Te mit tennél, ha megtudnád, hogy 3 hónapig megcsalt a férjed, de most már nem teszi, ráadásul egy volt osztálytársnőddel? (beszélgetős fórum)
269. 5c8f23dd72
2016. szept. 17. 18:20
Hánynék.
268. ina87
2016. szept. 13. 19:32
a meg csalás mindég valahogy ki tudódik,rakd lapátra
267. júliusi (válaszként erre: 1. - Marcibaba)
2016. ápr. 27. 08:32
Szia, most találtam meg ezt a fórumot.Mi történt azóta veled?2010 ben volt a mi krízisünk is.Addig eszembe se jutott hogy ilyen fórumot olvasgassak ,de azóta sajnos ,igen...
266. ee4c27a1c3 (válaszként erre: 265. - Marcibaba)
2010. júl. 14. 13:27
ez érthető...nem könnyű...
én sem bízom benne, néha kijön egy egy dolog... de már egyre kevesebb...
265. marcibaba
2010. júl. 14. 13:25
hogy mi a helyzet, hát békülgetünk, de azok a rossz gondolatok, szóval azok nagyon ölik a kapcsolatunkat, meg az én állandó gyanúsítgatásom, és féltékenykedésem...
264. ee4c27a1c3
2010. júl. 12. 16:14
én azt várom, hogy OSZINT visszajöjjön, mert érdekel a történet amit ide bedobott....
263. elszabadult hold (válaszként erre: 262. - Marcibaba)
2010. júl. 12. 16:00
Írj valamit te, hogy mi a helyzet azóta :))
262. marcibaba
2010. júl. 12. 15:44
tényleg kihalt, az hittem több hozzászólás érkezik majd....
261. ee4c27a1c3
2010. júl. 12. 12:52
kihalt a fórum??? hova tűnt mindenki??? :)
260. elszabadult hold (válaszként erre: 259. - D5375b3096)
2010. júl. 11. 09:58
Hátha kiütközik valami jó is ebből még az évek során, ami azt igazolja, hogy mégsem volt hiábavaló a szenvedésed. Miért nem csípik az apjukat? Mekkorák a gyerekeid? Hogyan teltek a megbocsátás utáni évek? Én sosem voltam sem mártír, sem áldozati típus (ezt most nem bántásnak írom rád célozva). A magam érdekeit sem soroltam soha legutolsónak a sorban. Amikor úgy döntöttél, hogy a gyerekeid érdekében folytatódjon a dolog, akkor valószínű azt találtad a leghelyesebb választásnak. Ezért pedig dicséret jár, hiszen a gyerekek érdekeit tartottad szem előtt.
259. d5375b3096
2010. júl. 11. 03:03
Na, ez az! Én megbocsátottam anno a gyerekek miatt, most pedig nem csípik az apjukat - nagyon érdemes volt ám szenvednem!:((
258. ff36256613 (válaszként erre: 256. - Harminchatos)
2010. júl. 10. 22:35
Ezt most miért?! Mire, és kinek, és mi van???
257. harminchatos (válaszként erre: 244. - Marcibaba)
2010. júl. 10. 21:28
a szerető... az nem feltétlenül qrwa!
256. harminchatos (válaszként erre: 249. - Noarashi)
2010. júl. 10. 21:26
mindenkit megcsalnak.. ez az igazság
255. 448f1a930a (válaszként erre: 254. - Elszabadult hold)
2010. júl. 10. 09:20
:))))))))Nagyon eredeti! JÓÓÓÓÓÓÓ!
254. elszabadult hold (válaszként erre: 252. - Samdo)
2010. júl. 9. 10:37
Haaaaj, de megnevettettél!! Féltányéros szeretők! Fene a fatalpukat! Most már aki fogyózik is gyanús...!! :DDD
253. elszabadult hold (válaszként erre: 249. - Noarashi)
2010. júl. 9. 10:33
Ez érdekes meglátás és én, személy szerint nem vártam hűséget tőle otthonról, és tabutéma is volt ez, hiszen gyűlöltem hallani, tudni róla. De nagy vonalakban tisztában voltam vele, mit vállalok. Az elején szerintem a rózsaszín ködtől nem sokan látnak - engem sem érdekelt a homály :)) Viszont a kezdés sem volt mindennapi: a volt páromat akkor ismertem meg, amikor már vőlegény volt! Valamelyikünknek kellett volna több eszének lenni, hogy akkor ne is fogjunk bele. Minek, ha már az esküvő ideje is ki volt tűzve?? Minek?? És lám, 15 éves kapcsolat lett belőle. Igazából soha nem tudtam megemészteni az esküvőt, ez pedig mint egy lassan ölő méreg - hatott. Meg aztán nem csak én voltam egyedül a felesége mellett mint kiderült... Olyan remekül át tudok lépni lelki válságot okozó problémákon, de egy bajom van: nehezen tudom elengedni az aktuális páromat. Majd' megöl a féltékenység, dühöngök stb. Nem is értem magam: mihez ragaszkodtam, mikor annyi fájdalom volt benne??
252. samdo (válaszként erre: 251. - Elszabadult hold)
2010. júl. 9. 10:31
még eléggé friss a szakítás, perszehogy vannak itt még érzelmek. Szinte megerőszakolom magamat, hogy ne vágyakozzak válaszolni a hét oldalas email-jére. Volna hozzá fűznivalóm.
Tetszik a te szakítási folyamatod, merítek belőle, az biztos.
Az a fél tányéros dolog nálunk is volt, először csak csodálkoztam, hogy ilyen délceg pasi (198/100 kg)hogy lehet, hogy kevesebbet eszik, mint én (165/50).... :)
251. elszabadult hold (válaszként erre: 248. - Samdo)
2010. júl. 9. 10:21
melyik szakaszában is tart a szakítási dili? meg kell járni az utat, nincs mese, de utána, ha az érzelmeid nem gátolnak, már nem fáj a szakítás, akkor tudni fogod mi az, mit még egyszer nem szabad elkövetni ahhoz, hogy jobb legyen (vagy addig kényszerít a sors ugyanilyen helyzetek megélésével, míg meg nem tanulod). Én - bevallom - többször voltam szerető, aztán egy idő után elegem lett: mint aki megvilágosodik - elkezdett zavarni, hogy második vagyok. Addig nem érdekelt, én sem akartam mást, nagy érzelmeket sem fűztem a dolgokhoz: roló le, viszlát. Nem hívott fel, nem keresett? Na és, én sem férjhez menni akartam. Egyszerűen a hozzáállásom volt laza. Gondolom ez önvédelmi reakció is volt részemről, na nehogy már fájjon hogy kicsesz velem. Hát ideje sem volt rá :)) (de nem is akartak, rendes fiúkkal keveredtem viszonyba). Aztán eljött egy olyan időszak, mikor állandóságra kezdtem vágyakozni, olyanra, akivel lehet tervezni, utazni, aki ünnepekkor is itt van velem és nem csak fél tányér kaját eszik, mert otthon nem tud vacsorázni...
250. samdo (válaszként erre: 244. - Marcibaba)
2010. júl. 9. 10:17
Ha már férj, legyen olyan tökös, hogy tudja kimondani: "Sorry, én nős vagyok." , ha a csaj a nyomulós fajtája. (ez nem a mi esetünk volt)
249. Noarashi
2010. júl. 9. 10:16
"Aztán rájöttem, hogy a szeretőket is megszokták csalni"...költő kérdés,ha egy férfi a feleségével is együttvan, akkor azzal megcsalja a szeretőjét?:) Mert szerintem egy szerető ne is várjon hűséget,nem azt a szerepet fogadta el,hogy hűséget várhasson...
248. samdo (válaszként erre: 245. - Elszabadult hold)
2010. júl. 9. 10:07
én is így szeretnék majd élni, miután kikecmeredek ebből a szakítási diliből.
247. elszabadult hold (válaszként erre: 244. - Marcibaba)
2010. júl. 9. 10:04
Dehogynem megy félre! Rengeteg mód és lehetőség van mindezekre, és mindig lesz hozzá partner is.
246. samdo (válaszként erre: 235. - Fedo)
2010. júl. 9. 10:03
igen, amikor hezitált, mert teljesen össze volt zavarodva. Januárban sírt mint egy kisgyerek meg tépte a haját /szó szerint/, hogy ezt a fiával nem teheti, neki ott a helye és nem nálam.... áprilisban nyugodtabbnak tűnt, de belül szenvedett. Éreztem és akkor mondtam neki, hogy ha januárban a felesége megbocsájtott és most szinte könyörgött neki, hogy menjen vissza a családhoz, hát tegyen így. Az idő múlása meg majd mindenben segít.
Fedo, én azt mondom, hogy élvezd vele az együtt töltött időt, mert ez a legszebb a szeretősdiben. Viszont ha már szomorúság van a lelkedben, amikor kimondja, hogy "Mennem kell", akkor onnantól kezdődik a te gyötrődésed.
245. elszabadult hold (válaszként erre: 241. - Marcibaba)
2010. júl. 9. 10:02
Manapság, feleségként már én sem értek egyet :)) Fiatal lányként volt egy makacs mottóm: " én nem akarok feleség lenni! Azokat mindig megcsalják!" - Jó példákat láttam magam körül, mi? Aztán rájöttem, hogy a szeretőket is meg szokták csalni - kár is ezen nyavalyogni. Én nem pedálozok senki után - remekül érzem magam, miután az idő meghozta nekem azt a rálátást, (kis)-büszkeséget, kellő komolyságot és higgadtságot, amelyekkel kezelem a párkapcsolatom. Egyébként is férjhez mentem pár éve, és eszem ágában sincs elindulni a lejtőn újból. Abból annyi bonyodalom van. Lenyugodtam, jó így nekem. Pörögtem eleget.
244. marcibaba
2010. júl. 9. 09:57
milyen dolog az családokat tönkretenni, feleségeket hülyének nézni, tudom mindenhez két ember kell, de ha nincs egy szerető, egy k.. akkor a férj nem megy félre.
Ja és azoknak csak annyit. lehet még nekik gyerekük férjük, és ha úgy járnak mint a én akkor majd megtudják milyen érzés...
243. 448f1a930a (válaszként erre: 241. - Marcibaba)
2010. júl. 9. 09:56
én sem::((((
242. elszabadult hold
2010. júl. 9. 09:55
Nagyon szerettük egymást, és komoly a kapocs. Sok mindent nem úgy csinálnék már, ahogy akkor, mikor egyáltalán belekezdtünk. /akkor még nagyon fiatal voltam és bohém! :))/ Ma már bölcsebb, és erkölcsösebb. (korral jár) :)
241. marcibaba
2010. júl. 9. 09:52
jó sok hozzászólás érkezett a témára, viszont a szeretőkkel nem értek egyet
240. samdo (válaszként erre: 238. - Elszabadult hold)
2010. júl. 9. 09:46
hát le a kalappal előtted, komolyan. 15 év az nagyon kemény. Csak az ő érdekeit nézni, tudva, hogy soha nem lehet az igazi párod, akivel együtt ébredhetsz nap mint nap.
Én is azon a véleményen vagyok, hogy soha többet.
További ajánlott fórumok:
- Mennyire tudnád elfogadni, ha egykori osztálytársad, aki valaha fiú volt, lányként jelenne meg egy osztálytalálkozón?
- Menni vagy nem menni... osztálytalálkozó
- Szingliként szembesülni azzal, hogy a volt osztálytársak/barátnők házasodnak és szülnek.
- Egy nagyon arogáns egyetemi osztálytársaddal aki mindig szúrkál hogyan viselkednél?
- Bunkónak gondolhat vajon az osztálytársam?
- A kislányom osztálytársát agresszivitás miatt gyerekpszichológushoz küldték, de az anyukája nem viszi el