Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Cikkek » Babák & Mamák témák » Nóra lányunk születése cikk

Nóra lányunk születése


Rengeteg cikket olvastam itt a hoxán. Én is úgy döntöttem, hogy megosztom veletek az én történetem. 2006. januárjában betegség miatt volt egy abortuszom. Majd ezek után 2008-ban várandós lettem az elején aggódtam, de nem volt semmi gond.
Nóra lányunk születése

2009. március 11-ére voltam kiírva. Teljesen gond nélküli terhességem volt. Dolgoztam egészen a 35. hétig. Aztán január közepén egy szemészeti vizsgálat során megtudtuk, hogy orvosi okokból sajna császáros leszek. Szemüveges vagyok és a szüléstől megvakulhatok, ezt mondták az orvosok. Hát akkor ne kockáztassunk.

Én nagyon szerettem volna február 25-én szülni, de az orvos azt mondta, hogy ő nem császároz csak ha nekem és a babának is megfelel az idő. Hát vártunk. Február 23-án tanácsadáson nagyon magas volt a vérnyomásom, még aznap beutaltak a kórházba, de az orvosom megengedte, hogy csak másnap menjek be reggel.

Február 24-én befeküdtem, de nem tudtam, hogy mennyi időre. Másnap reggel minden rendben volt. Még kérdeztem is a dokit "haza mehetek?" a válasz "nem, ma megcsászároznak." Riasztottam a férjem, aki szegény fel alá rohangált fényképezőgépért. Átkerültem a szülőszobába, borotválás, beöntés, zuhany. Katéter, és kaptam egy branült, azon már folyt az infúzió. Én akkor azt éreztem, hogy hagyjanak békén, hagy menjek haza majd előjön ez a gyerek ahogy akar. Nagyon féltem, mert nem tudtam, mi vár rám.

Betoltak a műtőbe, felültem az ágyra, szinte a nyakamig fel kellett húznom a lábam, úgy ülve. Kaptam epidurális érzéstelenítőt, azt nem éreztem, hogy megszúrnak, de egy villám végig futott a jobb lábamon. Majd lefektettek, kb. 5 perc és kezdődött a műtét. 11.20-kor kezdték, rángatták rendesen a hasam, fájni nem fájt, de éreztem, hogy matatnak. Egyszer azt éreztem, hogy megkönnyebbültem, még mondtam is a nővérnek.

Ő azt válaszolta, hogy a gyerek még bent van. Ekkor hallottam az orvos mondja, hogy akkor kezdjük még egyszer. Kicsit megijedtem, de bíztam az orvosomban.

11.27-kor kiemelték a gyönyörű lányomat Nórát. Nem sírt fel és én csak azt hajtogattam, hogy nem sír, nem sír. Azt monda a nővér, hogy persze, mert most szívják az orrát. Azután meghallottam a nyöszörgését, mint egy kis macska. 20 percig kapott oxigént.

Megnéztem, elvitték, jó 50 percig varrtak. Ezután az orvos odaállt mellém és kedvesen csak annyit mondott, hogy jól megdolgoztattam őket. Meg, hogy vastag a hasfalam. (Molett vagyok.)

Mikor kitoltak, a párom könnyes szemmel várt és azt mondta, egészséges a lány és csodaszép. Levittek az osztályra, a párom egy oldalsó ajtón bejöhetett egy puszira. Nórát 16 óra felé hozták szopizni.

Szerdán császároztak, vasárnap hazaengedtek és ennek már 20 hónapja. Azóta is hálás vagyok az orvosomnak. Dr. Úri-Szabó Károlynak köszönöm.




Írta: slavi, 2010. december 16. 16:08
Fórumozz a témáról: Nóra lányunk születése fórum (eddig 17 hozzászólás)

Ha ez a cikk tetszett, az alábbiakat is ajánljuk figyelmedbe:


Minden jog fenntartva © 2005-2021, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Facebook