Önbizalom

Az alakjuk miatt a legtöbb nő szenved. Vannak adottságok, amelyekkel születünk, miközben életvitelünk és korunk is formálja testünket.

Változik a világ, mint ahogyan változnak a divatirányzatok, a trendek is.

Ma a sovány, magas nők hódítanak, ők a manökenek, modellek, ők testesítik meg a szépséget.

Más kérdés, hogy milyen áron, és mennyien szenvednek kóros soványságban, hány anorexiást kezelnek az idegosztályokon. A divat ezzel nem foglalkozik, adott egy irányzat és ehhez mindig találnak önként jelentkezőket.

Míg az 1960-as, 70-es években teljesen természetes módon pózoltak a normális vagy teltebb alakú színészek, mára letűnt kort idéznek csupán. Mint pl. Marilyn Monroe, Gina Lollobrigida, Sophia Loren, Brigitte Bardot.

És milyenek a mai sztárok? Csontsoványak, pl. Nicole Kidman, Uma Thurman, Gwyneth Paltrow.

Egy amerikai felmérés kimutatta, hogy a mostani sztárok körülbelül 10-15 kilóval kevesebbet nyomnak mint a 80-as évekbeli társaik.

A mai kor elvárása szerint a szépségiparban kizárólag a sovány nők indulhatnak eséllyel harcba.

A nők többsége csontsovány szeretne lenni, ezt tartja ideálisnak, míg a férfiak a normális alakú nőt kedvelik, továbbá minden ötödik férfi a teltebb idomokra esküszik.

Nyilvánvaló tény, nem lehet mindenki sovány. Tetszeni viszont mindenki akar. Mit érezhet az a nő, aki adottságai révén teltebb idomokkal rendelkezik? Az agyonreklámozott eszménykép miatt komplexusokkal küszködik. Ilyenkor hiába a férfi akinek tetszik, ha a nőtársak kritikus szemmel méricskélik. A nők nemcsak önmagukkal, hanem társaikkal szemben is kritikusak. Holott ideje lenne már végre elfogadni, hogy a soványság önmagában nem szépséget jelent.

A sokat emlegetett belső kisugárzás, az önbizalom, az optimizmus sokkal nagyobb hangsúllyal esnek latba, ha a szépség meghatározásáról kell beszélni, mint a külsőségek. Jobb ha mindenki tudja, hogy a rólunk szerzett benyomás egyáltalán nem függ a csipőnk, mellünk méretétől, de a kilóinktól sem. A személyiség az, amely döntően befolyásolja a rólunk kialakított véleményt, kiváltja a szimpátiát, antipátiát.

A beszéd, a gesztusok, a nyíltság, a megjelenés sokkal nagyobb hangsúlyt kap az értékítéletkor, mint az, hogy hány kilót mutat a mérleg. Mellesleg ahány ember, annyi féle vélemény és ízlés.

A 90-60-90 méretet egyébként a divatipar mágnásai találták ki, alkották meg és kiáltották ki. Miért? Mert ez az a méret, amelyen minden jól mutat, amelyekre a legegyszerűbb ruhákat varrni. Ezért aztán igazán nem érdemes annyit bánkódni és szenvedni.