Szeresd magad! (beszélgetős fórum)
Megértelek! Én is járok egy ideje kezelésre, gyógyszert is szedek.Most sokkal jobban vagyok és ami a lényeg, újra fejlesztem a belső világomat.
Én is tele voltam, vagyok félelemmel, de mostanában tudatosítom magamban, hogy mitől is félek, és igyekszem ezt a félelmet jó irányba fordítani. Meg lehet csinálni.Tudatos gondolkodással, és sok önfegyelemmel.Nagyon fontos a hit! Teljesen mindegy, hogy Istennek, Univerzumnak, vagy bárminek hívjuk. Higgyünk, és minden jobbra fordul.
olyan sokminden jót írtok, hogy felfogni is alig tudom :D
Szóval mindent annyira megnyugtató olvasni, hogy van remény akkor ha erősek vagyunk és van hitünk...
de újra csak az a kérdés és kétely merül fel bennem, hogy mi van a félelemmel, görcsökkel ezzel az átkozott gonosz erővel ami a hatalmába kerített és nem hagy levegőhöz jutni?
Folytogat és rettegésben tart nap mint nap...
az éjszakáim évek óta álmatlanok és folyton évek óta rémálmok gyötörnek, állandóan üldöznek, sötét van és nekem menekülnöm kell!
igen, depressziós emberek.
nem ítélem el, hisz én is az vagyok, teljes mértékben meg tudom érteni őket...de mégis ez gyengeségre és kényelemre utal, sőt nagyon csúnyán hangzik, de szerintem gyávaságra is! Magamról is sajnos ez a véleményem!
Amire nekem szükségem lett volna, azt gyerekkoromban nem kaptam meg, biztosan fel tudom majd idővel dolgozni, csak jelenleg még nem tudom hogy és milyen módon. Nemtudom a múltat feledni, főleg a negatív részét, nap mint nap hordozom magamban ezt a szorongást és félelmet.
Van remény egy teljes élethez és szabadsághoz?
Sziasztok!
Nagyon-nagyon köszönöm a bíztató szavaitokat, sokat jelent ez nekem!
Tegnap voltam 3. alkalommal pszichológusnál, 2 órán keresztül beszéltetett és jobb érzés volt utána.
El kell talán azt is fogadnom, hogy a változás és javulás egy lassú folyamat és nem várhatok jobblétet egyik napról a másikra.
Nagyon örülök ennek a fórumnak, nagyon jó olvasni amiket írtok, és mégegyszer nagyon köszönök minden bíztatást! :)
Hát igen...
De még azt nem tudhatjuk hogy akik tisztában vannak és elfogadják ezt a tényt, nekik mennyi évük vagy életük van a teljes megvalósulásig.
Valaki a törekvésének köszönheti a haladását (többnyire ez van), de valaki kegyelemből is érhet el nagy célokat.
Megfigyelésem szerint mindenki abban az irányban halad és ér el eredményeket, amiket ő fontosnak tart...
Erre a mondatra reagálnék.
"Nem véletlenül iskola az élet."
Ez így van, és sokan már kezdik ezt a nézetet elfogadni, de tudjuk-e, hogy ez mit jelent a gyakorlatban, a hétköznapjainkban?
Egyszerűen azt jelenti, hogy hogy nem kell egy életbe "beletuszkolni" mindent!
Azt a néhány évtizedet, amit a jelen megtestesülésünkben töltünk, inkább szép élmények, jó kapcsolatok, sok-sok kellemes órák megélésével kell töltenünk, mint az anyagi és az egzisztenciális javakért való harccal, brusztolással.
Persze, ehhez nagy hit kell. Nagy hit kell abban, hogy ezen megtestesülésünk sem nem az első, sem nem az utolsó - az egyik.
Nos, lehet hogy te egy más nyelvet beszélsz :), de az én szótáramban igen is létezik a lélek ereje, a tudat ereje. Olyan dolgokat tapasztaltam meg amit nem nagyon kívánok senkinek, de bizonyosságot nyert előttem hogy a tudat még ha el is nyelődik egy negatív esemény hatására, újra meg lehet erősíteni, fényesíteni, csiszolni.
Természetesen mindenki magával hoz egyfajta erőt.
(Bölcsességből, szeretetből, szabadságból, stb...)
Ennek a mértéke egyénenként függ...
Nem véletlenül iskola az élet. Itt csiszolhatjuk, erősíthetjük a tudatunkat. És mindenki maga dönti el hogy mire pazarolja el drága perceit, mert a földi világ sikerei az illúzió világához tartoznak.
Én így gondolom. :)
Szerintem nem lehet lelki erőt kifejleszteni. Az vagy van, vagy nincs.
A karakter elnyom minden emléket, ami esetlegesen felmerülne a tudatban.
És minél öregebb lesz az ember, a karaktere is annál mélyebb lesz.
Vissza a lelki erőhöz. Én 18 éves koromban költöztem ebbe a testbe, 1987-ben.
Nekem vannak emlékeim előző létformák, létezésekről is. Így élek az emberek közt. Azt is tudom, ha meghal a testem, pontosan mit kell tennem, merre fogok haladni, merre van az Út.
Pontosan ismerem a részleteket. Ismerem az univerzális nyelvet, jól kommunikálok minden szellemi lénnyel.
Mármost a mai ember kevésbé szellemi szinten éli életét.
Ezért nehéz vele kommunikálni, és evvel ti is így vagytok, gondolom. Ezért is zárkózottak, ezért nem nyitnak a másik felé, ezért utasítják vissza az univerzális szeretet nyelvét. Nem ismerik önmagukat, de ez a fejlődés e helyén pont rendjén van.
Ide értem! Nagyon jóóóóóóóó:))
Én most a megnyugvás korszakomba léptem, jó most a szeretet ilyesfajta megnyilvánulásairól olvasni. És érdekes az ellenkező tábor véleményét elemezni:)
Köszi!
Vsszaolvastam, van még 6 oldal:))
Sziasztok!
Tetszik ez a fórum, szívesen csatlakoznék, ha lehet!:)
Felesleges körök: Ez nagyon tetszik!
Az elme a rosszra van kondícionálva, egyedül elzárva a külvilágtól is lenne ép elég munkánk amíg kigyomláljuk magunkból a szemetet.
De mivel részt kell venni a hétkönapokban, a velünk szembe jövő többi ember is ezt árasztja magából így még nehezebb pozitívnak maradni.
Tehát egyfajta erős akarat, kitartás, türelem, tolerancia, remény, hit, bizalom és rengeteg ilyen erény kell ahhoz hogy kifejlesszük magunkban a lelki erőt és lelki uralmat a dolgok felett.
Ez plusz munka, gyakorlás, plusz a materiális világban nem is olyan fontos, ezért vagyunk még mindig a lelki süllyesztőben.
Már nem takarózhatunk azzal hogy nincs elég információ és segítség...neeeeem...
A tényleges probléma a belső kényelem, a törekvés hiánya, a sodortatás a posvánnyal...
Könnyű negatívnak maradni egy negatív világban.
De ezért árat is kell fizetnünk...
A nevük: káosz, ború, boldogtalanság...
Hát igen.
De ez sovány vígasz hogy valamit megfogalmazok és netán igazam van... :)))
Nem lenne szükség igazmondásra ha az emberek felismernék egymásban a lényeges dolgokat.
Olyankor csöndben is megértenénk egymást.
Sőt! Akár láthatatlanul is.
Most körülbelül ott kellene tartanunk hogy tudatosan kerüljük azokat a dolgokat amik nem hasznosak a számunkra. Csak ennyi... :)
Jelenlegi társadalmunk jelszava lehetne:
"Rab emberek félelemközössége."
A meggyógyult társadalom jelszava pedig ez:
"Szabad emberek szeretetközössége."
Mert a "jó" érdekében öntudatlanul rátelepszik a szülő a gyermekére, megfosztja a szabadságától, önállóságától és döntőképességétől. Természetesen ez ellen a gyermek csendben vagy hangosan lázad.
Ezért van szükség arra hogy egy kicsit leváljon arról ami eddig körülvette, és magától kezdje elemezni, kiértékelni hogy mi a helyzet és mire van szüksége.