Rák után dolgozni... (beszélgetés)

Nekem több ismerősöm is van, akik kemény kezelések, műtét(ek) után meggyógyultak. Mindegyikre jellemző, hogy nem hagyták el magukat és dolgoztak tovább, amint kellően jó állapotba kerültek.

Amit csak tanácsolni tudok, hogy nem szabad túl hamar munkába állni és túl sok stresszt bevállalni.

És amennyire megoldhazó, nem szabad sokat agyalni se. ÉLNI KELL, MINDEN PERCÉT KIÉLNI AZ ÉLETNEK ÉS ERRE KONCENTRÁLNI!!!! És ha ezt vagy 20-40 évig teheted, nagyon gazdag életed lesz:-)))

Szia!

De van élet, én itt vagyok. Megműtöttek, aztán kaptam izotópos kezelést. 11 hónapig voltam táppénzen, aztán visszamentem dolgozni, mintha mi sem történt volna. Gyógyult vagyok, bár soha nem leszek a régi, sőt inkább vegetálok. Próbáltam magam lerokkantosítani, de nem kaptam meg.

Továbbá, miért érzem úgy, hogy hátrányosan megkülönböztetik a rákbetegeket?

Hogy szégyellik a betegségüket sokan, nem vallják be, nem merik kimondani? Hogy van aki azt hiszi ez fertőz??

Mit lehet tenni utána?

A kezelések után, mikor már tünetmentessé nyilvánították az embert?

Gondolom típusa válogatja, de van valakinek tapasztalata? Ha nem akarja magát leszázalékoltatni az ember? Ha szeretne még aktív tagja lenni a társadalomnak?