Szakítottunk, össze vagyok törve, meg akarok halni, nem bírom ki, segítsetek!!! (beszélgetés)

Vikike persze, hogy azt akarod hallani amit... Szerintem ez teljesen normális érzés. Bárki bármit mond, ebben a helyzetben azt akarná hallani,amit Te is. Nyilván mindketten megrémültetek attól, ha most elmész akkor végleg mindennek vége. De, ha most az elbizonytalanodás közepette ott maradsz és újrakezditek, mindkettőtök részéről 'lábujjhegyen'-járás lesz. El kell menned, de fogd fel úgy magadban, mintha mondjuk külföldre mennél dolgozni vagy valami ilyesmi... Nem tudom érthető-e amit mondani akarok. Van elég gondod és sajnos az ember csak egyre tud koncentrálni. Sorrendet kell kialakítani.

1. lakást kell keresni

2. munkát kell találni

mert sajnos a szerelem megy vagy marad, élni valamiből valahol kell!

Úgyis egymásra találtok ha igazán szeretitek egymást, ha meg nem akkor később rájössz, hogy ennek így kellett történnie.

Egyébként én úgy látom, hogy Te egy leendő újrakezdéshez megtetted az első lépést... Szóval irány az új vagy átmeneti új élet felé!!!!

De mondom, én azért szeretném, ha végül rendeződnétek!

Így van, nem fogjuk azt írni, amit szeretnél, azt írjuk, ami most a helyes lenne. Ne erőltesd magad rá, ha szeret, bele fog pusztulni a hiányodba. :) Hidd el nekünk.

És ahogy írtál az estétekről, éjszakátokról úgy érzem imádjátok egymást. :) Lehet, hogy csak egy kis idő kell, de az mindenképpen kell.

Szerintem Dorcilla írta meg a legjobb megoldást.

Ha most erőlteted, lehet, hogy jobban elriasztod.

Kérdezd meg tőle, amikor már eldöntötted, hogy mész (persze ha így döntesz), hogy segítene-e csomagolni.

Az erre következő reakciója úgyis elárul majd mindent.

Szia Vikike!

Bár eddig én még nem szóltam hozzá, de végig követettem az eseményeket :)

Örülök, hogy egy kicsit megnyugodtál :)

Akkor az este elég jól sikerült, bár én is azt mondom, hogy lehet mégis jót tenne egy kis pihenés... Próbáld meg a hangúlyt a többi probléma (munka, albi stb.)megoldására helyezni és egy pár hónap távlatából, amikor már Te is stabilabb vagy minden téren, átértékelődnek a dolgok. Ha lesz egy jó munkád és anyagilag is teljesen független leszel, lehet, hogy teljesen elhalványulnak az érzéseid irányába. De ha elég erősek az érzelmeitek, úgyis újra egymásra találtok :) Ha ez segít a döntésben, próbáld úgy felfogni, mint egy átmeneti időszakot.

Mindenesetre és drukkolok Nektek! :)

Bocsáss meg, nem engem szólítottál meg, de lenne egy kérdésem!

Már máshol, mástól is kérdeztem.

Neked mit jelent az önzetlen feltétel neélküli szeretet?

Hol találkoztál olyannal, aki kamunak vette a sztorit? Mert én nem láttam ilyet, de lehet, hogy átsiklottam felette.

Hát Drága, nem egyszerű, megértem a helyzeted. :)

Nem is tudom mit kéne tenni... :(

:) Itt már alig mernek megszólalni az emberek, mert egyből megy a szájkarate.:)

Arra azért kíváncsi lennék, hogy akinek nem életszerű az eseted, kamunak veszi, meg egonak, stb, tudott-e valaha önzetlenül, feltétel nélkül szeretni...

Gondolom nem lepődtök meg, ittaludtam.

Megérkeztem, beszélgettünk, albérletről, ezzel kapcsolatos lehetőségekről, elmentem fürödni bejött velem, beszélgettünk közben, mindenféle általános dolgokról. Kíváncsian fürkészte az arcomat, meglepően higgadt voltam, nem is tudom, biztosan a kimerültségtől, olyan enyhén mosolygós, kedves hangulatú. Valójában attól, hogy láthatom, hogy együtt vagyunk, hogy mintha még örülne is nekem.

Meséltem neki a nagypapát, hogy megkérdezte mikor megyünk, mert segítségre lenne szüksége és én ugye annyit mondtam neki, hogy valószínű csak én megyek. Erre azt mondja elmenjek veled? Szeretem a kisöreget, tudod. Azt mondtam pici mosollyal: jó.

Megkérdezte, hogy ettem-e valamit ma. Mondom persze, pár falatot. Aztán rábeszélt egy kis dinnyére, hogy együnk együtt.

Közben elmesélte, hogy összeveszett az anyukájával, hogy miért rosszindulatúskodik, ez a mi dolgunk, majd megoldjuk, igenis maradok, míg nincs valami biztos helyem. Az anyukája meg sírt, hogy félreértette a dolgot, azt hitte, hogy mi most nagyon rossz viszonyban vagyunk én meg csak itt vagyok így és már bánja, nem úgy gondolta, sajnálja, maradjak, egyek, fürödjek nyugodtan stb.

Aztán meg lefeküdtünk és csak néztük egymást pici mosolyokkal én meg egyre közelebb bújtam hozzá, megsimított én visszasímogattam, megcsókoltam óvatosan 1-szer, aztán mégegyszer, aztán csókolóztunk és szerelmeskedés lett a vége. Végig csókolóztunk közben meg mosolyogtunk egymásra. Egyszer megállt félúton, hogy biztos jó lesz ez? Én meg csak bólintottam. És olyan boldog voltam közben. Aztán összebújtunk és elmondtam neki, hogy szeretem. Azt válaszolta, én is szeretlek. Láttam a gondterheltséget az arcán, azt hiszem összezavarodott, de nem piszkáltam, nem kérdeztem semmit, megsímogattam, megpuszilgattam, mondtam neki, hogy pihenjünk, aludjunk.

Reggel ugyanígy ébredtünk, kedvesen. Visszaaludtam picit, míg készülődött, aztán bejött, leült mellém, hogy indulnia kell lassan, de én aludjak még picit és hogy vigyázzak magamra, majd napközben beszélünk. Nem tudom mit láttam rajta közben, de egyértelműen könny csillogott a szemében.

Segítsetek! Mi történik most velünk? Tegnap délután óta nem sírtam, de most kitört belőlem.

Egy dologban biztos vagyok. Nagyon szeretem és nem akarom elveszíteni!

Szia Viki!

Na mostmár aztán írd le, bármi is legyen. :) :S

Sziasztok!

Megértem, hogy különböző reakciókat vált ki mindenkiből a viselkedésem. El is gondolkodom mindenki hozzászólásain. Mindegyikben van némi igazság...

Földhöz ugyan nem csapkodtam magam, nem is szeretném. Akaratos lennék? Hmm, igen, akarom minden porcikámmal, hogy boldog legyek és boldoggá tegyek valakit. Jelen esetben még mindig őhozzá ragaszkodom. Mert így van, ragaszkodom, mert szeretem. Nem a pénzéért, mert az neki sincs több, mint nekem, sőt. Hanem azért, amilyen ember valójában.

Hiszti? Persze, hogy hisztis vagyok, mert nem érzem jól magam ettől az egésztől és kételkedem a KÖZÖS döntésünkben, hogy valóban így lenne-e jó, hogy feladjuk? Elbizonytalanodtam...

Tudom, hogy ez elég kevés, ha csak én érzem ezt, de mi van, ha talán nem csak én? Nem tudom, hogy mi az, amit látok rajta, nem merek tőle rákérdezni.

Teljes mértékben igazad van!

Egyetértek!