Szegény szurikáta :( (beszélgetős fórum)

Én a vadaspark igazgatója helyében nagyon megrángatnám őket!

Fizessenek és bűnhődjenek!Az egész család!

Borzalmas😢

Es ott a döbbenet:

Többszöri figyelmeztetés!!Ez tenyleg egy idióta neveletlen hülye gyerek.A szülökkel együtt jó tarkon bacast erdemel

Nyomorek szulei lehetnek az ilyen gyerekeknek..hihetetlen az enyemek ugy nyulnak az allatokhoz mint a himes tojashoz meg a 4evesem is tudja hogyan kell banni egy allattal..

Itt neveles az nem volt ha ilyenre kepesek voltak.

Az idióta gyerek miatt ha mar nagyobb gyerekrol beszelunk ha kisebbrol akkor meg az idiota szulok miatt.

Szegeny állat☹☹

Nem csak simán elpusztult hanem egy hülye gyerek földhöz vágta a vemhes kisállatot.

Igenis felháborító!

Félreértesz.

Nem rossz értelemben lepnek meg az indulatok. Igen, van háziállatom. És nem állnék jót magamért, ha valaki bántaná.

Nem maga az állat halála, hanem annak körülményei.

Van háziállatod? Bizonyára akkor is csak a válladat vonnád meg, ha egyszer csak döglötten találnád, mert egy hülyegyerek épp arra járt.

Komolyan szörnyű, hogy milyen érzelmi és elmeállapotban van az ország nagy része :( Valahol olvastam egy címlapot, amely szerinte - agyonverte a szurikátát. Na több sem kell az egysejtű olvasóközönségnek, már lincselnék is a gyereket. A mási tábor meg az igazgatót, akinek nem siránkoznia kellene, meg az ő hibája, hogy a szurikáta már nem fél az emberektől, mert magához édesgette. Mondjuk nem tudom, mitől természetes az, hogy egy álllat féljen az embertől?

Borzasztó, de komolyan.

Ha megengeditek megvan a memento:

Mementó

Szomorú esemény történt ma a Kecskeméti Vadaskertben. Nem tudom, hogy minek tudható be a tragédia, a szabályok semmibevételének, a nekem mindent lehet viselkedésnek, a kivagyiságnak, nem tudom…

Május az osztálykirándulások hónapja, így ma is több csoport érkezett a Vadaskertbe. Ezek a csoportok, gyerekek, kisérőik többnyire betartják az előírásokat, melyek nem csak a belépéskor figyelmeztetik az ide látogatókat, hanem külön az egyes kifutóknál is.

Az egyik legnagyobb kedvenc, és itt mondhatom, hogy nem csak a miénk, a látogatóké, hanem a médiáé is Zara a kis szurikáta. Bizonyára sokan emlékeznek arra, hogy másfél évvel ezelőtt lett médiasztár, mikor idekerült hozzánk. Sürgés-forgásával, kíváncsiságával, bújásával kivétel nélkül mindenki szívébe belopta magát. Fél éven keresztül, amíg nem készült el az új kifutója, minden nap az irodámban töltötte a nappalokat, az éjszakákat pedig otthon a házunkba. Ezalatt nem csak a közös pihenések hozták közelebb hozzám, de a spánielünknek is kiváló játszótársává vált. Amikor elkészült az új birodalma fájó szívvel mondtam le a napi kocsikázásról, a közös „tévézésről”, de mindnyájan úgy gondoltuk, hogy ez a helyes, nem csak nekem, hanem Neki is. Nagy öröm volt mindenki számára, amikor egy ifjú legény, Zorró is megérkezett, és szerelmük gyümölcse is megszületett. Emlékszem, amikor a nagy esemény történt, bementem hozzájuk a kifutóba és leültem egy fára. Kijött Zara, és elkezdődött a szokásos rituálénk, az üdvözlő dörgölőzés, majd a bújás a kabát alá, és az elégedettség hangjait is hallani véltem. Majd miután letettem, bement a kotorékába és kihozta a kicsinyét és letette a lábam elé, hogy bemutassa. A könnyeimmel küzködtem, akár csak most minderre, és a mai eseményre visszagondolva. A meghitt percek ritkultak, hiszen tudtam, hogy a családot ezután már nem én jelentem neki, hanem Zorró és az apró utód. A kicsi cseperedett és mi is bíztunk benne, hogy egy új kolónia alakul, hiszen Zara pocakja az idén is ismét nőni kezdett.

A mai napig…..

Mivel tudtuk, hogy a viselkedése megváltozik ilyenkor, külön figyelmeztető táblákat tettünk ki, hogy ne nyúljanak be az állathoz, mert harap. Sajnos nem mindenki fogadja meg az utasításainkat, még akkor sem, ha az az Ő érdekében történik. És sajnos meg is történt a baj. Egy fiú a többszörös figyelmeztetés ellenére benyúlt, és Zara védelmezve jelenlegi és leendő családját beleharapott a gyerek kezébe, aki a fájdalomtól, vagy a rémülettől földhöz csapta a kis szurikátánkat. Zara és vele együtt utódai is a helyszínen, rögtön elpusztultak, és újraéleszteni sem tudtam.

Hogy kinek a hibája ?? Azzal, hogy a mai fiatalság egyre kevésbé tiszteli a természetet, az életet, vagy hogy a kisérő tanárok egyre kevésbé tudnak odafigyelni a rájuk bízott diákokra, vagy hogy a szülőknek a nagy hajtásban egyre kevesebb idejük marad egy-egy beszélgetésre, ahol felhívják a figyelmüket gyermekeiknek az egymás, és a természet iránti tiszteletre….. Szóval ezeknek a hibáknak a kutatásával feltárásával sajnos már nem tudjuk visszahozni Zarát az életbe. De ! Talán e sorok olvasása után le kellene ülnünk, egy kicsit magunkba fordulnunk, és elgondolkoznunk azon, hogy egy-egy meggondolatlan cselekedetünkkel hány embert, gyermeket fosztunk meg az élménytől a természet múlandó szépségétől, egy önfeledt mosolytól….

Kérek mindenkit, ne kezdjünk bűnbakot keresni, hiszen azzal már nem tudjuk meg nem történtté tenni a tragédiát, de kezdjünk apró lépésekkel egy olyan világot építeni, ahol ilyen dolgok nem történhetnek meg, ahol figyelünk a természetre, egymásra, és a közöttünk lévő harmóniára. Mi a Vadaskert dolgozói mindent megteszünk azért, hogy a hozzánk látogató vendégek, korosztálytól függetlenül felejthetetlen élményekkel gazdagodjanak, részesei legyenek, ha csak egy kis időre is a természet csodáinak. Kérem, kérjük Önöket, hogy vigyázzanak erre a csodára, hogy még nagyon sokan átélhessék azt a sok felemelő élményt amivel a Kecskeméti Vadaskertben találkozhatnak.

Így emlékezzünk Zarára a kis szurikátánkra !

Köszönettel : Tokovics Tamás

Persze, tudom, de mi itt élünk, és itt kellene tenni a bunkók ellen. Nem olyan egyszerű ez! :(

Sok van belőlük.

Nem kellene ezt leosztani a magyarokra.

A kenguru, akit halálra dobáltak a nézők, mert nem ugrált, nem magyar állatkertben élt.

A kölyök zsiráf sem, akit agyonlőttek, majd nézőközönség elött megnyúztak és feldaraboltak, mert nem volt jó a vérvonala.

:(

Sok neveletlen szülőnek, sok neveletlen gyereke van!

Az én unokám is szokott mesélni...

Nekünk. Mindenkinek, aki tiszteli és szereti a természetet. Minden teknőstologató gyerekre rá kell szólni, és a szüleire is. Minden fórumon felhívni erre a figyelmet és a saját részünkről megtenni mindent. Van közösségformáló erő, lehet ezt a másik irányba is billenteni. Csak harcolni kell érte. Az állatoknak egyébként is nagyon kevés joguk van, kötelességünk, hogy figyeljünk rájuk, tiszteljük és becsüljük őket.

Egyébként megdöbbentő, hogy mennyire alap dolgokat kell az emberek fejébe verni. Vidd el orvoshoz, ivartalanítsd, oltasd, ne üsd, ne sz.r kaját adjál neki. Ne vedd meg ezt, ne támogasd azt, mert mennyi állat szenved tőle és sorolhatnám napestig.... Az állatvédelem egyébként a mi hétköznapi viselkedésünknél, döntéseinknél kezdődik. Kár, hogy nagyon kevesen figyelnek rá. Szomorú, hogy tényleg elhisszük azt, hogy ha "felküzdöttük magunkat a tápláléklánc csúcsára", akkor mindent megtehetünk.

Nálunk vannak állatok, a gyerekeket - unokákat - is úgy neveltük, neveljük, hogy szeressék az állatokat.

Akkor és ott kivette a lányom a gyerek kezéből a teknőst és elvitte a tó másik felére. Ugyanakkor tisztában volt vele, hogy nem oldott meg semmit. Tépelődött is rajta szegény.

A magyarok "törvénytisztelők".

Ha egyszer ki van írva: TILOS, csak azért is!

Van kitől ezt látni, nincs is min csodálkozni.

Sokan vannak itt ilyenek... :(

A természet szeretetére és tiszteletére kéne tanítani az embereket, na de kinek?... :(

Nekem is van gyerekem akit már többször elvittünk állatkertbe,sőt itthon is van neki egy kisebb...,de soha eszébe nem jutott az ilyen.Miért?Mert születése óta a természet és az állatok szeretetére és tiszteletére nevelem!

Ez a szülő feladata és kötelessége!

Örülhet anyuci,hogy a lányod nem hajította a vízbe,pedig megérdemelte volna!

Nem értettelek félre, dehogy... ezzel a te benyúlnál-lal csak azt akartam érzékeltetni, hogy a vadállatok a látogatók biztonsága érdekében vannak elsősorban elkerítve. Annyira amennyire biztonságos.

Nem számolnak azzal, hogy van, aki átlép a korláton és bedugja a kezét a tigrisekhez.