében,hogy szép nyugodtan haladjon a terhesség, steril körülményektől és stressztől mentesen. Ha bármi gond van, persze azonnal intézkednek (pl. a nap 24 órájában be lehet menni a kórházba csinálni egy CTG-t, ha az ember úgy érzi, nem mozog eleget a baba, én is éltem legalább négyszer ezzel a lehetőséggel.) Otthon azért kell az orvos jelenléte,hogy igazolja a létezését és legyen mire felvennie az őrületes összegeket. Egy normál lefolyású terhességnél és szülésnél effektive semmi szükség nincs orvosra.
Egyebkent en nem szultem otthon csak hallomasbol tudok par dolgot, de nekem az a benyomasom hogy van egy szakadek a kepzettsegben a szuleszek es a noverek kozott akik ellatjak a szulo noket. Pl ha tobb no is szul egyszerre akkor isnraer az orvos hogy csak egy novel fogalkozzon? Vagy olyankor ingazik ket no kozott es kozben a noverek vigyaznak a szulo nore?
Mert itt attol kezdve hogy beleptem az aktiv vajudas szakaszaba vegig ott ult a szobaban a szuleszno velem. Biztos kiment kozben pisilni vagy enni valamit de akkor valaki mas jott be helyette. Nem zavart, vizsgalgatot vagy ilyesmi, csak akkor beszelt ha kerdeztem, kulonben le volt kapcsolva a villany es o egy pici asztali lampanal irogatta a jegyzeteket. Valahogy olyan megnyugtato erzes volt es biztonsagban ereztem magam. Nem volt medences szules, meg illatgyertyak ilyesmi, megis tok harmonikus volt es nyugodt az egesz legkor. En azt kivanom barcsak mindenkinek ilyen pozitiv elmeny lenne a szules :-)
Atyaég, ez de durva! Lehet, hogy kitelepülök Angliába tanulni... :P :D (á, nem, kiccsalád, meg mi másik országot néztünk ki, ha már)
Most nincs időm, de még jövök, tök érdekeseket írtok! :)
Ha tisztességesen végigcsinálod a képzést, biztosan kellőképpen felkészült leszel!:)
Akkor korrekt a hozzáállás, hogy ha a szülésznő van jelen akkor az ő felelőssége. Nálunk érdemben nem fog változni a rendszer ameddig jogilag a szakorvos felel mindenért.
Ez tényleg jól hangzik!:) Akkor hajrá!:)))
Azt hiszem itthon az is probléma, hogy mivel az orvos felelőssége minden hiba(és a legtöbb műhibaper azt hiszem pont ezen a területen van) a szülésznők nem is tudnak olyan fokú gyakorlati tudásra szert tenni.
Itt a szulesznoket megtanitjak hogy felismerjek mikor kell segitseget kerni.
Igen, valoszinuleg az allamnak igy olcsobb, bar az is igaz hogy a szulesznokepzes ingyenes. Szoval ahelyett hogy fizetnek kozel 10 millio forintot az egyetemnek a harom ev alatt, az allam fizeti ki ezt nekem, sot ha elvegzem az egyetemet akkor eltorlik az egyetemi elokeszitore felvett kozel egy millios hitelemet is. Ja, es meg kapok bursat es ovodatamogatast is az allamtol, olyan 300 ezer forintot havonta. Csak azert mert szulesznonek szeretnek tanulni. Szoval lehet a vegeredmenyben kevesebb lesz a kezdo fizetesem (kozel 10 millio forint evente) de ha tovabbkepzem magam eleg hamar ennek a duplajat is siman megkereshetem. Nekem ez igy megeri. Az orvosok meg maradjanak a mutoasztal mellett :-)
Akkor az államnak mégiscsak így olcsóbb.Azt hiszem az USA-ban van az, hogy az orvosok között a szülész-nőgyógyászok keresnek a legtöbbet, biztosan meg van az oka.
Azt én sem állítottam, hogy minden esetben orvosra van szükség a szülésnél( de célszerű lenne, ha ezt orvos döntené el, azt hiszem itthon ez a terv). De tény, hogy vannak egyéb dolgok is, amit figyelembe kell/kellene venni. Például ha túl nagy a baba akkor az anya későbbi "életminősége" érdekében én támogatnám a császárt. Ha össze-vissza szakad,lelkileg több kárt okoz és még nem is beszéltem a hosszú távú következményekről(inkontinencia stb).
Sajnálom, hogy azt látod, hogy ez csak a 10e ft-ról szól...
Barátnőm aki eü végzettségű és eü-ben dolgozik Németországban, szült egy gyereket itthon "rutinos beavatkozások" közepette, és egyet kint Németo.-ban bábával ahol orvos 1-szer vizsgálta meg. Konkrétan itthon sem volt sétagalopp a dolog(voltak egyéb komplikációk), de kint majdnem belehalt a szülés utáni szövődményekbe és a bába fájdalomcsillapítóval tömte(majdnem megölte) ahelyett, hogy orvost hívott volna...Ezzel most nem a szülésznők ellen beszélek, ha nem azt akarom kihangsúlyozni, hogy van amikor akár a szülésznő vagy a fiatal orvos(elmélet, gyakorlati ismeretek hiány miatt) nem kompetens egy adott szituációban jól dönteni és nem kér segítséget. És nyilván a felelősség a szakorvosé(nem szülésznőé!!).
Az itthoni rendszernek szerintem a fő problémája a nem megfelelő kommunikáció.
Nagyon sajnalom hogy othon ez utopisztikusnak tunik. Mar korabban is kifejtettem hogy otthon doktor istenek vannak akik ha kell ha nem gyogyszerezik, vizsgalgatjak a kismamakat es ez atterjed a szules elotti, kozbeni rutinos beavatkozasokra (pl beontes, borotvalas, gatmetszes, burokrepesztes stb).
Ezzel probalnak ertelmet adni a letezesuknek es annak a 10 ezer forintnak amit egy-egy latogatas alkalmaval elkerhet egy magan nogyogyasz. Amig a noknek sem esik le hogy ket Uh is eleg egy egeszseges terhesseg alatt es nem kell nogyogyaszati vizsgalat vagy rakszures sem ha nincs problema. Nem kell azonnal progeszteron potlas mig ki nem derul hogy valoban progeszteron hianya okozta a vetelest... sorolhatnam meg. Otthon olyan mintha teljesen lebenitottak volna a nok kepesseget hogy onalloan kihordjanak es megszuljenek egy babat anelkul hogy folyton orvosok vennek korul oket.
Ok, én sem akarok kekeckedni, de...
Jobb esetben látják UH-n ha a lepény rossz helyen tapad, és tény hogy elképzelhető, hogy ebben az esetben kellett a hasbakönyöklés (tudomásom szerint ezt csak akkor alkalmazzák, ha a gyerek feje már áthaladt a medence csontos bemenetén, ergo császármetszésre már nincs lehetőség) mert nem tudta megszülni a gyereket.
Uterus rupturára hajlamosítanak a lepény beágyazódási rendellenességei is(placenta accreta,increta, percreta). Igaz, hogy ez ritkán fordul elő, de az Uh-n nem mindig látszik.
Amit még elfelejtettem írni, hogy a méhfal alapvető gyengesége általában a fő oka az uterus rupturának.Papp prof. szerint amennyiben az oxitocint megfelelően alkalmazzák a méh ruptura nagyon ritka szövődmény.
Ne hasonlítsd össze a sajátodat máséval se pozitív, se negatív előjellel! :)
Amíg az egyiknek lehet gyönyörű élménye a szüléséről tele beavatkozásokkal, a másiknak lehet, hogy már egy burokrepesztés is traumát okoz, ha abba nem egyezett bele, nem így akarta, nem érezte indokoltnak!
A dúlámnak pl olyan betegsége van, amire gyógyszereket kell szednie, aminek szülés közben nyilván vannak vonzatai, így ő fel tudott készülni lélekben arra, hogy bizonyos beavatkozások meg fognak történni.
Az ő példáját azért hoztam fel, mert én abban látom azt, hogy kit mennyire traumatizál a szülésélménye, hogy mennyire marad nála vagy épp veszik el tőle a kontrollérzést. Elvégre minden nőnek, anyának a saját szülése, a saját gyereke, tehát egy természetes igény, hogy úgy érezze, ő irányítja a folyamatokat, ráadásul most már tanulmányokat is írnak (végre) arról, hogy ez a megélés a későbbiekben mennyire komolyan befolyásolja akár szűken véve a gyereknevelésben, akár az egész életben tanúsított magabiztosságát, önállóságát!
És még egy utolsó gondolat, mert olybá tűnhet, hogy nagyon osz-párti vagyok (hehe és tényleg);
Mindenkinek ott kell szülnie, ahol biztonságban érzi magát! :)
Nem a férje, nem az orvosa, nem a leendő nagymamák, hanem ő, a szülő nő hogy érzi legbelül!
Ezeknek a döntéseknek szabad választásoknak kéne lenniük és mint ilyen, tiszteletben kéne hogy tartsa mindenki a másét.
Erre és Ironica hsz-ára még;
most a Vass Gabi-féle Szent Imrés botrány hozadéka az, hogy akkora visszhangot kapott az ügy, hogy állítólag tényleg lesz egy referenciaintézmény, hasonló a brit birth centre-hez, de azért nekem vannak fenntartásaim, majd hiszem, ha látom...
(Nyilván ugrálnék az örömtől, de iszonyúan le vagyunk maradva tényleg.)
A kórház jelen pillanatban itthon max. azért biztonságosabb, mert - már bocsánat - egy darab szarként, meg közellenségként kezelnek, ha osz-ből megy be egy kismama kórházba. Hát így tényleg inkább hátrány, inkább ne kerüljön erre sor, de mégis egyre több nő választja az osz-t és ez szerintem kritika a kórházi szülésekről.
Főleg, mivel a legtöbbje nem első-, hanem többedszer szülő, tehát már van - feltehetően nem annyira pozitív - tapasztalata a kórházról.
Arról meg inkább ne is beszéljünk, hogy pl 2009-ben közel 1500 (nem akarok hazudni, 14xx volt, csak nem emlékszem pontosan) baba halt meg kórházi szülések közben szintén 2009-ben. Nem retardált magzatokról beszélünk és ez szerintem nagyon durva szám 100.000 születésre (annyi volt abban az évben).
Szia, abban igazad van, hogy
1. nem voltunk ott
2. nem CSAK az oxytocin használata okozhat méhrepedést.
Viszont... Ha egy lepény olyan helyen tapad, ami komoly vérzést okozhat vajúdás-szülés közben, az látszik már az UH-okon. Ha pedig a leválása közben a méh meg is reped (ami azért magától a legritkább esetben történik meg, inkább a vérzés szokott gond lenni lepényügyeknél), akkor ott valami durva beavatkozás előzte meg, vagy fundusnyomás (magyarán a hasbakönyöklés) vagy idő előtt elkezdték húzni-rángatni a zsinórnál fogva.
Én sem kekeckedni akarok, csak akkor most nem értem, hogy milyen összefüggésre gondolsz lepénleválás és méhrepedés között.
Téraránytalanság esetén is általában negyedik vagy annál többedik babánál reped spontán (sőt, ha erőszakosan vezetik a szülést, akkor ahhoz nagy baba se kell sajnos), de hát 4 gyerekig a legtöbb magyar család sajnos el se jut, akkor se, ha vágynak rá...
Ujvári Attila szerint, akinek az országban az egyik legjobb a sikeres vbac (császár utáni szülés angol rövidítése) statisztikája, a VALÓDI téraránytalanság előfordulása 1%!!!, ez fent van a honlapján az érdekességek menüpont alatt, tehát ennyit a sok császárindokról, ami a zárójelentéseken szerepel.
(Meg nem csak a honlapjáról, hanem külföldi szakirodalomból is lehet tudni, hogy erős túlzás az, hogy minden második császárnak ez az oka.)
Feltételezés marad persze, de ha ennek az anyukának a magzata valóban téraránytalan volt, de az anyukát nem macerálják kimerülten még ezzel-azzal, akkor annyi történt volna, hogy a baba egyszerűen nem illeszkedik be, a szívhangjai egy idő után valszeg elkezdtek volna romlani, de annyira nem, hogy ne lett volna idő megműteni.
De azért amit leírt, az igaz, hogy nagy, de messze nem egy megszülhetetlen méretű baba.
"most már az a véleményem, hogy megfelelően képzett bábákkal is csodálatos szüléslevezetést lehet(ne) elérni, csak ehhez is ki kellene alakítani a megfelelő "rendszert", vagyis a szülő nő mellett lévő szülésznő ("bába") legyen maximálisan felkészült, ha komplikáció lép fel, meglegyen a lehetőség a műtéti beavatkozásra. Egyébként az otthonszülésnél nekem az egyedüli kételyem az azonnali műtéti beavatkozás lehetővé tételének a lehetősége."
Leírtad a lényegét a bábaságnak, ez az, ami megkülönbözteti a kh-i szülésznőtől kompetenciában és felelősségben. Ez nyilván egy idő után egy sokkal gyakorlatibb, kétkezibb tudást is fog magával hozni, nem véletlen, hogy külföldön sok országban külön kezelik a bábaképzést és Mo-n is vannak olyan bábák (nem is egy), akik mexikói, kanadai bábaképző iskolákban szerezték meg a tudásukat.
Pont az a lényeg, hogy meg tudja ítélni, mikor van az a pont, hogy el kell indulni a kórházba kapkodás, rohanás nélkül, tehát nem akciófilmbe illő jelentet kell elképzelni, hanem szülőkkel közösen hozott döntést, ahol erre még van idő.
Az igazán utópisztikus persze az lenne, ha ilyenkor az osz-ből beérkezett 10%-ra a kórházi személyzet nem azt reagálná, hogy "már megint szarlapátolás van az osz után" (ez komoly, ezt eügyi dolgozók szájából hallottam elhangzani!), hanem úgy várnák őket, hogy ami diagnózist a bába felállít és amilyen beavatkozásokat kér, azt nem félresöpörnék, hanem figyelembe vennék, max egy gyors ellenőrzést, hogy az orvos is ugyanúgy látja-e a helyzetet és minden szép olajozottan működne, baba megszületne, és 5-ből 4 esetben külföldön még ilyenkor is hüvelyi úton.
A 10% transzfer egyébként egy WHO-s átlag, a világ legtöbb bábapraxisánál ennyi végződik kh-ban, de az összes szülésnek csak a 2%-a lesz császár, mégis mindenki boldog, senki nem vérzett el és szakadt szét, hanem anya-baba egészséges.
Gratulálok a felvételidhez, akkor ez jóval keményebb, mint az itthoni!
Ráadásul bevallom, nekem vannak félelmeim pontosan azért, mert a szemlélet, amit tanítanak az orvosoknak meg az ETK-n is az ápoló szakokon (szülésznő is ebbe tartozik itthon) az finoman szólva is elmaradott, jobb esetben pedig a leadott elmélet köszönőviszonyban sincs a gyakorlattal.
Úgy fogom fel, hogy kell nekem a papír, ennek a kedvéért bármit bemagolok, de ha olyan, amiről tudom, hogy már rég nem úgy csinálják haladó országokban, akkor vizsga után azonnal delete...
A Szt Imre, meg még egy pár kórház az utóbbi években szinte így működött, ezek voltak az elvek, lehetett úgy szülni, hogy orvost ne is lássál..
Csak most sajna megint kezdenek visszakeményteni, sokan proatestálnak, hogy egy nagyon jó folyamat látszik megszakadni..
Mert itt Mo.-on szerintem meg - minden természetes szülés elvet elismerve - egyelőre azért kórházon belül lenne igazán biztonságos...
en is kifogtam egy iszonyat bunko szulesznot, persze nem volt fogadott orvosom, igy kobunko is volt mindenki...
aztan mikor vegul a vegen eszrevette, hogy az uj ugyeletes dokival jo viszonyban vagyunk, akkor egybol mezes mazos lett... :-(
penzehes bunko... :-(
Hát nagy szerencsétek volt, hogy túléltétek...:)))
Olvasgatva a kommenteket két dolog jutott az eszembe:
1. A nők többségének rózsaszín ködös elképzelései vannak a szülésről(nekem nem volt, mert láttam párat mielőtt szültem volna). Szerintem ha reálisan állnának hozzá, hogy a szülés mégis egy baromira nehéz és megterhelő folyamat az anyának és a babának és igen, sok komplikáció léphet fel közben akkor könnyebb lenne elfogadni, ha nem úgy alakulnak a dolgok ahogy elképzeltük.
2. Többen írtátok, hogy az oxitocin vezethet uterus rupturához, de az kimaradt, hogy a méh repedésnek oka lehet többek között a lepény idő alatti leválása vagy a téraránytalanság is (ebben az esetben viszonylag nagy volt a magzat). Könnyen nyilvánítunk úgy véleményt, hogy nem voltunk ott és nem láttuk mi történt.
Akartam kérdezni, melyik országban élsz, de a többiek már megtették.
Őszinte legyek, én régebben, ha meghallottam az otthonszülés szót mindig erős kételyeim voltak..., hogy nem biztonságos, én nem merném, stb., de amilyen szüléstörténeteket olvasok itt a hoxa-én például, szerintem eléggé rémes történetekről, - és ezek a szülések kórházi körülmények között történtek, most már az a véleményem, hogy megfelelően képzett bábákkal is csodálatos szüléslevezetést lehet(ne) elérni, csak ehhez is ki kellene alakítani a megfelelő "rendszert", vagyis a szülő nő mellett lévő szülésznő ("bába") legyen maximálisan felkészült, ha komplikáció lép fel, meglegyen a lehetőség a műtéti beavatkozásra. Egyébként az otthonszülésnél nekem az egyedüli kételyem az azonnali műtéti beavatkozás lehetővé tételének a lehetősége, azt megoldhatóvá tenni, a legnagyobb probléma. Vagy a kórházi körülményeket valahogy "barátságosabbá" tenni. Persze a legfontosabb a hozzáértő és empatikus orvos és szülősznő lenne.
De mondom ezt úgy, hogy nekem gyakorlatilag elég szép szülés élményem maradt meg tizenév távlatából meg pláne. Igaz, közvetlenül a szülés után is ezt mondtam volna.