Ne szenvedjük el a halált ! (beszélgetős fórum)
Van a halálnak egy könyörületesebb, emberhez méltóbb változata, ami az embert nem öli meg, nem pusztítja el a testét, hanem éppen élteti, tökéletesít, lelkét pedig a ‘magasba’ emeli.
Vonjuk kétségbe a halál uralmát, a sok ezer éves szenvedés után már tényleg itt az ideje!
Most mégis úgy látszik, hogy az emberek – nagyon ritka kivételektől eltekintve – nem kívánják ismerni ezt a lehetőséget.
Vajon miért?
Amint már említettem, az információ egy amerikai expedíció jegyzeteiből származik. Szerzője Baird T. Spalding az expedíció egyik független résztvevője 1956-ban elhunyt. Az expedíció 1894 végén indult a Távol-Keletre és három és fél évig tartott. A szerző jegyzetei könyv formában ki lettek adva, Life and Teachings of the Masters of the Far East, “A Távol-Keleti Mesterek élete és Tanítása” címmel, így jutottam én is hozzá.
A szerzővel nem találkoztam, de volt élményem, amelyet e könyv egyik szereplője megmagyaráz.
Talán el tudod képzelni meglepetésemet mikor sok évvel később a könyvet olvasva rájöttem hiszen ez velem történt !
Ez az eset, és az ismérv, amiről előző hozzászólásomban írtam elég bizonyíték nekem, hogy ne kételkedjek e forrás hitelességében.
Na mesélj kérlek.
Konkrétan.
Meséld el hol olvastad el ezeket a jegyzeteket,kinek a tollából,és gondolom ha meggyőződtél a hitelességéről,akkor találkoztál is az illetővel?
Nem hiszek el bárkitől bármit. Az említett információ egy amerikai expedíció jegyzeteiből származik, melynek hitelességéről én meggyőződhettem. Tehát saját tapasztalat.
Egy másik dolog ami nekem e hitelességet alátámasztja, az egy ismérv, amit talán úgy lehetne körülírni, hogy az igaz, a helyes, a méltányos “hangja” bennünk mindig a magabiztos győzedelmes Krisztus hangja, míg az igaz, a helyes, a méltányos árnyékának hangja a háttérben mindig valami hiányt, tévedést, veszteséget, szenvedést vagy halált tartogat. Más szóval érezzük a dolgok igazságát, helyességét, méltányosságát, vagy e dolgok hiányát.
Azt talán nem is kell mondani hogy ezen ismérv feltétele egy “felhőtlen” lelkiállapot mellet a teljes őszinteség, nehogy az így megkapott információ eltorzuljon.
Miért hiszel el bárkitől ,bármit?
Magam részéről semmiben sem tudok hinni,amit meg nem tapasztaltam.
Nyitott vagyok,érdeklődő,elfogadó,hogy mások esetleg mást is tapasztaltak már ,mint én,de nem tudok magaménak vallani semmit,ami nem belőlem fakad.
Ahogy mondtam, nem csak teória. Személyesen nem ismerek senkit, és név szerint se tudom említeni őket, mert a forrás szerzője, akitől az információ származik, saját kérésükre nem az eredeti nevük szerint említi őket, csak mint például „a jegyzetek írója”, „a háziasszonyunk”, az álmom megfejtője”, a „szép asszony”, stb. Azok akiket név szerint meglehetne nevezni már végleg magukkal vitték a testüket és csak szükség esetén jelennek meg köztünk.
A rendelkezésünkre álló információ ezekről az embertársainkról azonban megbízható, én annak hitelessége felől meggyőződhettem.
Úgy van ahogy gondolod, «hogy egy igazán tudatos, "emelkedett", megvilágosult lélek számára már nem játszik szerepet az örök élet vágya.» Ő már elérte a halál elkerülésének lehetőségét.
Nem csak teória?
Kik azok?...Név szerint.
Elfogadom,hogy így látod,így gondolod,de nekem sokkalinkább tűnik mindez az elme játékának.
És azt is gondolom,hogy egy igazán tudatos,"emelkedett",megvilágosult lélek számára már nem játszik szerepet az örök élet vágya.
"nem vagyunk különbek, a természet része vagyunk,"
Igen,nem vagyunk különbek ,csak mások.
A halál elfogadását, a szembesülést vele, nem látom olyan nagy problémának. Ami engem illet, az már régen megtörtént velem, nem is egyszer, és gondolom, másoknak sem okoz nagyobb gondot.
A halál elkerülésének lehetősége nem csak teória, vannak embertársaink akik ezt végbevitték, és már több száz, némelyek már több ezer éve, köztünk élnek. Ez nem életen túli elképzelt világ, és nem önmagunk megnyugtatása, ez egy tény.
Az ember nem teremtmény, hanem fejlemény, és a fejlődés még nem ért véget, és nem csak a tudomány hanem az (ön-)tudat is tovább fejlődhet, helyesebbe kitisztulhat. Ez a lehetőség azonban nem kollektív, hanem egyéni vállalkozás tárgya. Onnan az hogy, máig csak egy maroknyi ember volt képes ezt végbe vinni, de ez végeredményben mindenkinek feladata.
"Helyes öntudatunk tökéletesítése lehetővé teszi a halál elkerülését. "
Szerintem nem a halált kerüljük el evvel,hanem a vele való szembenézést,és elfogadást.
Persze engem soha nem zavart egy teória sem ,amivel helyreállítják a lelki békéjüket az emberek.
Végül is ez a lényege minden életen túli elképzelt világnak,önmagunk megnyugtatása.....miközben nap mint nap szembesülünk az elmúlás tényével.Pedig
.."A halál szerintem nem visz bennünket egy lépéssel se tovább."Így van.
:))
“Ehhehe :) pedig én sem annak szántam :DDD”
OK.
“nos rendszeres, tudatos kapcsolatfelvétel az angyalokkal annak számít-e :)”
Nem tudom, de bárhogyan is, ez nem semmi! Talán kiderül, ha tovább fejtegeted. Kérlek írjál róla ha nem titok, ez nagyon érdekes.
Jó, hogy nem zavarnak a vallásos származású szavak és kifejezések, (előző hozzászólásod első bekezdése keltett olyan benyomást), így könnyebben megy a beszélgetés. Amúgy nekem se kenyerem az ájtatoskodás.
Igen az öntudat fejlesztése, tökéletesítése a legfőbb feladatunk, vagyis teljesen kifejezésre hozni a számunkra ‘elrendelt’ tökéletes isteni ötletet. De hogyan hozhatnánk kifejezésre azt, ha megszakítjuk a kapcsolatot az eredetünkkel, otthonunkkal? A fűszál se hagyja el a földet, ha úgy tenne akkor csakhamar elszáradna.
Az ember Isten fejleménye, nem teremtménye, ez azt jelenti hogy az ember valójában Isten. Tőle elválaszthatatlan, még lélegzetet se tud venni nélküle. Tudata mégis önállósult, ezzel nem lenne semmi baj, ha nem feledkezne meg isteni kilétéről, nem tagadná meg azt, hiszen feladata a számára elrendelt tökéletes isteni ötlet kifejezése.
Názáreti Jézus gyakran hivatkozott az Atyára, vele azonosította magát, olykor kijelentéseket tett mint “Én vagyok az út, az igazság és az élet, …”, vagy “Én vagyok a kapu, ...”, stb. Ezzel az egységre célzott, az isteni kilétére; mikor saját személyéről beszélt akkor az “Ember fia” kifejezést használta.
Helyes öntudatunk nem személyiségünkkel, hanem isteni kilétünkkel azonos, ez nem semmisíti meg egyéniségünket, inkább erősíti; ez az Én Vagyok minden emberben. Ez az ÉN aki életünket vállalta és fenntartja, ez az is, aki csendes pillanatainkban megdorgál bennünket, ez az is, aki válságos pillanatokban védelmez bennünket. Ez nem a személyiségünk, ez nem az aki megsértődik, mikor tévedéseivel szembesítik, stb.
A különbséget személyiségünk és a helyes öntudatunk közt csak ritkán látjuk eléggé élesen ez sok félreértést okoz. Ez az oka annak is hogy meg kell halnunk. Helyes öntudatunk tökéletesítése lehetővé teszi a halál elkerülését. A halál szerintem nem visz bennünket egy lépéssel se tovább.
Pont ez a lényeg.
Akár tetszik akár nem ,individumok vagyunk.
Ez a dolgunk,ezért pottyantunk le a földre,hogy megéljük,tapasztaljuk az elkülönülést,az öntudatot.
Szép és egységes egy zöld mező,de heveredj le a fűbe ,és máris meglátod ,hogy apró különálló szálakból áll.
Mind egyedi ,önálló egység.
Ilyen az ember is ,és hiába érezzük ,látjuk a mindenség egységét,a cél nem eggyé válni vele,ellenkezőleg.Önmagunkba kell létrehoznunk az egységet.
A többi amikről te beszélsz,így is úgy is megvalósul halálunk pillanatában.
A vallásos szavak nem okoznak gondot,nem tudom miből gondolod?
Csak nem kenyerem az ájtatoskodás.
Ehhehe :) pedig én sem annak szántam :DDD
nos rendszeres, tudatos kapcsolatfelvétel az angyalokkal annak számít-e :)
Pedig nagyon sokan elszenvedik, mert ugye nagyon sokszor szenvedéssel jár.
Én azonban megvagyok győződve arról hogy a halál elkerülhető.
„Hogy tisztán lássuk a dolgokat: nekem volt, halál közeli élményem”
Megosztanád itt velünk ?
Most talán én is mondhatnám, hogy ennek is „picit felsőbbrendűség hangzata van :) ami nem baj csak feltűnt :)” :-))
Mindamellett ez nagyszerű, ennek örvendek. Tudnál erről többet mondani? Vannak tapasztalataid e magasabb rendű természeti törvény tudatos alkalmazásával?
nekem nem kell magyarázd :) bár ezt olvassa más is így átadod a te véleményed másnak is,
számomra már jó ideje világos ez a "törvény" :)
Pedig ezt a magasabb rendű természeti törvényt már most gyakran alkalmazzuk anélkül, hogy tudomásunk lenne felőle.
Mikor olyan váratlan valami történik amit nem tudunk megmagyarázni, akkor csakhamar véletlennek minősítjük és elfelejtjük. De ha egy ilyen dolog nagyon szembetűnő, akkor a vallásos hívő emberek csodáról, természet fölötti dologról, isteni beavatkozásról beszélnek, míg a szkeptikusok csűrik-csavarják a dolgot csakhogy ne kelljen elismerni, hogy olyan dolog történt amit nem tudnak megmagyarázni. Ilyenkor ez a törvény érvényesült.
Ez a törvény azt hozza létre amit az ember kíván vagy éppen nem kíván, elképzel és hiszi hogy az valóra válik. De mivel az ember nem ismeri és nem ismeri el ezt a törvényt, ez a törvény csak véletlenszerűen érvényesül. A kívánság a fejlődés hajtóereje, Isten akarata, a feltételek tökéletes betartása mellet ez a törvény érvényesül.