Üzenj MAGADNAK itt! (beszélgetés)

Hidegvér!

A becstelen brigantik léteztek.

Respect!

Te is sokáig Andi voltàl!!

De kiléptél!! (Igaz kellett egy manko egy baràt akit a mai napig nem tudsz hova sorolni segitett?bántott?is-is..)erössé tett!! Az erős nőket meg nem szeretik a pasik :D

"Andi 45 éves anyuka.

2 gyermeke van, és egy férje.

Andiban az a szoftver fut, hogy ha folyamatosan, mindenkit kiszolgál, akkor lesz rend a világban, akkor lesz ő értékes, szerethető, és hasznos.

Andi egy napja úgy néz ki, hogy fél hatkor kel.

Ellátja a gyerekeket, reggelit készít a férjének, intézménybe viszi a kicsiket, majd munkába siet.

Munka után bevásárol magának, a szüleinek, a szomszéd öreg néninek, a közeli állat menhelynek, majd összeszedi a gyerekeket, sütit süt, zsúrt szervez, házi feladatban segít, fürdet, pakol, és este tízkor úgy zuhan be az ágyba, mint egy hulla.

Andi életében mindenki fontos, csak ő nem.

Mindenki kiemelt szerepet kap, mindenki főszereplő, de ő még a stáblista végén sincs.

Andi nem kér, és főleg nem fogad el segítséget.

Mártír, kontrollmániás, szorongó, kishitű, önbizalomhiányos, állandóan csinál valamit, mert ha nem a csinálásban van, ha nem veszik el a hétköznapi dolgokban, akkor feltörnek az érzései, és azt nem viseli el.

Andi ezért sokat beszél a semmiről, arról, hogy mi akciós a boltban, mi történt a postán, milyen celebet látott a városban, vagy hogy mennyi mindent elintézett ma már.

Andi áttetsző.

Andi nem létezik.

Andi nincs.

Kiszolgáló személyzet, buzgó fogaskerék, serény háziasszony, remek problémamegoldó, de abszolút nincs kapcsolata az érzelmi világával, melyet hosszú távon a gyerekei fognak megsínyleni, akik majd azt mesélik a pszichológusnak, felnőtt korukban, hogy mindenünk megvolt, de...

Nos, nézzük, mi a gond Andival, miért lett ilyen?

Andinak igazából nem volt gyerekkora.

Korán felnőtt, már általános iskolás korában neki kellett gondoskodnia a testvéreiről, és gyakran a szüleiről is.

Maximális teljesítményt vártak tőle, úgy az iskolában, mint otthon, ezért Andi perfekcionista lett, jeles jegyeket szerzett, munka mellett diplomázott le, tisztességes, jól kereső, jólfésült férjet választott, és pontosan úgy élt, ahogy azt a környezete elvárta tőle.

Andi, most, 45 évesen kezdi érezni először, hogy nem stimmel valami. Nem érti, mi a baj, hiszen megvan a mézeskalács házikó, a két kutya, a két gyerek, a szép autó, a férj, a szülői munkaközösség, a minden, de valami...valami nem gömbölyű.

De mi hiányzik? Miért nem boldog? Miért zokog éjszakánként?

Hát mert ő maga hiányzik a saját életéből.

Ilyenkor két lehetőség szokott lenni.

Andi vagy felszívja magát, és keres egy pszichológust, akivel pár éven keresztül dolgozni tud önmagán, hogy végre a stáblista élére kerüljön, vagy az történik, ami sajnos gyakoribb, hogy Andi marad robotpilóta üzemmódban, lehasítja továbbra is saját magát, és éli az életét úgy, mintha az valami színházi előadás lenne.

Ha valaki esetleg úgy érzi, hogy ő egy ilyen Andi, és épp billeg, hogy kérjen-e segítséget, vagy ne, akkor csak annyit szeretnék mondani (hátha ez elbillenti a mérleg nyelvét), hogy egy áttetsző robotanyu iszonyú teher a gyerekeknek, és ha Andi valóban jót akar az utódainak, akkor miattuk érdemes elkezdenie egy pszichoterápiát, hogy a gyerekeinek már valóban könnyebb legyen.

Egy technikai anyuka nem kicsi trauma a gyerekek számára. Egy olyan anya, aki nem fér hozzá a saját érzéseihez, az a gyerekei érzéseit sem képes visszatükrözni, és ennek nagyon komoly, és beláthatatlan következményei lehetnek a jövőben (szerhasználat, önsértés, depresszió, személyiségzavar, stb.)

Az érzelmileg éretlen szülő: kártékony.

Nem kevésbé kártékony, mint egy bántalmazó szülő, hanem máshogy kártékony, de hogy maradandó károkat okoz, az biztos.

Az a szülő, aki nem tanítja meg érezni a gyerekeit, mert retteg az érzésektől: hatalmas bűnt követ el!

Nem a háznak, nem a konyhának, és nem a kertnek kell ragyognia, hanem anyának! Belül! És az sokkal keményebb munka, mint a fizikai cselekvés, de meg lehet csinálni!

Drukkolok!

Szeretettel:

Bihari Viki ❤️"