Szepes Mária idézetek (beszélgetős fórum)
"Az ember sorsában végbemenő csodákat sok szenvedés, belátás, s a tudat mélyrétegeiben végbemenő folyamatok előzik meg. Nem szeszélyes, isteni játék dobja oda kegyelemképpen. A kegyelem gyökere mélyen a vizek alá nyúlik le, mint a tó felszínén kinyíló vízililiomé."
/Szepes Mária/
"A szükséglet a jelen percre vonatkozik, s az élet humuszából fakad. A vágy nem a perc kívánalma. Mindig a jövőre vonatkozik, s az elmében fogan meg."
/Szepes Mária/
"A napfény még pocsolyák felszínére is színaranyat önt. A hétköznapoknak sincs olyan szürke, keserű pillanata, amelyet a lényed láthatatlan magjából szétsugárzó naperő ne változtatna halhatatlan örömmé."
/Szepes Mária/
"A szeretet kiolthatatlan öröktűz, amely melegít, de nem éget, érlel és alakít erőszak nélkül. A szenvedélytől az különbözteti meg, hogy nem köt csereüzletet, és nem ragaszkodik. Szétszórja önmagát, mint a Nap."
/Szepes Mária/
"Életérzésed intenzitása attól függ, milyen mélységig és magasságig tudsz megrezdülni a jelenségek titokzatosan szép, rejtélyesen összefüggő kisugárzásaira."
/Szepes Mária/
"A modern molekuláris biológia igazolja, hogy génjeinkben töménytelen esemény rejtjeleit, az anyag egész történetének kódjait hozzuk el bölcsőnkbe, s az újszülött csecsemő is évmilliárdok információit hordozza."
/Szepes Mária/
"A "tat tvam asi", "Te is AZ vagy. Te is én vagyok. Te is Isten vagy" nagy tételét az azonosulás mágiájával teheted élővé magadban. De ne csak a természet gyógyító, pihentető szépségét éld át meditációidban, hanem az éhező állatok, magányos sziklák, kóróvá száradt öregek, szenvedéstől meggyötört betegek állapotát is."
/Szepes Mária/
"Mások terheit viheted helyettük egy darabig, de ezzel nem szabadítod meg őket az októl, amely rájuk idézte e súlyokat. Fontold meg, hogy átmeneti pihenést, erőgyűjtést jelent -e náluk e könnyebbség, vagy hátráltatást egy karmaszámla kiegyenlítésében, amelyet később mindenképpen meg kell fizetniük egyre növekvő kamataival együtt."
/Szepes Mária/
"Váltsd meg a démont önmagadban! Ne harcolj ellene, mert a harc megsemmisítésre tör, és ami él, az lényegében elpusztíthatatlan. A démon pedig él, erői elemi erővel hatnak. Léte valóság, amíg az ember szenvedélytelen szellemi lénnyé nem igazul."
/Szepes Mária/
"Érezted -e már a transzcendens balzsam hatását lényedben, amelyet átutazó függetlenséged tudata termel a mulandó, zűrzavaros képzetek között? S mi lehetne élőbb valóság az időtlen derűnél, amely személyed zártságából kiemelve, a mindenség részévé avat?"
/Szepes Mária/
"Minden embernek joga van a saját gyöngeségeihez. Azonban annak, aki a tökéletes dolgokra törekszik, és tökéletes dolgokról beszél, nehezebb a dolga. Tőle a kaján pocsolyalények elvárják, hogy önmaga fölé emelkedjék, és saját ideáljainak példaképe legyen. Ha valaki isteni eszméket szív magába, az egyszerre éles fénybe, színpadra helyezi őt minden torzulásával együtt, s a többi sötétben kuporgó lény őrjöngve gúnyolódik hunyorgó, műkedvelő félszegségén. Ez a pincelakók joga. Míg annak, aki reflektorfénybe került, már csak kötelességei vannak, mint a messiási misztériumjáték egyik főszereplőjének. Neki már a rá tűző ragyogásban az isteni valóság emblémájává kell lennie, s nem maradhat a fenség borúsan nagyképű álarca mögött hiún és szenvedélyesen, kicsinyesen és kényesen fintorgó, tragikomikus bohóc."
/Szepes Mária/
"A hallgatásban óriási erő van. A fecsegő ember leleplezi, felhígítja, kiszolgáltatja önmagát. A hallgató ember először nyugtalanságot, majd szorongást, végül tiszteletet kelt. Persze a hallgatás nem lehet sértő vagy konok. Ebben a hallgatásban egyensúlynak, nyugalomnak és tudásnak kell feszülnie. E hallgatás: erő és bölcsesség. Akiben a hűség és megbízhatóság belső erénnyé válik, az olyan meggyőző erővel sugározza a környezetére, hogy senkinek sem jut eszébe azt kétségbe vonni. Mint ahogy egy fára rátekintve senki sem kételkedik abban, hogy egy fa áll előtte. Akiben nem bíznak, s ezért szenved, az nyilván kihágást követett el egy ponton, s most az iránta érzett bizalmatlanságban vezekel érte. A kétsíkú Marstól azt kívánni, hogy elismerje szerelmi ellenfele okosabb, tapasztaltabb, haladóbb voltát, ugyanaz, mintha egy földi gilisztától azt kérnénk, hogy csicseregve repüljön fel. A bölcs ember azzal kerüli el a szenvedést, hogy nem kíván lehetetlent. Bizonyos erények jelenlétét leginkább az támasztja alá, hogy az ember nem igényli elismerésüket senkitől. Mert ezek értéke önmagukban rejlik. Egy emberben az okosság, tapasztaltság, haladóbb gondolkodás naperőgóc. Világít, termékenyít, ha elismerik, ha nem. Aki ezek jelenlétét kétségbe vonja, esetleg nem is látja, az az ő baja. Ettől a méltatlanul kezeltnek valójában nem kellene szenvednie, legalábbis erényei el nem ismerése miatt nem. Ami szenved benne, az a kielégületlen hiúság. Tehát e probléma mögött ezerféleképpen elmaszkírozott szörnyeteg lapul. Az ösvényt kereső vergődése nem csodálni való tett, hanem a lélek magánügye Isteni Önvalójával, ugyanakkor azonban bizarr ellenmozgás az anyagelvű ember igazi belső ideáljaival, tehát feleségében nem csodálatot, hanem rendszerint idegenkedést, ellenszenvet vált ki. A messianizmus hívei magányosan küzdenek olyan célokért, amelyek nem e világból valók."
/Szepes Mária/
"A harag, az indulat, a keserű megbántottság, az esetleg cinikus becsmérlés, a megszólás, a taszító elkülönülés helyébe a szánalmat helyezi. Szeretetről sajnos nem lehet szó ott, ahol óriási feszültségek ütköznek két egymástól eltérő egyéniség között. De olyan ember nincs, akit valamiért ne lehetne sajnálni. Ha másért nem, akkor korlátoltságáért, s hogy pszichikai légköre belélegezhetetlenül taszító. Fél, beteg, senki sem szereti. Saját állapotával szemben elvakult. Cselekedeteivel sorsszerű adósságokat halmoz fel, amiért percről percre máris keservesen fizetnie kell. Kórosan tekintélyhajhászó, nevetségesen hiú, mások sikerétől irigység fekélyei nyílnak benne. Üldözéses képzetei egyre érzékelhetőbb formákat öltenek. A legkisebb érintés dührohamokat okoz nála. Sorolni sem lehet, hányféle rejtett kórsággal, fogyatékossággal szaladgál minden ember, amiért szánalmat érdemel. Feltéve, hogy vesszük a fáradtságot hozzá, és kinyomozzuk csúf, nyugtalanító megnyilvánulásainak titkos gyökerét. Erre számtalan lehetősége van mindazoknak, akik a lélek gyógyításával foglalkoznak. Nem torpannak meg az embererődök zárt falai előtt. Pszichikai radarjuk, néha még szellemi lézersugaruk is van hozzá, hogy áthatoljanak minden ilyenfajta zárlaton."
/Szepes Mária/
"A szeretet mértéke nem irányul senki ellen. Nem ismeri az irigységet, a féltékenységet. A kisajátítás semmiféle formáját. Csak ad. Aki így szeret, attól nem vehetnek el semmit, mert nem birtokol. Nem csalódik, mert nincsenek feltételei, követelései."
/Szepes Mária/
"Minden dolgot kétféleképpen lehet átélni: a karma kerekei közé zuhanva, vagy a szellem szárnyain föléjük röppenve."
/Szepes Mária/
"Amíg ki nem fejted az élet és halál, mulandóság és örökkévalóság látszólag végletesen ellentmondásos komplexumából annak számtalan értelmét, addig hasadást, depressziót okozó gócként élnek benned, s a beszűkült léthomály senkiföldjére kényszerítenek."
/Szepes Mária/
"Az ember félreérthetetlenül magában hordja megpróbáltatásainak terhét. Sokszor éppen azt kell megtennie, amit a legelviselhetetlenebbnek érez. Ezek a kimunkálatlan "iszonyfoltok" kerülnek a csiszolókorong forgó kerekéhez, hogy vak érdességük ragyogó drágakőfelületté alakuljon át."
/Szepes Mária/
"Nem tudhatsz meg a világról semmit, ha kivonod magad küzdelmeiből, kísértéseiből; ahogy a másik emberről sem, amíg egyedül saját szokásaid, igényeid klauzúrájába zárkózol."
/Szepes Mária/
"Sokszor érzed ébren és álmodban, hogy a láthatatlan Fény sugárzása hatalmasabb minden látható, múló formánál. Miért zárkózol el a világosság aranyló, gyógyító, kimeríthetetlen kincseitől?"
/Szepes Mária/
"Hány siker és gazdagság szalmalángját láttad már kilobbanni? Hány ifjú testről égett le szemed előtt a szépség kirakatjelmeze? Mennyi könny ömlött előtted, amelyet a múltadért ontottak azok, akiknek nem volt egyebük, mint néhány hazugul megszépített tegnapi pillanat. Meg tudod -e különböztetni, ki a valódi koldus és ki a király ebben a létformában?"
/Szepes Mária/
"Nincs kicsi és nagy az örökkévalóságban. A minden és a semmi végső igazsága EGY."
/Szepes Mária/
"Az áldozat mindig csere. A személyiségnek olykor a fájdalmasan fontosabbat, a megfoghatót, az élvezhetőt, a kényelmet nyújtót kell lecserélnie a fizikai szinten nem megragadható elvontságra. Mégis, aki áldoz, kevesebbért többet kap végül, csodaszerű váratlansággal."
/Szepes Mária/
Elnézést téves helyre ment, nem ide szántam. Vagy mégis, ki tudja, hiszen véletlenek soha nincsenek. Nos legyen akkor így!
MINDÍG MINDEN AKKOR ÉS TÖRTÉNIK, AHOL ÉS AMIKOR MEG KELL TÖRTÉNNIE.
(iMONE ANDIH )
Csak köszönöm, mert ez is sokat segített. :)
Valóban sokat...köszönöm szépen.
<iframe width="420" height="315" src="//www.youtube.com/embed/OiZ1cABZusY" frameborder="0" allowfullscreen></iframe>
"Figyelj befelé Isteni Éned rejtett fényjeleire, hallhatón túli hangjára. Gyógyító életárama soha nem szűnő erővel ostromolja észlelési küszöbödet."
/Szepes Mária/
"Ne hidd, hogy hiába jársz meg zsákutcákat, s látszólag sziszifuszi munkák tömegét végzed anélkül, hogy erőfeszítéseid eredményét élvezhetnéd. Minden kreatív tevékenységed ellenértéke hiánytalanul gyülekezik részedre, megtermékenyíti sorsodat, s amikor a legnagyobb szükséged lesz rá, csodaszerűen lényedbe gördül, és hozzásegít problémáid megoldásához."
/Szepes Mária/
"A sötétségbe merült emberiséget az "Élő Tűz" válthatja meg. Önként léphet -e tisztító "máglyára", amelynek eksztatikus izzása nem pusztít, hanem erőszak nélkül "fénnyé" old."
/Szepes Mária/
"Mindenki csak bizonyos mennyiségű és összetételű útravalót hoz magával a relatív idő koldustarisznyájában. Ne bolyongj mellékutakon, mert a nyitott lehetőségek a körmödre égnek vagy bezárulnak előtted, s útravalód elfogy, mielőtt a dimenzió-pályaudvar állomására érkeznél, ahonnan megszerzett tapasztalataid aranyfedezetével indulhatsz tovább, új létformák felé."
/Szepes Mária/
"A világ a te képzeted. Ha gyűlöletet, sérelmet táplálsz valakivel szemben, árnyékbokszolást folytatsz saját fantomjaiddal."
/Szepes Mária/
"Ha egy út bezárul előtted, ne keseregj. Ha egy kapu nem nyílik meg kopogtatásodra, ne lázadozz. A tilos úton, a bezárt kapun túl olyan dolgok várakoznak reád, amelyek legyőzéséhez még nem szereztél elég erőt."
/Szepes Mária/