Nem szeretem, ahogy az óvónő a gyermekemmel bánik (beszélgetős fórum)

Erre én úgy adtam elő, hogy a családsegítőben ezt javasolták, úgy már komolyabban vették. És mindenképp az óvónénik változása is kellett az eredményhez.

Nekem még a pozitív pletyka is segített, amit a családsegítőben mondtak. A gyerek füle hallatára elmondani minél többször, hogy milyen jó, ha eszik az oviban, persze ahhoz előbb enni kell neki legalább egyszer. Kérjen kis adagot, hogy lehessen az első, versennyel sok mindenre rá lehet venni az ovisokat.

Tavaly az volt a válasz, hogy azért nem eszik, mert nem ő lesz az első, aki megeszi. :/

Amúgy én is mondtam már, hogy ültessék külön, vagy már azt is mondtam ültessék a folyosóra, ott nem látja senki, hátha eszik. Mert ugye hazafele ott már eszik. De vagy hülyeségnek vették vagy nem vettek komolyan, mert meg se próbálták.

Ha hiszed, ha nem én nem is pisiltem. Volt mikor suliból mentünk színházba, és pössentettem reggel suliba indulás előtt és majdnem éjfélkor mikor hazaértünk.

Aztán ez középiskolába már elmúlt, ott már bűnhődött a piszoár :-))))

Az én lányom nem játszott, a bölcsiben is gond volt ez tavasszal, majd kiscsoportban újra, inkább az óvónénikkel akart lenni, akik ezt nem mindig szerették. Ezért nem aludt, helyette hangoskodott, és haza akart jönni ebéd után. Az óvónénik nem valami jól reagálták ezt le. Többen javasolták a csoport váltást, de nem akartam.

Középsőben elvittem pszichológushoz, mert eléggé szorong is, járt pár hónapot heti 1 X szorongás oldó csoportba, én meg jártam szülő konzultációra a családsegítőbe. Ott is a csoportváltást mondták, de mikor dolgozni kezdtem, ő is jobban elfogadta, hogy nem jöhet haza, most szépen megy oviba, már nem akar hazajönni, egyre többet játszik a többiekkel. A pszichológus mondta, hogy kicsit ő is dicsérgette az óvó néniknek, hogy miben jobb a koránál, meg én is kértem, hogy inkább jutalmazzák, ne büntessék, így talán együtt sikerült megoldani a dolgot. Kérd te is szakember segítségét.

:) Épp ez lesz a következő lépés.

Egyébként a csoportba jár az egy évvel idősebb unokatesó, akit a tesójának nevez, nagyon sokat vannak együtt. Direkt ezért irattuk egy csoportba, mert azt hittem segíteni fogja a beilleszkedést.

Én sem ettem soha suliba. Reggel mielőtt elmentem otthonról reggeliztem, délben mikor hazaértem ebédeltem.

Óvodában kénytelen voltam, mert rám szóltak, ha nem ettem.

Mondjuk én a mai napig úgy vagyok vele, hogy leginkább otthon szeretek kajálni.

Hááát a kisfiam válasza nem segít sokat :) Azt mondja azért, mert meglátják :/

Másik oviba pedig nem is nagyon van lehetőség elvinni (községünkben csak egy van), és nem is akarom, mert itt már legalább vannak barátai, ez is nehezen ment. Nem akarom innen kiszakítani, mert akkor ezt is elvenném tőle. Már ez is haladás.:)

Jól letámadtátok szegényt. :-(

Sajnos ez egy probléma, amit csak az óvónővel közösen lehetne megoldani. Teljesen igaza van. Ha nem tudnak együttműködni, akkor ő hiába tesz bármit, ez lesz.

Ami viszont igaz (és tisztelet a kivételnek), az óvónők nem szeretik a "problémás" gyerekeket. Az a jó gyerek, aki szépen eszik, alszik, játszik. Adódik ez persze abból is, hogy egy óvódai csoportba nem 25 gyereknek kellene járni, és akkor lehetne egyedileg is figyelni rájuk.

Szerintem csak az lenne a megoldás, hogy az óvónővel beszélni, hogy probálja belevonni a játékokba, alkotásba, hátha...

Különben az meg szerintem nem baj, ha megválogatja, kivel áll szóba. Az én Lányom leáll beszélgetni a legretkesebb hajléktalannal is, tény, mi is ilyenek vagyunk az Apjával.

Egyszer véletlenül fültanúja voltam két hiperpigmentált anyuka beszélgetésének, mikor az egyikük gyermeke az első napját töltötte az iskolába.

Mivel a tanítás első napja volt és gyermek első osztályba ment, még jóformán azt sem tudhatta ki az osztályfőnök, már arról beszélt, hogy ő hogy meg fogja csapdosni a tanárnőt, ha valami rosszat szól a gyerekének.....