Nem tud, vagy nem igazán akar pénzt keresni a párom (beszélgetős fórum)

A nagyanyám évente kapott 60.ezer ft-ot 2 és fél hold földre. Qrva nagy pénz. Nem győzte elkölteni. :D Mi meg egy zsák búzaárát se a tesómmal, mondjuk nekünk nem sok volt, na de akkor is na... :D A tsz-nek meg azért csak megéri, mert itt ahogy látom nálunk a társasági tulajok híznak szépen. :D

De ha meglesz a hagyatéki fákat telepítek mindenhova, aztán lesz*rom az egészet..persze ha kapok engedélyt rá, meg vmi támogatás is jól jönne állambácsi részéről.

Engem is felháborít ha egy férfi lusta tohonya és herevere. És itt a példa, hogy a tiéd még betegen is dolgozik.

Életerős férfiak mellett az asszony dolgozik többet. Ja és ott a háztartás. Van ismerősöm aki 3 gyereket nevel és még másodállást vállal, a férj meg nem dolgozik napi 4 órát se. Otthon az ágyban fekve kezében a sörrel kapcsolgatja a tv-t.

lehet, hogy van megoldás a számotokra: adja ki a földjét bérbe, úgy hallottam, hogy az nagyon jól jövedelmez. Igy nem kellene dolgoznia, és dőlne a pénz is. Nem tudom ugyan, hogy ez tényleg jól jövedelmező-e de úgy hallottam, hogy hatalmas pénzek vannak benne.

Persze ha így is van, meg van a veszélye annak, hogy ha egyszer ez valami miatt bedöglik akkor továbbra is egy lusta ember lesz a párod, aki nem biztos, hogy más munka után néz...

Biztos, hogy nem vagy türelmetlen, jól látod amiket leírtál. Nekem is az jön le, hogy lusta és amikor már nagyon rosszul fog állni anyagilag akkor félek magával fog rántani ha hagyod. Semmiképp sem gondolkodnék jelenleg közös házban, még ha veszek is, amíg így áll a dolgokhoz nem szerepeltetném a tulajdonlapon...

A helyedben sajnos elgondolkodnék, hogy mennyire jó Ő nekem... amikor otthon is van nem segít. Mi párommal mindketten 8 órába dolgozunk, Ő sajnos beteg, heti háromszor dialízisre jár és még így is segít otthon és kb fele-fele arányban elosztjuk a munkát. Dühít amikor hasonlókat olvasok mert az én férjem betegsége és rosszul létei mellett dolgozik napi 8-at.

Igen, vannak ilyen típusuak akik úgy gondolják nekik több jár és várják a sült galambot... én nem várnám meg, hogy magával rántson.

Köszönöm, hogy megosztottátok velem a történeteiteket, kimondottan hasznos volt!

Van hova mennem, azzal nincsen baj, inkább őt magát nehéz elengednem kicsit, nem a körülményeket, amiket biztosít. A lakást nem szeretem egyébként sem, amiben élünk, úgyhogy hiányozni nem fog.

Azt nem mondanám, hogy anyagilag nem veszi ki a részét a közös életünkből, mert ezzel egyelőre nincsen gond, van még neki szerencsére miből, csak az nem fog sokáig tartani. A mindennapokban is feltalálja magát, otthon pakolászik, gyerekekkel nagyon sok időt tölt (csak ők sajnos nem az enyémek) és a mezőgazdaságba is kezébe vette a dolgokat, ami az elkövetkező években nyilván meg is fog térülni.

Ami engem zavar, az, hogy nagy tervekkel van a jövő felé, nagy házat szeretne, meg hogy építkezzünk majd, de azt hogy bármilyen munkába/vállalkozásba belefogjon elhárítja magától. Az a duma, hogy ő nem az a típus, aki meglátja az üzleti lehetőséget, hanem ügyesen működteti a meglévőt. Arra a kérdésre, hogy akkor mit vár, hogy az utcán jöjjön szembe vele???, az a válasz, hogy már kezd rájönni, hogy nem, úgyhogy majd el fog vállalni munkákat. Úgy érzem álomvilágot épített maga köré és a hozzászólásaitokból, tapasztalataitokból arra jövök rá, hogy ez valóban nem változik, higgyek csak a szememnek...

Szervusz!

Ismerős helyzetet írtál le.

Sajnálom, hogy ez történik veled. Ahogy mások már írták: jobbat érdemelnél.

Szerintem nem vagy "túl" anyagias.

A párod azonban - szerintem - TÚL nemtörődöm. (Vagy valami még rosszabb.)

Nem lesz jó vége, zárd le ezt a kapcsolatot!

Érdekes, amit írtál.

Nálunk most jön az igazi erőpróba, próba: elköltözünk. Nekem is van gyerekem, én is a mi dolgainkat állom, meg a passzív jövedelemből a rezsit, kaját. Ő pedig a maga dolgait, plusz kiveszi a részét a gyerek nevelésből, háztartási munkából, és amikor tud, dolgozik. Imádta a szakmáját, ott él is ismerték, csak éppen nem fizetesben. Szabad idejében kertészkedik, növényeket nevel.

Most leszek 40 éves: ha a próba, a közös ujrakezdett élet működik, akkor nagyon boldog leszek! Ha nem, akkor kiderült, nem nekem való a párkapcsolat, házasság. Én is nehezen egyeztetem össze a munkát a gyerekkel, itthon vagyok legfőképp, viszont én abban is benne vagyok például, hogy svéd mintára én megyek el sokat keresni, ő meg itthon van és mindent megcsinál. Egyébként mélyérzésű, lelkiismeretes, és ha valami kedvére való, szívet lelket beletesz!

A napokban volt egy balesetünk, és ép bőrrel megúsztuk! Az egyik kocsink odavan így (totálkár) de most kaptunk mindketten egy komoly pofont, újra kell gondolni mindent, értékelni, ami van, és az életünket is, ez így nem mehet tovább. Ilyen szempontból lassítani kell, ennyit semmi pénz és stressz nem ér! Igenis tudni kell lazítani is, nem minden a pénz!

Szerintem jól helyt fogunk állni, más véleménye pedig, nekem nem számít annyira, hogy a férjem veszni hagyjam.

Nőbe is ismerek ilyet, 28 éve nem dolgozik.

A férje tartja el. Semmit, egy kiflit nem tudna venni, mert nincs önálló keresete. A tamponját, hajfestékjét a műkörmöst a fodrászt, a kaját, rezsit, ruhákat mindent a férj fizet. Már elege van belőle, de nem tudja megváltoztatni. Engedte, az asszony meg erőszakos nagy pofájú és az ő nevén van minden, arra volt esze. És a nő természetesnek tartja, hogy eltartják.

Ooo dehogynem idegesít.

Pár hónapja kiakadtam rá, mikor ismét kedvenc időtöltéseként hevert a kanapén, emelkedett hangon közöltem vele, hogy szívem szerint felgyújtanám a kanapét, és addig örüljön ha ezt úgy teszem meg, hogy épp nem fekszik rajta.

Sok eredményt nem értem el vele.

Én annyival vagyok előrébb mint a fórumindító, hogy övé a ház, nincs hitel, fizeti a rezsit, az autóját, ruházkodását, piperéjét. A vállalkozása jó ha a költségeken felül, a béreket kitermeli, de nem többet.

Rám maradnak az élelmiszerek, a gyerek és az én saját "vackaim".

Nekem 2 semmirekellőm volt.

Az első tulajdon képen nem volt lusta, csak nála 1500 euro 2 hétig tartott számla fizetés nélkül. Meg tankolhattam is helyette utána, nem csak kaját kellett venni. Nem volt hosszú történet.

A másik hülyék kenyeren volt, szegény tényleg bolond. De amúgy zseniális nyelverzeke van, és jól tud tanítani. Csak ugye nem jól fizetett beren, meg akkor fel is kellene kelni.

Feltalálta, újra drogot árul, azelőtt "csak" 2 államban kaptak el, és csak egyszer volt sitten. És mindez csak az én hibám, mert én többet keresek, vagyis dolgozok. Meg napi szinten ment a vita miért túlórázok. Azért azt nem bánta, ha mindig mindent én fizetek, hiszen nekem van pénzem. Már vele sem beszélek.

A párom apja is egy érdekes ember lehetett. Szegényt már nem fogom megismerni. Ez csak az én elméletek, de szerintem az anyósom lázadó hippikent csakazertis hozzáment.Eleg nagy summát örökölt, amit elvitt az elhunyt lovi szenvedélye a válás előtt. Az elhunyt aposomnak életében egyetlen munkája sem volt talán, csak kokot árult Párizsban, és olykor innen-onnan visszatert egy borondnyi hasissal. Meg ha felhalmozott egy rakás bérleti díjat, dizetetlen számlát, eltűnt.

Ennek ellenére azokon a helyeken, ahol élt, jó szívvel gondolták rá.

Jajjj, és nem idegesít, hogy te dolgozol ő meg még délben köntösben és csinálja a semmit?

Egyébként ezekkel az emberekkel ezen az apró "csekélységen" kívül valóban semmi baj nincs. De számomra ez éppen elég lenne, hogy ráadjam a kabátot.

Nyúlcipő!

Menekülj amíg nem késő!

Ha rám hallgatsz futsz!

Az én férjem ilyen, csak ő már egy 20-assal idősebb. Világ lustája. Már régóta nem keresett meg szemmel látható összeget. Egyszer volt munkahelye, valamikor úgy 40 éve az se tartott 2-3 évnél tovább. Neki az nem való.

Anno szerencséje volt a vállalkozással. De kb 20 éve effektíve azt se csinálja. Fekszik a tv előtt a kanapén. Ha délben hazamegyek ebédelni van hogy még köntösben találom.

Annyival vagyok tőled előrébb, hogy elég nekem 1 db 8 órás állás, van tartalék (még), van saját ingatlan, nincs 2 "idegen" eltartásra szoruló gyerek, ex. Annyival vagyok hátrébb, hogy vélhetően jóval idősebb vagyok nálad.

Anno röhögtem rajta, mikor mondta hogy élete célja, hogy egy nő eltartsa. De hogy ez tényleg össze is jött, ez gáz.

A lustaságon kívül egyébként a férjemmel sincs baj.

"Az én időmben" ;-) 40%-os férfiaknak hívták őket. Bármennyit keres, a 2 gyermekre 40 % a gyermektartás. Meg ahogy látom, már nem "csak ennyi" egy gyermek felnevelése, útnak indítása. Különórák, táborok, egyebek.

Ismerek 40+ elvált fiatalembert (gyermekük nem volt). Nehezen talál magának társat, mert a korban hozzávalók - mondjuk tág határral 35-50 között - többsége valamilyen módon anyagi/lakhatási biztonságban van. Nem szívesen engednének a "készbe" akárkit. Más kérdés, hogy mikor megismerkednek, nyitott könyv a férfi, tehát nem zsákbamacskát vesznek. 1-1,5 év után jönnek a gondok. Amik addig is voltak, csak a rózsaszín köd elfedte. (Volt felesége 3 évvel a válás után jött össze egy jó állással/lakással rendelkező férfivel. Saját elmondása szerint nem boldog, de biztonságban érzi magát.)

Erre hallottam egyszer egy jó mondást: A nők mindig azt hiszik, h megváltoztathatják a férfiakat, a férfiak viszont azt hiszik, a nők sosem változnak.

Na ezt kellene sok nőnek megérteni végre, nem tudunk senkit megváltoztatni, ha ő maga nem akarja, vagy olyan az alap habitusa. A jellemhiba nem mások által korrigálható dolog.