Szepes Mária idézetek (beszélgetős fórum)
"A világot mindenki csak kölcsönbe kapja e létformában, ezért nem érdemes pusztán külső káprázataira támaszkodni. Ennek ellenére, miért ne élvezhetnéd a nappal szépségeit annak tudatában, hogy törvényszerűen elérkezik az éjszaka is?"
/Szepes Mária/
"Aki egész lényét a messiási tűzfolyamba veti, annak akarata tántoríthatatlanná, bizalma kétely nélkülivé izzik, s az áldozati lángon elégett énjéért az egyetlen valóságot, a szenvedély és halál emésztő nyugtalanságáért a halhatatlanság bizonyosságát és békéjét kapja cserébe."
/Szepes Mária/
"Az ember ösztönzései, ingerei mindig mást kívánnak, mint magasabb törekvései. Indulatai erősebbek megismerése sugallatainál. Az Isteni Én inspirációi azonban csak látszólag hátrálnak meg a szenvedélyek és szenvedések diktátorai előtt. Szívós türelmük végül győzedelmeskedik - legtöbbször másképp, mint ahogy a csodaváró vakhit követeli."
/Szepes Mária/
"Én pedig hosszú és különös tapasztalatokkal tele életem alatt megtanultam, hogy az embereket hagyni kell a maguk módján élni. Hiábavaló és téves erőlködés őket kierőszakolni abból, amit tapasztalniuk kell, mert akkor megkeresik maguknak másutt ugyanazt a helyzetet. Nem mondom, sok önuralom kell hozzá tehetetlenül nézni, mint rohan valaki a vesztébe saját akaratából, minden figyelmeztetés ellenére... de idővel belejön az ember."
/Szepes Mária/
"Sok embert támogattál nehéz perceiben, s ha néha nem is kaptál hálát érte, maga e lehetőség gazdagon fizetett."
/Szepes Mária/
"Benső szentélyed oltára legyen makulátlan, tiszta menedék, amelyben Önvalód lángja csillan örök derűvel, a Drágakő a Lótuszkehelyben."
/Szepes Mária/
"Inkább te szenvedj kárt, mint másnak okozz veszteséget. Nem mindegy, hogy jelen életedben eladósodsz -e, vagy törlesztesz; könnyel, vérrel te váltod be régen esedékes váltóidat."
/Szepes Mária/
"A kételkedők magatartása a csodákkal kapcsolatban részben érthető, mert ha el is mondják bizalmas körben családjuknak, ismerőseiknek, azok látszólag érdeklődve, de belül elbizonytalanodva, az eszük épségéért aggódva, vagy bosszankodva hallgatják, mert felmerül bennük a kétely, hogy bolonddá teszik őket, esetleg hiú fontoskodással hazugságokat tálalnak eléjük. Megkönnyebbülve sóhajtanak fel titkon, milyen jó, hogy ők "kívül állnak" ilyen bárgyúságokon. Udvariasan elzárkóznak tőle. Mikor bizonyítható eseményről van szó, akkor is igyekeznek "elnéző" magyarázatot keresni rá, mintha barátjuk vagy szeretett hozzátartozójuk illetlen tévedését takargatnák vele."
/Szepes Mária/
"Mindenki megéli a maga csodáit, amelyeket sorsának urai neki szántak. E csodák legtöbbször megoszthatatlanok. Van, aki nem is mer beszélni róluk. Önmaga részére is összetákol valamiféle "természetes" magyarázatot rá, mert retteg tőle. Nem mer különbözni a többi, nyitott sírok között bujkáló, múló idő elől menekülő halandóról, aki a tömegsors láncra kötözött ólomgolyóját hurcolja a lábán. Nem mer más lenni. Attól tart, megvetik, kigúnyolják..."
/Szepes Mária/
"Diktátor öröme a hatalom, Mágusé a tudás, Lucifer öröme a kétely, Bölcseké a hallgatás."
/Szepes Mária/
"A változás, amely után sóvárogsz, nincs messze tőled! Mert nincs rajtad kívül. Benned van!"
/Szepes Mária/
"A csendes emberek mindig figyelő emberek. A hallgató emberek mindig többet hallanak meg, mint a saját hangjuktól mámorosak."
/Szepes Mária/
"Mivel embernek születtél, jogod van gyengeségedhez. Okod van rá, hogy aggódj, vagy sírj, ha bánat ér."
/Szepes Mária/
"Minden zuhanás végén oltár előtt ébred az ember."
/Szepes Mária/
"Az emberek életéből csak az nő ki, aminek magját a múltban valahol elvetették."
/Szepes Mária/
"Aki megtanul mosolyogni akkor, amikor a tudatlan ember sír vagy átkozódik, aki megsiratja azokat, akik részeg mámorukban és más kárán nevetnek, az átégett a próbákon, amelyek a végső beavatásra érlelnek."
/Szepes Mária/
"Befelé nézzen! A külső tükörkép csak árnyéka a valóságnak."
/Szepes Mária/
"Aki súlytalan belül, azt minden ösztönszélroham elsodorhatja."
/Szepes Mária/
"Tapasztaltad -e már, hogy ami könnyű, erőfeszítés nélkül véghezvihető számodra, az nem igazi értéke sorsodnak, mert már tudod. Átélted. Nem tanulsz újat belőle. Hajlandó vagy már elfogadni azt, hogy ami nehéz, fájdalmas erőfeszítéseket kíván, egyedül attól nőnek lelki izmaid?"
/Szepes Mária/
"A Jóság a természet legtisztább, leghatalmasabb gyökérhangja, amely vigasztal, ad, békét teremt, és sohasem rombol. Adtál-e már a benned rejlő Jóságból teljesen önzetlenül úgy, hogy semmi viszonzást nem vártál érte?"
/Szepes Mária/
"Kérdezz önmagadtól - felelj önmagadnak."
/Szepes Mária/
"Minél erősebb kötéssel szövődsz a szüntelenül változó matériához, annál betegebbé válsz tőle. A lét számtalan változatán átutazó, könnyű szívű utas sebezhetetlen."
/Szepes Mária/
"Nem változtat a lényegen, hogy valaki vagyont, szépséget, ifjúságot, övéit veszíti el, vagy saját életét. Nagyobb veszteség, ha valaki cél és értelem nélkül sodródik át a sorsán. S a legcsodálatosabb ajándék, ha valaki tudja, miért született, s buktatókon át is a helyes irányba tart."
/Szepes Mária/
"Igazi gyógyító az lehet, aki megkeresi hitéhez a tudás aranyfedezetét."
/Szepes Mária/
"A Föld a kórossá vált képzelőerő óriási kísérleti laboratóriuma, amelyben különféle rögeszmék ütköznek szüntelenül sebezve, gyilkolva és csiszolva egymást."
/Szepes Mária/
"Vond ki energiáidat az anyagi érdekeltségek, vágyak és indulatok "szürke oroszlánjának" szájából. E szörnyeteg különben könyörtelenül felfalja gyorsan múló emberi perceidet."
/Szepes Mária/
"Valódi rangodat nem kell bizonyítanod, az minden kételyt kizáró módon megmutatkozik. A kívül hordott címerek, jelmezek legtöbbször inkább elrejtik, mint feltárják lényed belső állapotát, fejlődési fokozatát. Valódi családfád maga a hatalmas, kozmikus Életfa. Felismerted -e mire kötelez szellemed öröklétű előkelősége?"
/Szepes Mária/
"Ha az érzések vak kisüléseinek vízözöne vagy háborgó düh lávakitörése ömlik rád környezetedből, találd meg a kötő és oldó varázsszavakat vagy a némán sugárzó érzéstartalmakat mindazok felé, akiket életálmod sorsodba idézett, hogy kitérhess a velük való ütközések útjából."
/Szepes Mária/
"Az emberek elintézetlen ügyei tudattalanjukban halmozódnak fel, gátolják fejlődésük menetét, s éppen akkor zúdulnak rájuk, amikor a legnagyobb biztonságban érzik magukat kellemes káprázataik menedékében."
/Szepes Mária/
"Minden heves emberi indulat, szenvedély, becsvágy nagyszerű hajtóerő, ha az értelem irányítása magasabbrendű célok medrébe tereli. Hőenergiájából személyes érdekek fölé emelő tettek, a kultúra és humánum ragyogó eredményei születnek."
/Szepes Mária/