Szepes Mária idézetek (beszélgetős fórum)
"A gyógyító öröm egyenletes napsütés belül. Ez az élet kiolthatatlan lángja, amely kezdet nélküli s végtelenbe rezgő derűvel világítja meg a körülötte hullámzó erők szimbólumokban kifejeződő jelbeszédét."
/Szepes Mária/
"Sohase felejtsd el: a megvilágosodás mindig akkor érkezik el valakihez, mikor léte legmélyebb sötétségében hiszi magát, s a fény reményéről is lemondott! Állapotát azonban élesen megkülönbözteti a valódi morális összeomlástól alázatos, kitartó szolgálata, amelyet a világosságból való látszólagos kirekesztettsége ellenére is tovább folytat, sokszor hosszú, vigasztalan éveken át."
/Szepes Mária/
"A változás, amely után sóvárogsz, nincs messze tőled! Mert nincs rajtad kívül. Benned van!"
/Szepes Mária/
"Ha naponta csak egyetlen lépést teszel a "mindennapi élet mágiájában" eléd tárt úton, néhány méter után rá fogsz ébredni arra a csodára, hogy futószalagon haladsz. S nemcsak te mozogsz célod felé fokozódó sebességgel, hanem az is közeledik hozzád."
/Szepes Mária/
"Ne panaszkodj! A panaszra fordított energiát alakítsd át inkább kreatív erővé! Ez még a szülőfájásoknál is lehetséges. Ha ugyanannyi energiát fordítasz a panaszt kiváltó ok megváltoztatására, mint amennyit meddő önsajnálatra áldozol, akkor - a benső magatartás átalakulása után - sorsodban is csodálatos események lavinája indul meg."
/Szepes Mária/
"Minden földi fogalomban két lehetőség rejlik: egy gyógyító és egy mérgező. Ennek pontos analógiája rajzolódik ki a növényvilágban is, ahol minden hasznos növénynek megvan a mérges, "vad" párhuzama."
/Szepes Mária/
"A lényedben rejlő örömgenerátor állandó működéséről éppúgy gondoskodnod kell, mint testi szükségleteidről! Az sem történik önmagától. Eszel, tisztálkodsz, fűtesz, világítasz. Azt hiszed, az örömöt nem kell mindennap felszítanod és táplálnod?"
/Szepes Mária/
"Minden a világon belső magatartás kérdése. Bosszantó kicsiségek éppúgy, mint az élet legnagyobb helytállásai."
/Szepes Mária/
"A gyógyító öröm varázsigéi csak akkor hatásosak, ha a fájdalom tapasztalatából kristallizálódnak, mint az igazgyöngy."
/Szepes Mária/
"A gyógyító örömöt éppúgy tanulni, gyakorolni kell, mint felengedő bénulás után a járást. A mozdulatok egészen szokatlanok, s az elernyedt izmok visszakívánkoznak passzív dermedtségükbe. Pedig e vitalizáció a kulcsa a lélek egészséges működésének minden nehézség, csüggedés, átmeneti visszaesés ellenére! S mivel az összes betegségnek pszichikai háttere van, nyilvánvaló, hogy a lélek derűs, egészséges egyensúlya az egyetlen igazi profilaxis!"
/Szepes Mária/
"A sötétség, Perszephoné, az alvilágban foglyul esett Szépség mákonya: zavaros álmokat, amnéziát okoz. De a tudattalannak nincs olyan mély kábulata, amelynek magjában ne élne örök szentélyláng. Őrizd ezt a lángot! Tápláld a rituálé varázslatával! Vedd körül Sophia Fényszűzeivel! Hozd felszínre emlékezeted kútjából! A Beavatás misztériumainak hosszú éjszakáin át vonulj fel vele a Szent Hegyre, a mágikus Hajnal Templomába, s léted e zenitpontjáról világítsd be vele egész univerzumodat! Ez a tüzes Nap-kapu nyitóformulája."
/Szepes Mária/
"Kitartó szelídséggel vagy legalábbis a derű belső pozitúráját felöltő szilárd önuralommal a legtajtékzóbb dühöt is le lehet szerelni."
/Szepes Mária/
"Pillanatnyi teljesülések, pillanatnyi sikerek legtöbbször a tál lencsét jelentik, amelyért isteni örökségünket, a belső dicsőséget áldozzuk fel."
/Szepes Mária/
"Az öröm minden jelenséget alapjában megváltoztat. Éppúgy, mint a Fény. A sötétség ijesztő szörnyeit ártalmatlan, tehetetlen formákká teszi, amelyeket csak saját képzeletünk töltött meg gonosz tartalommal."
/Szepes Mária/
"Minden külső vagy belső sötétségben, fenyegető viharban és végveszélyben a legkisebb fénypont is irányjelző, életmentő világítótoronnyá növekszik."
/Szepes Mária/
"A valóságot csak a Fény tárja fel, a sötétség elleplezi. Azért kell Fényt gyújtanod magadban!"
/Szepes Mária/
"Ne becsüld le az apró lángot, amelyet lényed középpontjában fellobbantasz! Figyeld meg, hogyan hat egyetlen gyufaláng a néma, mély éjszakában reménytelenül figyelő tömegre! Középponttá, reménnyé, támasztponttá válik."
/Szepes Mária/
"Nincs veszedelmesebb buktató annál, ha valaki mindent megtehet, amire impulzust érez. Ha nem kell senkire tekintettel lennie, nem kell önuralmat és lemondást gyakorolnia. E morális gátak híján úgy jár, mint az a gyümölcsös, amelyben senki sem nyesi, ápolja a fákat. A gyümölcs elvadul rajtuk, és férgessé válik. Ezért kell örülni az életünket fékező, irányító akadályoknak, kudarcoknak, önuralomra kényszerített helyzeteknek is. Mert a Kertész áll mögöttünk, aki jellemünk erején kreatív életünk egészséges gyümölcseit védi és fejleszti minden cselekedetével."
/Szepes Mária/
"Szellemed és pszichéd zónájának törvényei mágikus természetűek. Minden működése, színárnyalata, rezgése és képzete idézőformula is."
/Szepes Mária/
"Boldog, aki méltónak találtatott arra, hogy szerény legyen. Boldog, aki méltónak találtatott arra, hogy tudatosan, örömmel és megbékélten legyen szerény. A sorsát ily módon élő otthon van minden úton, minden érzésben, hazatalál minden könnyben, örül valamennyi feléje nyújtott baráti kéznek. Boldog a nyugodt mosolyú zarándok."
/Szepes Mária/
"A sötétség csak ahhoz ér hozzá, aki behívja magához."
/Szepes Mária/
"Ha bánat sújt le, a világért ne görnyedj meg alatta, mert ez annyit jelent, hogy a vak sorserőknek küzdelem nélkül adod meg magad."
/Szepes Mária/
"Az örömöt éppúgy állandóan, aktívan kell termelni, mint a fényt! Különben kialszik, s a sötétségbe beosonnak hozzád az éjszaka lényei: a csüggedés, a félelem és a meddő aggodalmaskodás."
/Szepes Mária/
"A változás, amely után sóvárogsz, nincs messze tőled! Mert nincs rajtad kívül. Benned van!"
/Szepes Mária/
"Diktátor öröme a hatalom, mágusé a tudás, Lucifer öröme a kétely, bölcseké a hallgatás."
/Szepes Mária/
"Ha fáradtnak, kivérzettnek érzed magad, gondold át, nem feledkezel -e néha bele a múlt és a jövő csalóka kiterjedéseibe, s nem ez az irrealitások között való túl hosszas bolyongás -e erőtlenséged oka?"
/Szepes Mária/
"Amikor elméd tiszta és csöndes, megismerheted valódi természetedet. Átman rejtett középpontjában időzve világosodik meg előtted, hogy szubjektumod csak külső burok, maszk. Valódi arcod e jelmezek mögött az Ő istenarcával azonos."
/Szepes Mária/
"Amilyen mértékben elhagyod a materiális alapot, úgy gazdagodik látásod spirituális értéke. S mialatt értelmed kitágul, érzésvilágod fénnyel telik meg, e magaslatról megpillantod útvesztőd kijáratát is, amelyhez azon a mélységi szinten nem sikerült volna eltalálnod."
/Szepes Mária/
"A transzcendens igazság érintésétől lényedben lángra lobbanó öröktüzet nem lehet eloltani többé. Lassan, feltarthatatlanul elégeti benned a halál valamennyi búvóhelyét."
/Szepes Mária/
"Tanuld meg felismerni, mikor félsz oktalanul, s mikor rettent el okos tilalom valamely veszélyes iránytól, amelynek rejtett ártalmaira emlékképek nélkül is emlékezel."
/Szepes Mária/