Szeresd magad! (beszélgetős fórum)
A szív és érrendszeri betegségek mellett a rák az egyik leggyakoribb betegség, mely rávilágít arra hogy milyen az, ha nem tesszük rendbe a gondolatainkat és az érzelmeinket egyaránt. A múlthoz való kényszeres ragaszkodás az igazi probléma.
A jelenből mindig gyógyító erő árad.
Nos, ezek a technikák inkább aktív harag, frusztráció, negativitás esetén jönnek jól. Véleményem szerint bolondság lenne agykontrollal meg ilyenekkel leszabályozni a dolgot. Az a valami feszíti az egyént, ki kell engedni...
Én személy szerint nyitnék egy ashramot, ha Isten is úgy akarja, majd lesznek ilyenek...bízom benne...:)))
Már van ehhez hasonló, csak az az érem másik oldala. Nevető-jógának hívják.
De én mégis inkább ragaszkodom a negatív oldalához...
Aktívan kiélni a bennünk lévő gonoszt, másokban kárt nem téve, az egyik legjobb tisztító technika.
Aztán ott van az őssikoly-terápia amikor ezeréves fájdalmat sikoltunk ki magunkból. Ha van elég bátorságunk megtehetjük egy pusztában is.
Ennek olyan hatása van, hogy a rákot is meggyógyítja. Persze erről nem sokat beszélnek. Pedig pofon egyszerű. A rák régóta fel nem dolgozott traumák összessége...
Van egy ismerősöm, aki diksha adással - meg még sok mindennel - foglalkozik, ő mesélte, hogy meghatározott időközönként összegyűlnek egy csoportba valamilyen elhagyatott helyen "kikiabálják magukból" a negatív érzéseiket.
Ahogy néztem ez is egy ilyen alkalmat mutat be.
Nem viccelek. Ez egy nagyon hasznos technika.
Indiában ismert. Tudatosan negatívnak lenni.
26:20 perctől ajánlom figyelmedbe...
Én azt vallom, hogy minden fizikai tünet és betegség gyökere a lélekben rejlik, így jelez a testünk, hogy itt az ideje jobban figyelni a lelkünkre, mert vannak dolgok, amiket nem sikerült feldolgozni .....
Szóval azért nem szeretsz énekelgetni, mert nem érzed tökéletesnek a hangod ill. az éneklési technikád? Mi lenne, ha egyszer csak úgy simán énekelnél .... ahogy jön .... nem baj, ha nem tökéletes, nem kell annak lennie .... otthon nem .... ott ne támassz elvárásokat magaddal szemben ..... ott énekelj azért, mert szomorú vagy, vagy mert dühös, énekeld ki magadból a félelmeidet ..... vagy énekelj azért, mert épp jó kedved van ..... :o)
igen, suliba járok énekelni, de egészségügyi dolgok is akadályoznak...és a lelki dolgok :)
a kettő együtt szép párosítás, pont ahoz jó, hogy leblokkoljon.
érdekes...nem nagyon szoktam csak úgy énekelgetni.
mindig találok technikai problémát, amit javítani kell.
Barátok: sokszor annyira szomorú vagyok és elkeseredett, hogy egyáltalán nem tudom kontrolálni és egy vidámabb beszélgetés közben képes vagyok hirtelen elszomorodni, teljesen ok nélkül már észre sem veszem.
Ezért van az, hogy idővel sok barátom elfordult tőlem, vagy egy idő után inkább én fordultam el mindenkitől...
Amióta járok pszichológushoz csinálom a panaszfüzetet is, eleinte rossz volt, most meg hullámzó...de néha már jobb érzés.
Az utóbbi módszerről most hallok először :)
Csináltam már magamtól is hasonlót, csak talán nem naponta, bár kicsit furcsának tartom, mert nem szoktam jobban érezni magam, de azért kipróbálom majd élesben...ha egyáltalán menni fog.
Nagyon szeretném tényleg ezt megérteni és tudni alkalmazni.
Jelenleg azt is nehéz megfogalmazni, hogy mitől félek, mert úgy érzem mindentől, az egész élettől, a jelentől és jövőtől egyaránt, az emberektől, a családtól...
több mint 18 év kényszer hegedülés után elkezdhettem énekelni, amit gyerekkorom óta kellett volna csinálnom, ha figyelnek rám és ebbe az irányba terelnek.
20 évesen elkezdhettem, de a hegedűvel kialakult rengeteg görcs, szorongás, félelem, pánik, gyűlölet átment az éneklésre. Hiába szeretem, és úgy érzem, ha nem csinálhatnám belepusztulnék, mégsem vagyok boldog és mégsem lelem örömömet benne, most sajnos szervileg is legyengült a testem, valamiért gyenge vagyok és nem tudok felépülni egy ismeretlen betegségből és ami természetesen gátolja az éneklést. Nagyon hosszú történet az egész...
csak a lényeg, hogy nem értem...mivel szívem szakad meg úgy szeretem az éneket, és mégsem megy, mégsem tudom boldogan és lazán, felszabadultan csinálni.
Én pszichiáterhez jártam egy időben, mikor kiborult a bili, de nagyon...
A pszichiáter nem bólogat, hanem kérdez, sokat és jól. Az ember a válaszaiból maga jön rá az ellentmondásokra a gondolkodásában.
A pozitív gondolkodás híve vagyok:))
Hiszem, hogy a jó dolgokat mi is behozhatjuk az életünkbe, legyen bármiről is szó:)
Hát igen, igen...
Az igazi azért az volna, ha ezt a szerek nélkül éreznéd így.
Ja, és melyik módszerrel próbálkoztál?
Maradjunk csak a Zsuzsánál szimplán:))
Én is többször próbálkoztam ezzel a módszerrel:))
Sajnos a tudatmódosítóknak is megvan néha az előnyük:) Nekem szükségem volt rá. Most sokkal jobban tudom fejleszteni magam, és kontrollálni az érzéseimet, legalábbis megálljt parancsolni magamnak:)
Kedves tarnokzsuzsanna!
Persze, ha okvetlenül szükséges lehet gyógyszeres "kezelést" alkalmazni, de ha jól tudom az ilyen gyógyszerek mind "tudatmódosítók", nyugtatók, kedéjjavítók, stb...
Nem biztos, hogy ez egy helyes megoldás, én inkább maradnék a spiritualitásnál... :-)
Hát az agykontrollban tényleg van hasonló gyakorlat, de ez nem mindenkinek sikerül..
Én úgy látom, hogy először vizsgáljuk meg a jelenlegi életünket, kapcsolatainak, a környezetünket. Nézzük meg, hogy min lehetne változtatni, mit tudunk magunk is változtatni. Nekem most gyógyszerre volt szükségem, ahhoz, hogy merjek lépni, és ne visszanézni. Szükségnk van arra, hogy kibeszéljük legbelsőbb érzéseinket, dolgainkat. Jó ötlet a napló. Jó a "barát". De ez utóbbival nagyon vigyázni kell...
Szia Zolcsika
Hááát nem tudom...
Ez egy kicsit olyan "agykontrolos".
Ha gondolatot akarsz "kidobni" és "megszabadulni" tőle...
Én inkább azt javasolnám, hogy nézzünk le a "dolgok" mélyére, vizsgáljuk meg, foglalkozzunk velük, stb... A mai világban nagyon egyszerűen, gyorsan szeretünk elintézni mindent. Bizonyos "lelki" eredetű megnyilvánulások nem egyik pillanatról alakulnak ki a másikra. Mint egy fogyókúra: hosszú időn át hízunk, hízunk, aztán hipp-hopp meg akarunk tőle szabadulni...
Szerintem az érzelmek sem "dolgok" amiket el lehetne dobni csak úgy...
A pszichológus valóban "csak" meghallgat és bőszen bólogat, ezért írtam azt, hogy egy hozzáértővel kellene átbeszélni ezeket...
Ha tudatosan negatívak vagyunk... ezt ugye csak viccből írtad? :-)
Helyes gondolat!
Mindenkinek szüksége van az életben a lelki szemetseládáját rendbe tenni, és átértékelni a legjobb kapcsolatait is az életben:))
Ha folytogat a rossz az azt jelenti, hogy elhatalmasodott rajtad a negativitás, a félelem.
Képzelj el egy edényt ami tele van rossz, csúnya dolgokkal. Mit kell velük csinálni?
Ki kell dobni őket!
Ezt hogyan tehetjük meg??
Először is el kell döntenünk hogy meg akarunk tőle szabadulni, majd hozzálátunk a feladatnak.
Én önkifejező módszereket javasolnék ezeknek a dolgoknak a kihajítására.
Például nagyon fontos lenne egy napló vagy egy füzet, amibe leírhatjuk az összes sérelmünket, fájdalmunkat, félelmünket, gondolatainkat.
Nevezhetjük ezt "panaszfüzetnek" is.
Annyit írsz bele amennyit akarsz.
A lényeg hogy a gondolatokat és a vele járó érzelmeket űrítsd ki magadból.
Ez ugyanolyan mint a pszichológus, csak te leszel saját magad pszichológusa.
Aztán van egy másik gyakorlat, ahol tudatosan, szándékosan negatívvá kell válnod, sírhatsz, ordibálhatsz, gyűlölködhetsz, agresszív lehetsz, haragos lehetsz, félhetsz, de fontos hogy egyedül legyél és ne tegyél semmiben/senkiben kárt.
Ha tudatosan negatívak vagyunk akkor egy idő után eltávozik belőlünk a rossz.
Terápiaszerűen lehet csinálni ha úgy érzed.
Naponta 30-40 perc elegendő. De légy olyan negatív amilyen csak tudsz. Így kihajítod magadból.
Aztán ha végeztél, lazulj el és pihenj meg.
Ezek a dolgok nem veszélyesek, mégis hatásosabbak bármelyik gyógyszernél, mert a gyógyszer csak elnyomja az okokat és csak tüneti kezelést ad.
Itt viszont a lelki okokat kell megszüntetni, feloldani.
Szia Rose!
Mivel ezotéria oldalon vagyunk, így felhatalmazva érzem magamat arra, hogy beleírhassak olyan dolgokat, amiról szó van...
Az ezotéria mint olyan a bensővel foglalkozik.
Bensővel, mint Én-Önmagam benső világával.
Életem során az elsődleges feladatom, hogy megtaláljam ezt a benső Én-Önmagamat, mondhatjuk úgy is, hogy isteni Önmagamat, az egyensúlyt, a benső nyugalmat, egy nyugalom feletti mélyebb tisztaságot, isteni állapotot, vagy akár egy isten feletti állapotot...
Ez az ezotérikus állapot a központja mindennek, az egész Világnak is...
A félelem igen nagy úr.
A félemeket nem legyőzni kell, hanem először is elfogadom, majd megvizsgálom... Mi lehet eredete a félelmemnek? És ahogy így elgondolkozom róla, jobb esetben elbeszélgetek valakivel, aki talán tudja is miről beszél, szép lassan rájövök, hogy minden félelem belőlem ered. Mivel belőlem ered, én vagyok az, aki előidézte, ily formán meg is szüntethetem és felismerem benne azt, amit fel kellett hogy ismerjek az által...