Óvoda váltás+költözés hogyan könnyítsem meg? (beszélgetős fórum)
Igyekszünk mindent megtenni, hogy jól érezze magát, de nagyon szenved, és én annyira sajnálom. :( Legalább tudnám, hogy hány hét kell szegénykémnek, amíg jobban fogja már bírni. Persze igyekszem felvidítani, ami 20 percekre sikerül, aztán megint eszébe jut valamiről az ovi, vagy az előző város, vagy a kis barátai, és megint "befordul".
szeresd, mond is ki, legyetek sokat együtt, sétáljatok, játszatok, feltétlen szeretet,
beszélgesetek, a gyerek korához megfelelő öszinte válaszok a kérdéseire,
türelem! türelem!! türelem!!!!
és az új hely, új ovi, új lakás, új játszótér, új.... előnyeinek felsorolása, megtapasztalása minél előbb minél többször
s aztán megint türelem! türelem!!
nálunk is nagyjából ez a helyzet, annyiban talán más hogy egy városon belül maradtunk, de bölcsiből (családi napközi) került át a lányom oviba. Visszasírja a bölcsis néniket, a gyerekekről nevezi el a babáit, stb.
Nehéz de muszáj megszoknia.
Én nem vinném vissza a régi oviba, ugyan úgy ahogy a bölcsibe se fogom, pedig bármikor mehetnénk.
Igen, most eléggé haragszik ránk, meg az egész világra. :( Mivel te gyakran átéltél ilyen költözéses dolgot, én pedig egész gyerekkoromat egy közegben töltöttem, tudnál még segíteni? Az előző ovis kis barátok emléke, akik miatt most nagyon szomorú, feledésbe merül majd idővel, vagy az új barátok mellett ugyanilyen sokat gondol majd rájuk, beszél róluk? Amiben még teljesen tanácstalan vagyok, hogy évente két-háromszor vissza kell majd mennünk az előző városba. Olyankor vajon bemenjünk az előző oviba, hogy talizzon picit a régi kis barátokkal vagy csak teljesen összezavarnám vele?! Itt vannak az ovis fényképek, az ovis cuccaink, most mindent dugdosok előle, hogy ne szomorkodjon még jobban... Hát nem könnyű, mert nagyon sajnálom szegénykémet. Az a vicc az egészben, hogy óvoda váltáson is gondolkoztam korábban, mert az óvónőkkel nem is jött ki olyan jól, de a kis barátai miatt most mégis rettenetesen szomorú, és még az óvónőket is visszasírja.
Nincs gyerekem, de gyerekkoromban sokat költöztünk mi is, mindig megviselt, de hamar beilleszkedtem/-tünk az új környezetbe. Egy-két hónapig utáltam a szüleimet, de ahogy lettek új barátaim, már nem bánkódtam annyira. Szerintem ez jó hatással is lett felnőtt koromban rám, mert nagyon könnyen alkalmazkodom új emberekkel, új társaságban, új munkahelyen. Idővel megenyhül majd, de ne erőltessetek rá dolgokat, barátokat. Viszont ha az oviban egy idő után lesz új kisbarátja, akkor őt át lehet hívni játszani, stb. hogy tudja, h itt is sok jóság van, nem csak a régi helyen. :) Ha sirdogál, szerintem az most hagyd, ez természetes, persze azért vígasztald meg, de ne ess te kétségbe! Nektek is nehéz, hát még egy gyereknek...!
Teljesen érthető, mert a kis pajtásait is elvesztette ezzel.
oviban nagyban segíthetnek az óvónők. Rajtuk múlik mennyire könnyen illeszkedik be az új környezetbe a kisgyerek.
Otthon el kell neki magyarázni miért kellett elköltöznötök és hogy itt is lesznek majd kis barátai, akikkel nagyokat játszhat. Esetleg kiemelhetitek, hogy ha jó idő lesz, akkor el tudtok menni itt is játszótérre....
Sziasztok, olyanoktól kérnék tanácsot, akik már túlestek költözéssel (nemcsak lakás, hanem város váltás is) egybekötött oviváltáson. Most költöztünk el a hét elején, és a kisfiam - teljesen érthető módon - rettentő rosszul viseli. Költözzünk vissza, nem akarok másik oviba menni, stb. Persze próbáljuk terelni, jó programokat csinálni neki, de teljesen ki van borulva szegénykém. Jól jönne egy-két tipp, mások hogyan vészelték át ezt az időszakot. Köszönöm.
További ajánlott fórumok: