Népességfogyás (beszélgetés)

A magukat jobboldalinak, nezetinek mondók, éppolyan közönnyel néznek a nemzet első számú sorskérdésére, mint a bal oldaliak és a liberálisok. A csökkenő születésszámok, népességfogyás, az elöregedés problémája politkai oldalaktól, szimpátiáktól függelenül NEM érdekli a magyar társadalmat. Ezt a közönyt nem lehet Gyurcsányra, meg társaira kenni. Hogy illusztráljam is egy példával ezt a súlyos helyzetet.

Amikor a most bejegyzett alapítványunk indulásához a szükséges pénzt gyűjtöttem össze, egyik helyen, ahol egy film levetítését kapcsoltam össze a gyűjtéssel, az előadás és a filmvetítés után odajött a helyi tévétől egy hölgy és felajnálotta, hogy készítene velem egy interjút. Megadtam a telefonszámomat. Majd telt-múlt az idő, de nem hívott. Én már nem is foglalkoztam a dologgal, el is felejtettem szinte. Aztán egyszer találkoztam a hölggyel, aki modta, hogy nem felejtette el a dolgot, csak a főnöke azt mondta, hogy ne. És mit gondolsz, ki volt,a ki megakadályozta, hogy a magyarság legsúlyosabb kérdéséről beszéljek? A FIDESZ helyi elnöke. A nagy, nemzeti, hű de magyarok vagyunk FIDESZ helyi elnöke. Valami nagyon nincs rendben a párton belül a fejekkel, ha a helyi elnök meghiúsít egy interjút abban a kérdésben, amiről pártjának elnöke is többször beszélt.

MERT HA LÁTNÁD A CÉLT, AMIT EL AKARNAK ÉRNI, ÉRTENÉD A HOZZÁÁLLÁSUKAT.

AZT sajnos JÓL CSINÁLJÁK....

"A nép nagy ívben leszarja,már megbocsáss ,hogy mi a túró van az országgal,mindenkit a saját élete alakulása érint és érdekel!"

Hát éppen erről van szó. Minthogy a népesség elöregedés, a fogyás, ami az elégtelen születésszámokból ered, az egyéni életekre is visszahat: járulék és adóemelés, ami iatt kevesebb lesz a hazavihető munkabér. Iskolabezárás, ami miatt nagyobb távolságra kell a gyereket fuvarozni. Megszűnő vasútvonalak, ami szintén nehézségeket okoz. Mind-mind egy helyről ered, a népességfogyásból.

Tudod, hogy hányszor és hányan figyelmeztették már gondolkodó emberek, a kormányon lévőket, a hatalom birtokosait? Sokszor. És tudod, hogy mi lett velük? Beragasztották a szájukat. És tudod, hogy miért? Mert a nép nem állt melléjük. (IGaz, hogy meg sem kísérelték megszólítani, megszervezni erre a népet.)

Igenis a népé, a szavazóké (demokráciában a másra mutogatásnak még annyi hitele sincs) minden felelősség.

Pisti!A nép nagy ívben leszarja,már megbocsáss ,hogy mi a túró van az országgal,mindenkit a saját élete alakulása érint és érdekel!

Viszont ha őket érintő dolgok vannak készülőbe,akkor kimennek kiabálni ,mert tök jó buli,aztán szép lassan haza mennek.

Tehát igenis a kormányzás felelősége ,hogy olyan intézkedéseket hozzon,ami kihúzza az országot a szarból,nem a népé.

Sajnos annyira elcseszték az évek alatt,hogy ahelyett ,hogy fejlődtünk volna,visszamentünk 20 évet!!!

Ez nem politika ,ez tény.A népszerű hatalom megtaró intézkedéseknek lejárt az ideje.

Minimum 10 év felelőségteljes,szigorú kormányzás kellene ahoz,hogy először az ország talpra álljon,csak utánna lesz lehetőség arra,hogy bármit is léphessenek ez ügyben!

Addig csak maszatolás van...lesz...

Nem tudom én kivel is van baj,mert ha veled baj van,na akkor velem is.Van két gyerekem,és nyilvánvaló,hogy más elvárások szerint gazdálkodom a bevételemmel,mint aki még nem,vagy már nem nevel gyereket.Csak én sohasem hivatkozok erre.Ellentétemként élő példa a sógornőm.Már felnőtt gyerekei vannak,tehát a múltat "hánytorgatom fel".Kényszer szabadság,majd elbocsátás után egy szinten megértettem volna őt,de 20 évig Szabadka egyik legjobban fizető vállalatában dolgozott.Már abban az időben mást sem hallottam,mint milyen nyomorúságos az ő sorsa.És két gyereket kell nevelnie!Én nem mondtam neki,hogy szüljön kettőt,mint ahogy nekem sem mondta senki.Az én döntésem volt,az én problémám.Amikor munka nélkül maradt,mi már a férjemmel benne voltunk a bajban,és bérelt földünkből felajánlottunk egy részt veteményesnek.Eljött elvetni a magvakat,majd a termést leszedni.Közben megfordult különböző bálakban,szép ruhákat vett magának,a gyerekeinek meg jutott ami jutott.És anyósomék végig segítették.Amikor besokalltam,erre az lett,hogy nem vagyok megértő.Bocs,de nálam nem így működik a dolog.Biztos valami baj lehet velem,mert elsőnek a gyerekeim érdekét néztem(nézem).Volt olyan időszak,egybe esik a sógornőm veteményezésével,a munkám mellett kapáltam,és hétvégén mentem a helyi diszkóba takarítani.

Ja!Igényelhetünk Tőletek segélyt,az kérheti és meg is kapja aki magyar nyelven taníttatja gyerekét.Kértem ilyen segélyt,kaptam is,és az utolsó paráig a gyerekekre költöm.Amíg tanultak a gyerekei ő is kérte,megkapta,de nem a gyerkőcökre költötte.És most dicsekszik,hogy két gyereket felnevelt,és milyen áldozatokat hozott értük.Nincs ő egyedül,de Isten bocsássa meg nekem,mert biztos valami baj lehet velem,nem tudom őt sajnálni.Inkább szánni.Azért őt hoztam fel példának,mert közeli szemlélője lehettem a folyamatos siránkozásának,életének.Egészséges emberről van szó,a férje is épkézláb ember.Más véleményen lennék, és vagyok is azokkal szemben,ha esetleg munkaképtelen lenne.

Úgy mellesleg,ha nem abortált vagy tízszer,akkor egyszer sem.Nem vagyok hajlandó ilyen embereket segíteni.Meg is szakadt a rokoni kapcsolat.Mert velem valami baj van.

Értelek, de elsősorban a saját problémáimat kell megoldanom, amig ezek nem megoldottak, labilisak, addig nem tudok másnak segíteni, vagy más és a társadalom problémáját a sajátoménak érezni...

Ebben egyetértünk, hogy törvényekkel nem lehet szabályozni a születéseket, emlékszünk arra a bizonyos korszakra... hány nő halt meg a gondatlan/zug abortuszok miatt... Uh, most is ez lenne, ha erőszakkal akarnának születéstszabályozni szerintem.

Elismerem, hogy nem könnyű, de próbálj meg ennek a kérdésnek a megértésénél elrugaszkodni a saját életedtől, problémáidtól. Még akkor is, ha a megoldásnak köze van az egyéni életekhez, döntésekhez is.

Nem, nem azt mondtam, hogy Te személy szerint szülj, hanem azt, hogy a mostanihoz képest sokkal több gyereknek kellene születnie az egészséges korszerkezethez és ahhoz, hogy csökkenjenek az élőmunkára nehezedő terhek stb. Hogy ki szüli meg azokat a gyerekeket, az egy másik, nem kevésbé fontos kérdés, de itt nincs helye törvényi rendelkezésnek, meg efélének. De annak igen, hogy a jövő generációt illető beruházásokat, arányosan elosztva, de mindenkinek vállalnia kell. (Elárulom, hogy már ebben nagy kiabálás támad.)

Nos, lehet rosszul veszem le, de azt mondod, hogy szüljek gyereket, ez a megolás.

Nade, ha munkám sincs? Saját lakásom se, és ez utóbbira esély sincs, hogy szerezzek? Tehát előbb erre kell megoldást keresni, nem gyereket szülni... Ha mindez megvan, akkor esetleg megfordulhat a fejemben, hogy szülök gyereket, de nem törvényszerűen. Az egyik szakmámból egy hónapra sem tűnhetek el, terhesen nem lehet ugrabugrálni, tehát ott vágtam el magam azon a területen, amit 10 év alatt felépítettem.

Albérlet? Nem megoldás, hiszen nem tudnám az albérletet, rezsit kifizetni a jövedelmemből... ha meg nem dolgozok, mert terhes lettem, akkor vége anyagilag. Direkt nem említek férfit a dologba, mert ismerem magam. Egyáltalán nem biztos, hogy az apával együtt is maradnék, tehát nekem eleve úgy kell gondolkoznom, hogy én egymagam mit tudok megcsinálni, mire tudom előteremteni a pénz.

Bár a gyerekvállalás ellen nem ezek a fő ellenérveim, van számos más, köztük az is, hogy valószínű nem vállalhatok gyereket egyáltalán egészségügyi történet miatt. Azaz okos orvosok úgy fogalmaztak eszembe ne jusson teherbe esni...

Jah és kiknek köszönhetem? Nem magamnak, mert nem a kövérség miatt nem lehet, ez csak a mellékes történés a szindróma miatt... az orvosoknak köszönhetem mindezt. Szóval akárhonnan nézem ez nem megoldás innen nézve, számomra.

"Én vállaltam 3 gyereket, akiket fel is nevelek. S tegyük ezt úgy, hogy vonzó legyen annak, aki minket figyel.:)))"

Ez - mint mondtam volt - vonzó szemlélet, de kevés.

Szerintem ők semmit nem változtak, ugyanúgy gondolkodnak, mint eddig.

Vannak, akiket tényleg csak a bőrszín választ el más hazánkbelitől. Ha megtanítjuk nekik az átlag gondolkodást, remek emberekké válnak.

Mind nagyon családcentrikus, a saját gondolkodása szerint. Ne bántsuk őket amiatt, hogy másfajta életvitelük van, vagy más a fontos nekik.

Mi tegyük meg, ami a saját környékünkön ránk van bízva. Én vállaltam 3 gyereket, akiket fel is nevelek. S tegyük ezt úgy, hogy vonzó legyen annak, aki minket figyel.:)))

Nem tudom ,mi volt a tyúk,vagy a tojás előbb.....de azt tudom,hogy a mai ember a pénzre ,a megélhetés kiszámolhatóságára,a létbiztonságra bukik.Mert egyre tanúltabbak,így tudnak számolni,tervezni,előre.

Ha pedig az elme veszi át a főszerepet ,akkor bizony az gondolkodik is ,mielőtt bármit is cselekedne...mellesleg joggal.

Én kockáztattam,nem gondolkodtam,azért van 3 gyerekünk.....mellesleg erre nem számítottam,ami bekövetkezett....

"...a népességkérdésben,szerintem nem a társadalom,meg a gazdasági helyzet a felelős,hanem az emberek változtak e téren nagyon sokat"

Ha az emberek olyan törvényeket, gazdasági érdekviszonyokat alakítnak ki, ami nem kedvez a gyermekvállalásnak, akkor az hat a tudatukra. Kialakul egy oda-vissza ható mechanizmus, és az ember már nem tudja eldönteni, hogy hol lett elrontva a dolog. Szerintem a képlet így néz ki:

Érdekviszonyok megváltozása (a gyermek ellen)-tudat.

Már nem volt időm. Bár elég röviden el lehet mondani a lényeget. Elsőre ez furcsa lehet, meg talán nem is hiszi el az ember, merthogy erről a kérdésről több évtize óta nem a súlyának megfelelően esik szó, de ha az ember veszi a fáradtságot és megismeri a kérdést és elgondolkodik rajta, akkor rájön, hogy tényleg így van.

Értéket emberi munka teremt, nem önmagában, a pénz, a gép, meg efélék. Ezek mind-mind csak kellenek (eszközértékek), csak fontosak hozzá, de önmagukban semmit nem érnek. Vagyis az alap az élet, a születő és felnevelkedő gyermekek és azoknak a száma. Ahhoz, hogy egy társadalom (bármilyen, nem csak a magyar) fenn tudjon maradni, hogy a gazdasága, az egészségügyi rendszere és minden egészségesen tudjon fejlődni, legalább annyi gyermeknek kell világra jönni, amennyi az aktív, dolgozni képes korosztályok helyére áll. Ezekek a gyerekeknek az életre hívása és felnevelése nyilvánvaló, hogy azokra vár, akik létre tudják hozni őket.

Van tehát egy minimálisan szükséges születésszám, amit ha elér még egy népesség, akkor fennmarad, ha nem ér el, ha ez állandóan alacsonyabb a minimálisnál, akkor nem marad fenn. A fennmaradás kérdésén túl vannak azok a gondok-bajok, amik az elöregedő társadalmat sújtják, amik végül egy lefelé húzó örvénybe viszik az egészet, ahonnan már nincs kiút.

Mint már írtam, Magyarországon ezt a minimumot idestova 50 éve nem érjük el, mára mintegy 40%-kal maradunk el tőle.

A megoldás nyilvánvalóan az lenne, hogy annyi gyermeknek kellene születnie, amennyi minimálisan kell. Felborult a magyar társadalom korszerkezete. Egyre több az öreg, a beteg az eltártásra, gyógykezelésre váró és egyre kevesebb akikre az ő ellátásuk vár. Az elvénülés hihetetlen mértékben megterheli nemzetgazdaságot, azok vállát, akik még dolgoznak, értéket állítnak elő. Az idősek eltartási költségének következménye ott van az alacsony munkabérekben, a fekete gazdaság térhódításában, a magyar gazdaság versenyképtelenségében, amegnövekedett társadalmi rezsiben és mindenben. A korstruktúra helyreállítását és a megoldást, eltekintve a bevándorlástól annak számos más súlyos problémája miatt és attól, hogy a halandósági viszonyok javításában keressük csak a gyógyszert, csakis a születések számának emelése jelenhetné. Csakhogy. Mindezt egy közben tovább fogyatkozó aktív korosztálynak kellene vállalnia, mikozben az öregek száma az elkövetkező évtizedekben tovább fog nőni, nem is akármennyivel, több százezerrel. Vagyis a magyar bérek továbbra is alacsonyak lesznek, a járulékok és az adók tovább fognak emelkedni és mindezek következtében a maradék dolgozni képes réteg nagy része venni fogja a kalapját: "Mert ebben a szar országban semmi nem jó, itt nem lehet egyről a kettőre jutni!" stb. A bevándorlók meg nem fognak jönni, vagy legalábbis nem az értékesebbje, mert másutt sokkal jobb feltételeket kínálnak nekik. Azok az országok, amelyek a magyar munkaerőt is tárt karokkal várják.

Mit lehet tenni?

Felelősségem teljes tudatában ki merem jelenteni, hogy ez a nép, soha történelme folyamán még nem kerül ilyen halálos veszélybe. Annyival is halálosabb az összes eddiginél ez a baj, hogy nem látható egyértelműen. Ha jött a tatár, a török, az egyértelmű volt. Ez nem az.

Mit lehet tenni? Vállalni kell ezt a küzdelmet, még ha reménytelen is, mégha kicsi is az esély a sikerre. Engem nem az állambácsi rosszasága, meg a munkaadók gonoszsága érdekel. Itt nem róluk van szó, hanem magunkról. Mi vagyunk ez az ország, csak rajtunk múlik, hogy milyennek rendezzük be. Ha hagyjuk, akkor berendezi helyettünk más. Mi meg vehetjük a sátorfánkat. Hát nem!