Szerintetek egy 30 éves férfi miért nem akar még mindig saját lábra állni? (beszélgetés)

Túl sok volt az információ :)))

És túl komplikált :-DDDDD

Ebben te vagy a szakértő és meghajlok a véleményed előtt. A magam részéről viszont úgy gondolom, van. Legalábbis erősen befolyásolja.

Egyébként szerinted fejleszthető? Változik az ember élete során vagy születésünktől fogva determinált?

Azért ez dúrva: "kölyköt összebarkácsolni"

A meddőség azért pénztől független, viszont ilyen megjegyzésekkel olyanokat bánthatsz meg, akiket nem kellene.

Csak tudod a te párod nm egy szülőfüggő, döntésképtelen egyén, hanem egy felnőtt ember :D

Hála az égnek!! :)

Tudom nem nekem szól a kérdés, és ez nem is válasz rá.

De engem se fogadott be a párom családja, mert én átlagos családból származom, ők meg átlagon felülinek (hiszik magukat), és mindent megtettek, hogy beleszóljanak mindenbe. Még az esküvőre sem akartak eljönni.

Igen, rossz érzés volt, hogy ok nélkül bizalmatlanok, de nem adtam fel. Vigasztaltuk egymást, és ezáltal is erősebb lett a kapcsolatunk. Tiszta volt a lelkiismeretem, Őt szerettem, mert Ő a nagy Ő a mai napig. Vele akarom leélni az életem. Idővel (pár év) a család is befogadott, már nem érzek megkülönböztetést. Addig meg a páromra való tekintettel elviseltem a viselkedésüket.

Nekünk az volt a legtisztább, hogy anyagilag mindig függetlenek vagyunk tőlük, így másba sem szólnak úgy bele.

És boldogabbak voltak, hogy milliárdos vagyonuk volt és luxusban életek? Mennyire volt ez a sorozat életszerű, nem tudom.

Két problémájuk volt: hogy legyen még több pénzük, hogy csinálják ki a másikat; de egy saját kölyköt már nem tudtak összebarkácsolni.

Mit szépítsünk, azok vagyunk :DDDD

Erről a sztoriról eszembe jutott egy másik. Apósom mondta egyszer, hogy a nem tudom kicsodájuk egyszer ezt mondta: Azért szeretem a Dallas-t, mert olyan életszerű.

:-DDDDDDDDDDDDDDDD