Nem szeretem, ahogy az óvónő a gyermekemmel bánik (beszélgetés)

A délben való elhozatal az óvónő felvetése volt, mégpedig arra a problémára, hogy a gyerek egész nap nem eszik.

Belegondolva - már ha ez valóban így van - délutánra fáj a hasa, szédül, éhes, minden baja lehet a gyereknek, az ő érdeke - is - lenne, hogy délben hazamenjen és rendesen megebédeljen.

csak még arra nem érkezett válasz, hogy anyukánál ez miért verte ki a biztosítékot? mármint ez a megoldási javaslat.

Nem tudom, de oda nagyon szerettem járni az első naptól kezdve.

Kivételt képzett a középiskolai matekóra :-))

Mint ahogy írtam csak egy évet jártam óvodába és azt is egy bizonyos intézménybe , de ha bármelyik oviba be kell valami oknál fogva mennem előjönnek a rossz érzéseim.

Ha azt az egy évet 10 különböző oviba kellett volna letöltenem, akkor is utáltam volna és én sem igazán aktivizáltam volna magam.

Ennyi idős gyerekre nagyon ritkán mondják ki ezt, hogy túl okos. ezt csak a szülők szeretik hallani. Majd amikor a 3-ik diplomaosztón feszít anyuka mellette, akkor biztosra mondhatja :D

Ugyanis sok gyerekről képzelik ezt ennyi idősen, és teljesen átlagos képességűek lesznek.

Nincs lehetőségetek óvodát váltani?

mert ez szerintem a gyereknek a legrosszabb, ha utál járni, és ,hogy egész nap magába van fordulva.

meg tudod tenni, hogy elhozd délben?

legalább egy ideig, hogy lásd, változtat-e a hozzáállásán?

Na most komolyan, ha akkor változik meg a gyerek viselkedése, mikor belép az ovis csoport ajtaján (ezt szó szerint kell érteni), és máshol nem így viselkedik, akkor mégis mit gondoljak, hol nem stimmel valami? Kit hibáztassak?

És ha már beszéltem óvónénikkel, orvossal védőnővel, pszichológus ismerőssel, fejlesztő pedagógussal, akkor szerintetek nem keresem a megoldást?

Nálunk most volt egy előadás szülői értekezleten, hogy esetleg elég lehet az is, hogyha a szülő egyedül (gyerek nélkül) megy el a gyerekpszichológushoz, és lehet, hogy egy beszélgetés során már rájönnek a problémára, és megoldást is találnak. Máskülönben nálunk is volt ilyen gond. 1,5 év bölcsi után nem volt hajlandó a kislányom beilleszkedni az ovis csoportba, holott állítólag hamarabb beilleszkednek a bölcsisek az oviba. Depressziós volt, kiabált, stb. Iszonyú volt mindannyiunknak. Szerencsénkre volt hely egy másik oviban, ahol eleinte tartózkodó volt, nem alkotott stb, de ezt sikerült leküzdenie és most már szeret oviba járni. Persze néha előadja még most is, hogy nem szereti, de ez pusztán anyahiányból adódik (ezt is próbálom orvosolni, ahogy csak tudom :))

Minden esetre javaslom, hogy először próbálj meg még egyszer beszélni az óvónőkkel, ha nem sikerül, akkor pszichológus, vagy esetleg oviváltás.

Nagyon drukkolok nektek!!!!

Ezzel én is így voltam. Azzal a különbséggel, hogy szerencse én csak egy évet jártam oviba és délig voltam csak.

De én sem ott futottam életem formáját. :-)) Máig utálom még azt a szagot is ami az óvodákra jellemző.