Rák után dolgozni... (beszélgetés)

Ha ismét tartassz egy vitamin kurát azt jól teszed.

Én télen szoktam inkább, ilyenkor már van sok vitamin. Igaz elég drága még a paradicsom is meg minden.

Nagyon köszönjük a bókot!

Én sem onkológiai bajra gondoltam a problémáimat illetően, hanem inkább valami neurológiaira. Majd nyomozok.

Abban biztos vagyok, hogy OLYAN szempontból meggyógyultam. Szedtem mindenféle étrendkiegészítőt, meg vitamint, meg löttyöket ittam. Lehet, hogy újra megpróbálom.

Te is jól csináltad, nem győzhet le minket valami, ha mi nem akarjuk, igaz?

Szia!

Hát mit is mondjak először is gratulálok a picihez és a továbbiakban is sok egészséget hogy nevelgesd. A másik dolog ne rögtön onkológiai bajra gondolj ha bármi bajod van, lehet az kimerültség is. Fordulj a házi orvosodhoz, egy labor és lehet csak a vércukrod alacsony vagy mit tudom én??

Nagyon- nagyon sok erőt és jó egészséget kívánok.

Sziasztok

Most találtam erre az oldalra. Szilvivel már beszéltem. Nekem 2003. decemberében vettek ki a jobb mellemből egy daganatot, amiről a szövettanon derült ki, hogy rosszindulatú. Akkor 25 éves múltam. Sajnos ez a betegség nem nézi a kort. Persze ez nem azt jelenti, hogy jobb, ha idősebb korban jön. A második műtéttel kivettek egy jó nagy darabot a mellemből, meg a nyirokcsomókat. Ott nem volt semmi. De a koromra való tekintettel kaptam kemót, meg sok sugarat. Össz. 6 kemo volt, a 3. előtt kezdett hullani a hajam. Mivel rossz volt látni a hajszálakat, leborotválta a férjem. A kezelések után kontrollok, azóta negatív minden. Én fizikailag viseltem elég rosszul, főleg a kemo utáni pár napot. Visszamantam dolgozni, én is bölcsődei gondozónő, óvónő vagyok. Aztán 2006. dec.ben, 3 év után onkológiai javaslatra belevágtunk a "babakészítésbe". És most van egy gyönyörű kislányunk, aki 9-én lesz 3 hónapos.

Lelkileg tök jól vagyok. Fizikailag, az más. Alig vagyok 50 kg, hiába szedtem fel 8 kilót a terhesség alatt. Futni nem tudok, de írni sem nagyon. Remeg a kezem. Mind a 2. Egyensúlyzavaraim is vannak, lépcsőn lefele csa kapaszkodva megyek. Ez most lett ilyen rossz, szülés után. De az eredményeim negatívok. Hiszek mindig, mint eddig is. És a lényeg, hogy egészséges kislányom született!

Hogy viselted a kemót?

Én összesen 16-ot kaptam de a vége már nagyon kemény volt,de lényeg hogy jól vagyok kibirtam. Aztán volt egy tüdőembóliám és egy mélyvénás trombózisom. De hál Isten ezen is tul vagyok.

Jó egészséget kívánok.

Sza!

Köszi hogy gondoltál rám minden oké lett.

Kívánom hogy neked is rendbe legyenek a dolgaid csak pozitívan kell hozzá állni, mert másképp becsavarodik az ember. Én már több mint öt éve estem át a mütéten. 2002 szeptember 26-án.

Sziasztok!

Nem ír ide senki már??

Holnap megyek ismét onk. kontrollra, aki ide kattint az szorítson értem.

Sziasztok!

Csak beköszönök, és eldicsekszem minden onkológiai eredményem negatív!!!

És dolgozom is ezerrel.

Csak sok erőt és kitartást tudok kívánni.

Én 36-éves vagyok 5-éve rokkantnyugdíjas havi (most már 38-ezerből) két kiskoru gyerekkel. de senki nem mondja hogy-hogy lehet így megélni.

hm, nem hiszem, még mindig nem hiszem :DDD valszínülg keveseknek adatik meg, hogy visszatérhessenek dolgozni...vagy nem tudom...

Anyukám most már tudja, hogy nem mehet vissza a bölcsibe, fel kell dolgoznia ezt...komoly dolog, mintha kirántották volna a társadalomból, félrelöknék és "kösz de nincs rád szükségünk, kapsz iylen kis morzsákat, azokon élj el ezekután"

Egyszerűen most kezdem átlátni az ilyen okok miatt a perifériákra szorult emberek mindennapjait, harcait és fájdalmait...hányan vannak vajon? Sokan? Akik szeretnének dolgozni ,de fizikai korlátaik lettek? (anyu pl. nem emelhet 1kgnél többet soha!) Akik tanultak még 35 évesen is, hogy a szakmájukban a legjobbat nyújthassák, és most úgy érezhetik, hogy felesleges volt? Van olyan "szervezet", bármi, ami segít nekik? Esetleg munkával? Bedolgozni, vagy olyan munkahely, ahol a szakosodott, de kényszerből szakmájukból kiesett emberek tudnak bedolgozni, átképződni, tanulni? Kiegészíteni a kis rokkantnyugdíjukat, vagy valamit? Tud valaki ilyen helyet? Vagy van rá igény?

Ide már senki sem ír??

Akkor csak én üldöztem el mindenkit:(

Minden elismerésem a tiéd!!!Rendkívűl erős,és tudatos ember lehetsz!További hosszú,boldog életet!

Üdv anessa

Nem hiszem :)

és köszönöm, hogy megosztottad velünk!

Sziasztok!

Most találtam ide, elmondom az én történetemet.

2002-9/26-án rosszindulatu mellrákkal operáltak,emlő eltávolítás volt mivel 12mm-es daganatot egy 5-cm meszes váz vette körül. Hónalji nyirokba is volt egy 6mm-es. Ezt követte 6-kemó 28+5 sugár, nekem is elment a hajam. Ösztrogén sejt80% hormonérzékeny daganat 30-évesen elmaradt a menszim mesterséges klimax, sokat éjjel is nagyon kemény volt. De mégis ezután jött a fekete leves. 2-év mulva visszaestem a két felső tüdőlebenyben voltak daganatok.Az orvos azt mondta mellből maradt vissza,4-kemó ct átterjedt az egész tüdőre, mindkét tüdőmbe megszámlálhatatlanul sok volt. Kemó váltás mást kaptam már a második után visszahúzódott, a 4-dik után már csak kettő volt a6-után teljesen negatív. Kontrol ct egy tüdő trombust írt le, ami a szív felől volt, azt hiszem 3-helyen is volt kontraxt anyag kiesés, alig kaptam levegőt. Közismertebb néven tüdőembólia, ami párosult egy mélyvénás trombózissal. A bal lábam 4cm vastagabb volt mint a jobb. A doikinő azt mondta ez csoda hogy túl éltem. Egy hónapig voltam a pulmonológián 10napig le sem szálhattam az ágyról szoba wc stb. Tvaj február óta jól vagyok, a sok kezelés steroid na meg ettem is 96 kiló lettem. Azóta 26-ot fogytam egy hónapja dolgozom, varrónő vagyok nem könnyü de kell a pénz. Rokkant nyugdíjból nem lehet megélni és gyereket nevelni 2 is van. Lehet egy kicsit hosszúra sikeredett, de szerintem soha senkinek nem szabad feladni, legyen az gyerek család de mindig legyen cél,és hit mert hit nélkül semmit sem ér az élet.

én szint úgy

kemó alatt sem volt semmi gondom

családanya vagyok , dolgozónő, szerető feleség

sok múlik a hozzááláson

Nekem mellrák-műtétem volt. Utána kemo, sugárkezelés. Nekem a lelki problémát az okozta, hogy - mivel a daganatom hormonérzékeny volt, leállították a menszeszemet, és egyik napról a másikra át kellett esnem a változókoron is. Ezt a szervezetem még nem akarta tudomásul venni, harcolt ellene, ezért aztán a műtét után két évvel kivették a méhemet és a petefészkeket. Eleve depresszióra hajlamos vagyok, ezeket a dolgokat - ha teljesen őszinte vagyok - a mai napig nem tudtam lelkileg feldolgozni. Arról nem beszélve, hogy főleg a kemoterápia után, amely legalább annyit árt a szervezetnek, mint amennyit használ, már nem vagyok olyan, mint régen. Hiába igyekszem. Feledékeny lettem, félős, visszahúzódó. Holott azelőtt egy talpraesett, vitális nő voltam. Leszázalékoltak 100 %-ra. Idegileg nagyon kivagyok. Ezt támasztja alá, hogy idén januárban infarktusom volt, ami újabb pofon volt az élettől. Nem arról van szó, hogy nem találom fel magamat itthon, de a régi énem! Az hova lett? Mindig emberek között dolgoztam, titkárnő voltam, most meg menekülök az emberek közeléből. Viszont hosszú évek óta járok a pszichiáterhez, de igazából az sem segít. Járom a kötelező vizsgálatokat, úgy érzem, az orvosok vigyáznak rám, de az életkedvem jószerével csak percekre jön vissza. Nem látok semmi célt, amiért érdemes holnap is felkelnem. Egyszerűen nem találok önmagamra.

Kívánom sorstársaimnak, hogy ők mindezt ne éljék meg. Legyen mellettük olyan család, aki mindvégig átérzi a problémát és átsegíti őket a nehézségeket. Sajnos, az én családom későn vette komolyan, hogy problémáim vannak...

Köszönöm az eddigieket!

Csak közvetve vagyok érintett, anyukám bölcsödei gondozónő és nemrég műtötték ,várjuk a továbbiakat. Azt sejtjük, hogy nem emelhet, és ezért az eddigi munkakörét valószínűleg nem tudja majd betölteni...

Ezért indítottam ezt a fórumot...

Mert ő nem az a típus, aki háztartásbeliként otthon bírna lenni egész nap...