Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Cikkek » Babák & Mamák témák » Villámgyors szülésem története... cikk

Villámgyors szülésem története...


Mondanom sem kell, én is, mint sokan azzal kezdeném a leírásomat, hogy szülésem előtt rengeteg szüléstörténetet végigolvastam... már ekkor eldöntöttem, egyszer én is megírom sajátomat, és megosztom veletek. Nálam jobban senki nem félt a szüléstől és a kórházban tartózkodástól. Kellemeset csalódtam.
Villámgyors szülésem története...

Párommal lassan 5 éve együtt vagyunk, és a baba nem volt betervezve még. Amikor úgy egy évvel ezelőtt kiderült, hogy babát várok, én egyből tudtam, semmi nem érdekel, én megszülöm ezt a babát, mert már imádtam, pedig csak két csíkocskát láttam addig belőle. :)

Persze párom nagyon beijedt, nem volt felkészülve, de aztán én mivel hallani sem akartam abortuszról bármilyen rossz az anyagi helyzetünk, beletörődött, végül örvendett, és várta a kisbabánk érkezését...

A terhességem rendben zajlott, nagyon jól viseltem végig. A 12. héten, igaz óvatosan még, de már mondta az orvos, hogy talán fiú lesz, a 18. héten biztosan látszódott. Párom örvendett, mindig is fiúra vágyott, mint minden férfi, már szervezte a közös programot a fiával, aki még meg sem volt születve. :P

Sajnos kissé öreg volt a méhlepényem, így sejtettem, nem húzzuk végig, és így is történt, a 38-ik héten 2012. február 14-én megindult a kisbabám a nagyvilág felé.

Egész nap takarítottam és tettem-vettem, délutánra jól kifáradtam, és amikor elkezdtem görcsölgetni, úgy 15 óra után arra gondoltam, biztos csak a fáradtság teszi, mert csak enyhe mensiszerű görcseim voltak. Anyósom 5 percnyire lakik gyalog, én átmentem, mert megkért, hogy vigyek át neki valamit, emlékszem térdig érő hó volt és mégis átcammogtam.... Közben megérkezett a párom is úgy 17 óra felé, és egyúttal ebédeltünk, majd hazajöttünk úgy 20 óra lehetett már. Fáradt voltam, és görcsölgettem, ledőltünk tv-t nézni és belealudtam. 23 órakor ébredtem fel, hogy iszonyúan görcsölök, alig bírtam kimászni az ágyból, ott nyögtem négykézláb, amire megébredt a párom is. Nehezen kimásztam a WC-ig, ahol észrevettem, hogy kissé vérzek, akkor tudtam, menni kell a kórházba. Körbetelefonáltuk a szülőket, hogy tudják, érkezik nemsokára az unoka. Készülődtünk, én próbáltam minél gyorsabban letusolni, mert már jó 5 perces fájásaim voltak addigra. Tusolás után még jobban besűrűsödtek, emlékszem, alig tudtam felöltözni, hogy menjünk már ki az ajtón. Végül nagy nehezen éjjel fél 1-kor kimentünk az ajtón, de addigra úgy 3 percenként jöttek a fájások. Felvettük anyóst, mert jönni akart, félúton eszünkbe jutott, hogy a kiskönyvem otthon maradt, és vissza kellett fordulni...hú éreztem az autóban szülök, annyira fájtam, és mintha már alig lettek volna szünetek. Felértünk a kórházba 1-kor, a felvételi osztályon megvizsgált egy rezidens orvos, aki nagyon megijedt, és csak annyit hallottam, hozzak gyorsan a tolószéket, mert teljesen ki vagyok tágulva. Hú, én nagyon örvendtem. Kitoltak, és elindultak velem a lifthez, mert a 9. emeleten van a szülészet. A liftben már éreztem, hogy annyira kell nyomjak, hogy nem bírom visszatartani, de muszáj volt visszatartanom.

Megérkeztünk, egyből a szülőágyon találtam magam, előkészítettek, burkot repesztettek és mondták, hogy nyomhatok, és fájásonként hármat kellene. Az első próbálkozás nem sikerült túl jól, de a két fájás közt elmagyarázták, hogy hogyan nyomjak, így már második fájásnál jól csináltam, és még három fájással ki is bújt az én drága kisfiam. 2012. február 15-én, 1 óra 40 perckor megszületett Dániel 2750 grammal és 52 cm-rel. Annyira szép volt. A bőre nagyon tiszta volt, és a színe is halványpiros volt max. A feje meg nem torzult el, annyira gyors volt a kifele úton :) Őszintén, én nem éreztem annyira elviselhetetlennek a vajúdás végét, habár fájtam, de tűrhető volt, és a kitolás közben is csak csípő érzést éreztem. Méhlepényem is hamar megszületett. Vágtak és varrtak, de semmit nem éreztem belőle, kaptam valami zsibbasztót, gondolom. Inkább már türelmetlen voltam, és begörcsölt a hátam. Végül lesegítettek a szülőágyról, és átsétáltunk a megfigyelőbe, ahol úgy 2 órát töltöttem, kaptam méhösszehúzót, ihattam és pihenhettem. Persze kattogott az agyam, az akkor átélt friss élményekkel tele voltam.

Ekkora boldogságot, megkönnyebbülést és élményt még soha nem éltem át. Nagyon kedvesek voltak a személyzetisek, nagyon meg voltam elégedve velük. Pedig volt saját orvosom, de neki szóltak, hogy ne jöjjön, mert már úgysem ér be időben. Lekerültem a gyermekágyas osztályra, ahol megkaptam a babámat, és ott elkezdődött a közös életünk, ami már négy hónapja tart. Boldog vagyok, csodálatos anyának lenni, és mindenkinek köszönöm, aki segített.




Írta: katika23, 2012. július 18. 09:08
Fórumozz a témáról: Villámgyors szülésem története... fórum (eddig 39 hozzászólás)

Ha ez a cikk tetszett, az alábbiakat is ajánljuk figyelmedbe:


Minden jog fenntartva © 2005-2020, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Facebook