Nem tudom már eltartani a felnőtt fiamat! Mit tegyek? Ki mégsem lökhetem! (beszélgetés)

Istenem,szegénykém.

Nagyon sajnállak.

Valahogyan pedig meg kell értetned vele,hogy neked sem terem ingyen.Ki pedig nem teheted,a fiad.Nehéz.

ja bocsi,kihagytam,azt hogy könnyű.

Szóval nem lehet könnyű ilyen viszonyban lenni brákivel:(

megszabtunk egy összeget, amiből kijön a lakbér meg a kaja, azon felül semmi. szoktunk találkozni, látom rajta, hogy rosszul érzi magát, de már annyira késő és annyira kilátástalan a helyzet - semmi nyugdíja, hiszen összesen 4 évet dolgozott egész életében -, hogy elfogadtuk, hogy most már el kell tartsuk élete végéig. próbáljuk nem nagyon gyötörni ezzel, úgy látom, mostanában jut el lassan arra a pontra, hogy elkezdi belátni, mennyire elrontott mindent, de már tehetetlenek vagyunk.

amit nehezen fogadok el, hogy ennyire lenullázott minket, hiszen mi is szeretnénk saját családot, és mégis így kell elindulnunk az életbe.

de tény, hogy amikor kisebbek voltunk, adott megfelelő érzelmi és intellektuális hátteret, tanult emberek lettünk, nem keresünk rosszul, csak egyszerűen nem értem, hogy ha valaki tudja, mik az értékek az életben, és képes a gyerekeinek kicsi koruktól ezt átadni - mert itt elvitathatatlan érdemei vannak -, akkor miért nem képes aszerint is élni?

néha azt gondolom, beteg, depressziós volt világéletében, de ez kicsit kevés a mentegetéséhez.

nem könnyű, na.

Szia!

Ezt az állapotot csak visszametszés technikával lehet megszüntetni.

Ma 23-a van! A legközelebbi alkalom X.e amikor pénzt fog kapni.Jelöld meg a napot a fiadnak akkor költöznöd kell!

Ha nem akarsz idő előtt a sírba bujni!

Ne törödj a szomszédokkal! Itélkezők mindig vannak és lesznek.

Legfeljebb ajáld fel nekik,hogy Te úgyis közel laksz és akkor gondját viselheted a fiamnak.

Anyagilag Ő és én sem járulok hozzá.

Rögtön abbahagyják.

A te döntésed! Ez az én véleményem!

Tedd ki a szuret , alljon meg a laban !

Te mar elvegezted a kötelessegedet !

Ha , adossagot csinalt azt fizesse , de ne ugy hogy , rajtad elösködjön !

Nem hinnem hogy , naiv volna ! ? Viszont nagyon is tisztaban van vele hogy,teged ki lehet hasznalni , ezert a "naiv" abrazat mutogatasa -:(

ú, ez durva, ezek szerint nem vagyok egyedül...

vannak emberek, akiket nem lehet "megnevelni". legalábbis nekünk nem sikerült. de még az életnek se, pedig van már, hogy nincs mit enni, de még ez se elég motiváció neki..

mintha csak az öcsémről olvastam volna :(

azzal a különbséggel, hogy ő nem akar dolgozni, és ha valami csoda folytán el is helyezkedne, egy vasat se adna anyunak ... :(

erre mi nagyon későn jöttünk rá.. túl késő volt.

egy ötvenvalahányéves embernek már szinte nem is lehet ezt megtanítani.

a topiknyitó még időben van...

"Ha azt akarod, hogy gyereked talpraesett legyen, hagyd őt egy kicsit éhezni és fázni"

Ez nagyon nehéz, tudom...meg kell tanulni!!!!

Én csak azt tudom mondani (bár nálunk fordított volt a helyzet, anyámat kellett - és kell a mai napig- eltartani), hogy van az embernek egy természetes határ, amikor azt mondja, elég. Úgy látom, kezdesz eljutni erre a pontra.

Mi meghúztunk egy határt, minimális étel, és lakhatás, semmi más. Nekem már nincs lelkiismeretfurdalásom, pedig sokáig volt, hidd el. Évek után az ember lelke is belefárad, a kötelességérzet, és az érzelmi kút is kiszárad, ha folyton csak kivesznek belőle, bele pedig nem tesznek semmit.

21 éves a fiam, hatalmas az egoja, realitásérzéke meg semmi.

Három éve érettségizett, akkor nem vették fel az egyetemre, alibiből OKJ-s suliba járt, de ellógta, nem kapott bizonyítványt. Majd fizetős egyetemen töltött egy évet vidéken, ott is bukdácsolt. Év közben többszázezres adósságot csinált, lány volt a dologban, akire ráfogja, hogy miatta.

Most halaszt egy évet. Hazaköltözött, és végtelen naivitásában sikerült őt befűznie egy MLM társaságnak, mert mérhetetlen önérzete miatt nem fogadott el tőlem tanácsot, és tapasztalatlanságában persze ezen is bukott százezreket.

Most kapkod össze-vissza, dolgozik hol itt, hol ott, bár tudjuk jól, manapság sima érettségivel elhelyezkedni a lehetetlenséggel határos. A minimálbér körül keres, azt is bizonytalanul. Mivel az adósságait törleszti, egyáltalán nem járult hozzá a rezsi- és kaja-költségekhez az utolsó 4 hónap kivételével, most is csak a harmadrészét adja haza annak, amit igen visszafogottan kikalkuláltam, de azért cigire futja, és hetente 1-2 buliba is biztos elmegy.

Természetesnek tartja, hogy itthon minden van, neki ezért semmit nem kell tennie. Fogalma sincs a pénz értékéről, funkciójáról, és a túlköltekezés miatti következmények sem riasztják vissza. Fizetés után 5-6 nappal már nincs egy vasa sem. Sajnos az apjától is azt látta annak idején, míg velünk volt, csak a ma számít, amit megkíván, azonnal kell neki, függetlenül a következményektől.

Egyébként abszolút nem rossz szándékú, tényleg ennyire naiv. Őszintén, tiszta szívvel mondja, hogy majd ő lesz, akire támaszkodhatom öregségemben. Persze, ha megérem. De mi van ma?

Próbáltam vele beszélni, nem is érti mit beszélek. Tudja, hogy szükségem van anyagi segítségre, tudja, hogy hozzá kell járulnia a rezsihez, a kajához, és mondja, hogy ha lesz, akkor majd ad is többet. Nem látom a kiutat, hiszen amire neki szüksége van, annak meg kell lennie, feltétlen elsőbbséget élvez, és ameddig pénz van a zsebében, addig mindig van újabb ötlete, mire van halaszthatatlan szüksége. Mintha csak az apját látnám! Ő is simán elköltött száz forintból kétszázat, én meg az elmúlt 25 évben csak nélkülöztem, állandóan sakkoztam a számlákkal, hogy valahogy életen maradjunk, legyen étel az asztalon, és ne lakoltassanak ki.

Egész életemben elláttam a családot, képtelen vagyok megtenni, hogy üres legyen a hűtő meg a kamra! Havonta rendszeresen megfogadom, hogy nem fogok főzni, vásárolni is csak magamnak, de mondjátok meg, mit tegyen egy anya, amikor a gyereke este éhesen jön haza, mert még nem evett egy falatot sem!