Szavak, amitől feláll a szőr a hátadon!! (beszélgetés)

Ezt Zsuzsankának (eszembe jutottál mikor olvastam) aktuális könyvemből idézet :D

"itt a vevő az úr, boltocska meg sosincs rizikócska nélkül, a lényeg, hogy profitocska is legyen!"

[link]

Én itt olvastam.

Melyik fórumban találom meg?

Kíváncsi vagyok kit állítottam sarokba:D

Ez de durva!

Itt olvastad?

Minimum sarokba kukoricára térdepelést érdemel!

Persze fiatalon nagyobb még a lendület, aztán ahogy nőnek a gyerekek, már segítenek ebben-abban. Ma már más a családmodell.

Látom az egyetemistákat. Van, aki dolgozik ugyan nappali tagozatosként is, de a végzés után még tovább tanul, másik szakot is elvégez. Jól szituált lesz remélhetően egész életében, de erre szüksége is lesz, mert 30 évesen fog először teljes munkaidőben dolgozni. Gyereket nyilván még később fog vállalni, tehát középkorúként ott lesz egy kamasszal, akit fizetett alkalmazott is segít nevelni, hogy legyen idő a jól fizető, kvalifikált munkát is végezni. Ha lesz is valaha kertje, akkor is megfizeti a karbantartását, és aligha fog állatot etetni.

Pesten mindenért boltba mentünk, Anyu egyedül nevelt hármunkat, és én vagyok a legidősebb, én jártam mindenüvé.

Nagymama vezette a háztartást, míg ereje engedte, időnként elment a piacra. De oda viszont nem volt közlekedés, csak gyalog mehetett.

A bevásárlás emiatt nem eléggé oszlott meg. Ünnepek tájékán Anyu itt, én amott cipekedtem. Neki a munkahelyről hazajövet esett útba a Blaha Lujza téri nagy közért, na az tényleg óriási volt. Árleszállítások, csemege-választék... Tényleg, akkor a "Csemege" típusú boltokban kicsit más volt az áru, mint másutt! Ez most ugrott be.

Anyu iparcikk boltba dolgozott,így a kézzel írott blokkot ismerem.

Itt a faluba azért volt pár kisebb bolt,nagy sor nem szokott lenni.Viszont arra nem emlékszem hogyan mentek a dolgok.Mondjuk anyuék boltjába szoktam inkább járni.

Akkr, amikor Te születtél, majdnem akkor (73-ban) lett Pesten a közeli sarki "nagy" bolt önkiszolgáló. Ami akkor még nem volt ám általános.

Háromszor álltál sorba a boltban, ami eleve csak körben futó polcokkal és pultokkal volt berendezve.

Az elsőnél kérted az árut, válogattál, ha a mögötted álló sor nem akart emiatt agyoncsapni, lemérték és csomagolták. Kaptál egy kézzel írott blokkot. (Később már gépit.)

Ezt az összeget kifizetted a pénztárban.

A kifizetett blokkot (a pénztárival együtt) vitted az árukiadó pulthoz, ahol megkaptad a vásárolt árut. Nagy keveredés nem lehetett, mert akkor még a fillér is kétjegyű szám volt, nemigen egyezett pontosan valaki máséval.

Ruhaboltokban, áruházakban is így ment, de élelmiszerboltokban is.

Ezért szerettük a házban levő "kisbolt"-ot, mert az egyszemélyes boltocska volt, nem kellett sorban állni. Igaz, nem volt akkora választék.

Az bosszantó lehetett.

Akitől régen hordtam,a maradék tejből csinált túrót ,tejfölt.Milyen isteni finom is volt.

Nekem azért jó a kosár,mert biciklivel járok.A gyerekülést még nem szereltük le,abba pont bele is tudom tenni.:)

Szatyrokat meg a turkálóba vettem,jó erőseket.