Önbizalom (beszélgetős fórum)

eva25-hogy 20 kilót fogyott 65-ről 45-re ,ugyanis ő irta le,hát ő nem a kalóriák számolásával volt elfoglalva???

Ezek szerint ő neki is volt egy cél a fogyókura...

A másik egy hizékony tipusú nőre jóindulattal sem lehet semmikor ráfogni ,hogy vézna ,viszont a genetikailag vékony nőkre már jobban rámondja bárki ,hogy vézna...

Szerintem itten egy adag irigység is társul,te is olvasd végig ,és gondold át...

Kedves Mindenki!

Egész nap csak nézegetem,amint támadjátok Évát!

Idézem:"Szerintem a ducibb nők vidámabbak a véznáknál, mindig nevetnek és van önbizalmuk, mig a véznák halálra koplalják magukat,nincs idejük boldognak lenni. Mindig a kalóriák meg a szénhidrátok számolásával vannak elfoglalva."

Tehát:a kalóriák és a szénhidrátok számolásával vannak elfoglalva.Ez ugye a fogyózókra jellemző,nem pedig a genetikai vékonyakra.Hisz aki egyébként is vékony és nem is tetszik saját magának,az miért fogyózna mégis?

Valahol sántít a dolog!:)

Csak figyelmesen olvassátok el és ne vegyetek mindent magatokra.

Nem akartam senkit megbántani,csak egyszerűen már zavart ez a "tévhit".Gondoltam szólok,hátha nem sértődtök meg és elolvassátok mégegyszer.

Üdv!☺

Micsoda kifejezés véznáknál.....???

Hisz te is leirod ,hogy 65 kilóról 45 kilóra sikerűlt lefogynod,te akkor most vézna vagy?

Ugyanis 45 kiló lehetsz bármilyen alacsony ahogy irod nem súlyfölöslegre útal...akkor most te nem mondhatod magad sem vidámnak,sem boldognak ,mert állitásod szerint ezt a ducibb nők mondhatják el magukról...

Te miért törekedtél akkor hogy a 65 kilóról lefogyjál???

Igazad van de nagyon is ,hisz életemben vékony ,sovány voltam ,és hozzáteszem rengeteget eszem ,sőt éjjel is sokszor fölébredek ,hogy ugy ennék valamit...

de sajna 46-47 kiló a maximum amit elértem ,és ezt nem a kóros fogyozással értem el ,mint ahogy -eva25- hozzászólásában lehet olvasni ,és nem a szénhidrátokkal foglalkoztam világéletemben ,hanem mert ilyen vagyok..és jelzem attól boldog vagyok ,és szerintem a sovány nők is ugyanolyan boldogok mint ahogy a kövérek ,ez nem súlycsoportra van osztva ,hanem az életvitele mindenkinek...

igazából egyik sem jó. aki sovány nem azért sovány minden esetben mert egész álló nap koplal, viszont a kövér sem azért kövér mert egész álló nap eszik.

igazából mint mindennek ennek is genetika az alapja. ki mit örökölt. csak rá kell nézni a családjára. nálunk mindenki sovány. a páromnál mindenki kövér. ennyi

Engem meg az húz fel, hogy sokak hozzáállása ilyen: aki kövér, az hogy merészel ezt vagy azt enni/felvenni, vagy hogy merészeli bántani az ő szépérzékét... És csakis ő egyedül tehet arról hogy ilyen, mert nincs önuralma, kitartása.

Ez is sztereotípia...

palcsinta.

bocs

csak felhúz mindig hogy minden alkalommal bejön a tévhit.hogy sovány=koplal

egy dologban van csakigazad hogy az önbizalmam az egekbe ér:))

de azon kivül semmiben. vagyis csak simán rosszul látod. a párom csöpögő nyállal nézi végig hogy mennyit vagyok képes nap mint nap enni.

ő meg nem ehet. irigyel hogy bármit bármikor ehetek. szóval legközelebb gondold át mielőtt azt irod hogy valaki azért sovány mert a kalóriát számolja

kösz:((

u.i.: egy vézna aki nem azért vézna amit te gondolsz.

nézd én világ életembe kövér szerettem volna lenni.

legalább is utálom hogy ki van a csontom itt-ott

nehogy azt hidd hogy a sovány azért sovány mert mániákusan fogyózik?

eszedbe jutott hogy esetleg genetia is állhat a háttérben?hogy hiába esze 15 őalacsintát lefekvés eklőtt közel fél kiló szalonnával mégsem hizok mert ezt örököltem?

hm?

köszi a biztatást, aranyos vagy!

én sem követek már konkrét diétákat, csak a magam feje után megyek, lassacskán haladok is

és igen, valóban látszik rajtam az elégedetlenség, és ezt utálom

neked további sok sikert a mínusz 10-hez, és gyógyulást! :)

Az az igazság,hogy hétfő óta fogyózok,de nem követek semmiféle divatdiétát,meg semmiféle drasztikus megoldást.Nem gyötröm magm,majd szép lassan alakul.A cél -10 kiló.Akkor lennék 83kg.

Itt talán még nem,de másik,fogyis fórumban kifejtettem,hogy nekem elég komoly mozgásszervi problémám van és a legutóbbi műtétem is 2 és fél hónapja volt.Persze a doki már fél éve azzal nyaggat,hogy le kellene dobnom néhány kilót.Tudom,hogy igaza van,ez az én érdekem.

Viszont modellalkat sosem szeretnék lenni,az nekem nem állna jól,nem is érezném jól magamat és a páromnak is így tetszem.Az a 83 kezdetnek elég is lenne,még úgy sem lennék nádszálvékony a 173 centimhez.

Remélem lesz látható erdmény,mert 5 hét múlva kell mennem kontrollra és nem akarok megint beégni,hogy ennyire lesz*rom az egészségemet!

Persze 5 hét alatt -5 kilóval beérném.:)

Te pedig ne add föl és addig is próbáld meg magad jól érezni a bőrödben!☺

Árt az aggodalom a szépségednek,de tényleg.Látszik ám az ember lányán,ha nincs kibékülve önmagával,még a kisugárzása is más.

jaj, de irigyellek ezért a hozzáállásért téged! én is szeretnék így érezni, de engem nagyon zavar a túlsúly, és utálok levetkőzni, és a nyarak rémálmok :(

folyton próbálok diétázni, aztán megy egy darabig, de végül mégis dagi maradok

én is próbálom elhitetni magammal, hogy jó vagyok így, de nem tudom elhinni

és az utóbbi időben ez a téma pörög az agyamban állandóan, ez már kész horror

Hali Mindenkinek!

Látom tegnap óta gyűltek a hsz-ek szép számban.

kósazoltán és AlieNeetah!Tartozom nektek egy vallomással.Az én kis fejecskémben meg sem fordult,hogy gyerekkori duciság miatt lehet valaki önbizalomhiányos.Persze lehet,hogy nem véletlenül,mert akkor meg még talán vékonyka is voltam.Hiába na,magából indul ki az ember.Nekem is voltak gátlásaim,8 évesen,meg feszengtem,mint f*ng a gatyában,de teljesen más miatt.Közel sem az alkatom miatt.

Elváltak a szüleim,elköltöztümk másik településre,új iskola,nehezen tudtam beilleszkedni,apám meghalt mikor 9 éves voltam.

Szóval én ilyenekre gondoltam.Komolyan momndom meg sem fordult a fejemben,hogy ti a gyerekkori duciságból adódó önbizalomhiányra gondoltok.:)

A lényeg,hogy már nem ilyen vagyok,mert mint lentebb írtam is,rájöttem,hogy nekem kell változni,mert a világ nem fog miattam 180 fokos fordulatot venni!

Ja,és a lényeg.Tegnap délután végre elmentünk strandolni és nagyon jól éreztük magunkat.Az a +20 kiló nem zavarhat abban,hogy örüljek a jóidőnek,egymásnak,a szabadságnak,amit úszás közben érzek.

És jól gondoltam,nem én voltam a legnagyobb a strandon,akadtak szép számmal nagyobbak,sőt 2x akkorák is.És szemmel láthatólag igencsak jól érezték magukat:napoztak,sorban álltak a büfénél...

Nincs joga senkinek sem elvárni,hogy csak azért,mert valaki nem manöken alkattal rendelkezik szenvedje végig a nyarat a hőségben és ne élvezhesse a vizek és a jóidő adta örömöket.:)

Érdekes, hogy nekem pl az ad önbizalmat, ha sok ember elé kell kiállnom, és azok figyelnek. (zenészbetegség ^^) Egyébként meg leginkább meg akarok húzódni egy sarokban.

Ó, és nem mellesleg folyton a vad fogyókúra, és a "lesz*rom, jól érzem így magam, jó ez" korszakaim váltakoznak. Persze nem különösebben tudok leadni kilót. Ma nem érdekel, de holnap már lehet, hogy fog.

Mindemellett (szancsesz, figyelj :)) ) van nekem is olyan ismerősöm, aki nem egyszerűen gebe, de pici is. Mindig együtt mentünk ruhát venni, és röhögtünk a kínálaton: a legkisebb rá nagy, a legnagyobb rám kicsi volt :))

De a cikk jó lett, jólesett olvasni. :))

nálam lett. leszálltak rólam. mondjuk suliból engem is majdnem kicsaptak. de sajna amugy is rossz gyerek voltam.

tipikus vásott kölök.pedig lány vagyok.igazából életem első 5 évében zavart csak hogy piszkáltak. utána már nem. amint tisztába lettem erőm birtokával,ugy sujtottam le mint a huzat.mondjuk ki vagyok békülve magammal. pedig télleg sovi vagyok eléggé. de mára csak röhögök.

Hasonló tanácsot kaptam szülő fronton, ennek az lett az eredménye, hogy még jobban élvezték, hogy nem hagy hidegen a csúfolásuk, és még jobban piszkáltak, a magatartás jegyem meg zuhanórepülésbe kezdett :DD

Pedig törtem orrot is, de semmi eredmény...

fene tudja. ez inkább az arra hajlamos embereknél okoz gondot..

asszed engem nem csúfoltak?

állandóan azt kaptam hogy vézna vagyok.éheztetnek, állandóan ment a piszkafázás,csontváz-csontváz :)))

tudod meddig?

addig míg oda nem mentem anyámhoz és el nemkezdtem mondani hogy csúfolnak

erre azt kaptam:hagyjál, menj oda és verd meg. mit érdekel?

és tudod mit oda mentem és az első tárgyal ami a kezembe került ugy megvertem hogy majd beszart.

már bocs soha többet nem csúfolt. és ez igy ment.

szóval. ez sokat javított az önbizalmomon.

meg aztán én azért nem vagyok egy magamba zuhanós. szerencsére még most is optimizmussal nézek előre

nekem semmi baj az önbizalmammal:)))))

csak hát kéne pár kiló. de ez örök probléma marad.

amúgy rettenetesen erős egyéniség vagyok. tele önbizalommal

Majdnem elfelejtettem amiért eredetileg írni akartak:

Köszönöm a cikket, nagyon tetszett! :)

"A gátlások gyermekkorban, vagy még az előtt kezdődnek."

Ebben szerintem is teljesen igazad van, legalábbis én elég jó példa vagyok rá. Kisiskolában mindennapos (és egész napos) csúfolódás, ebből jött az alap-önbizalomhiány, utána pedig a fiúk elutasítása az "Igen igen, nagyon aranyos és kedves lány, DE NEM AZ ESETEM" szöveggel; ezek utána pedig az érzéseim ismeretében a kihasználás, hogy semmit nem akar tőlem, de a leckét adjam oda, vagy egyenesen csináljam meg neki...

Szeretnék olyan lenni mint vmágika és magasról tenni az egészre, de én sajnos nem vagyok olyan alkat :)

AlieNeetah pedig tökéletesen leírta a pszichés folyamatot :)

Bár úgy emlékszem engem nem tömtek kiskoromban kényszeresen, sőt, próbáltak jó útra terelni :D

Van benne igazság.Magamról csak annyit,hogy nálam gátlásosabb,szerényebb,visszahúzódóbb gyereket nem igen látni manapság sem.Valóban lelki és környezeti tényezők áltak mögötte.Aztán 15-16 éves korom körül azt mondtam,hogy na ebből elég.És láss csodát,180 fokos fordulatot vettem.Mert ha magadon nem segítesz,lehet várni a jótündérre a varázspálcájával,de annak esélye igen csekély.:)

A mai napig vannak persze negatív tényezők,amik akár kedvemet is szeghetnék,de én nagy ívben sz*rok rájuk,mert mint mondottam,aki elítél valakit túlsúly miatt,azt én is elítélem a hülye gondolkodása miatt.Az ilyennel nem vagyok egy hullámhosszon és nem is vágyom a barátságára.Más az értékrendünk és én,mint a legtöbb ember vágyom a harmóniára.Harmónia pedig itt reménytelen.

Példa?Sörhasú,alkoholista ismerős nézegeti a magazinban Kiszel Tünde félakt képeit,majd a jelenlétemben megszólal:"Ez a nő is jó dagadt ám!Hogy néz már ki?" Pedig Kiszel Tünde még hízhatna bátran,ha olyan akarna lenni,mint én.Mivel itt nem egyszerű ízléskinyilvánításról volt szó,vettem a célzást.És mivel én sem szerénységemről vagyok híres,csak ennyit mondatam:"Feltehetőleg a kövérségével nem okozott még annyi problémát,mint mások ártottak a viselkedésükkel,szokásaikkal a családjuknak."

Gondolom nem lehet felemelő érzés egy full alkoholistával együtt élni.

Akkor te tényleg genetikai problámával küzködsz.Ami azt illeti,én sem gondoltam volna,hogy valaha ennyit növök.Nem magasságban.:)

Cigiről leszokni tényleg nem könnyű,az életben ennyire még nem küzdöttem semmivel.A 10. nekifutásra sikerült kb.Az 5. napon már sírtam,de azt mondtam,ha már kibírtam 4 napot kínok közepette,akkor nehogy már az hiábavaló legyen.Meg tudtam,hogy most vagy soha és előb-utóbb pedig egy nőnek le kell tenni.Meg abból indultam ki,hogy ha 18 évesen már napi 1-1,5 dobozzal szívok,akkor mi lesz később?Ekkora akaraterőt még nem követelt tőlem semmi,de sikerült.És már többször merítettem belőle erőt!:)