Nárcisztikus anyós (beszélgetős fórum)

Vannak logikátlanul működő szülő-gyermek kapcsolatok is. Attól, hogy egy szülő bosszant, vagy bánt egy gyereket, még egy gyerek szeretheti a szülőt, és vágyhat az elismerésére. Az ilyen nem fogja a bilit borítani, mert tudja, hogy ezzel végérvényesen tönkre menne a kapcsolata a szülővel, pedig igazándiból ezzel járna jól. Sok ilyet láttam már sajnos. Mellesleg nem mindenki erős ember, a FI párja nyilvánvalóan nem egy Rambo, mert akkor nem jutottak volna idáig a dolgok.

A FI-nak: Szerintem, mondd el anyósnak, hogy mit érzel. Nyilván nem fogja jó néven venni, bár lehet, hogy ha erőt lát, akkor megjuhászodik, de a férjedet se így, se úgy nem tudod megvédeni tőle. Ehhez neki kell felnőnie, mert, gondolom, nem mentálhigiénés gondozója szeretnél lenni, hanem a felesége. Viszont legalább te ne szenvedj tovább. Lehet, hogy meg is oldaná a problémát, és nem keresne titeket tovább. Tiszta haszon.

Fura, nem fura, még a nárcisztikus szülőt is szereti a gyereke. Nem fog konfrontálódni, mindent lenyel inkább, ráadásul ebben nőtt fel, így megszokta.

Ha teheted, abban támogasd, hogy értse a folyamatokat, értse a saját szerepét, értse hogy a saját jóléte előbbre való...

Abból, amit írsz, nekem nem egyértelmű, hogy az anyósod nárcisztikus.

(Az viszont igen, hogy nemigen tudsz kijönni vele.)

Végigolvastam.

Szerintem ülj le a férjeddel és beszéljétek meg, hol húzzátok meg a határt. Mit engedtek meg és mit nem. Így talán a férjed sem érezi carul magát az anyjával szemben, de a kettőtök élete sem csorbul tovább. És ahhoz a határhoz aztán mindketten tartsátok magatokat, illetve álljatok ki magatokért, egymásért. Egyszer a tudtára kell adni a kedves mamának, hogy eddig volt és ne tovább! Ha az én anyósom alázna minket vagy férjemet biztos, hogy a tudtára adnám, hogy ezt nem tűröm! És otthagynám / telefont letenném azonnal. Pár ilyen és észhez tér. Talán.

Nekem ez nagyon hajaz a "két dudás egy csárda" esetre.

Ahogyan Channa* is írta, szerintem az anyós és te vijjogtok a férjed fele felett.

Tényleg gyenge, ha nem csap szét köztetek. Remélem, a pszichológus elviszi addig!

Nem ellenségeskedek, de úgy érzem, hogy most te irányítod a férjedet, azaz a férjed cseberből-vederbe csöppent.

Miért neked kellene a férjed anyját értesíteni arról, hogy mit akar a férjed? Miért nem mondja el ő az anyjának?

Mindig végig hallgatja, hogy semmirekellő és soha nincs egy szava sem erre? Verték? Kínozták?

Esetleg megpróbálhatna férfiként viselkedni. Mi az, hogy nem mer az anyjának elmondani valamit? Miért hagyja magát, ha igaz, amit írsz?

Tényleg vannak ilyen emberek. Nekem is van "szerencsém" egyhez (nem az anyósom).

Látom, a szokásos, szedjük szét a kérdezőt megy.

Pedig sajnos vannak ilyen szülők. Ne haragudj, de miért ellenségeskedsz? Nem ismerjük egymást, fogalmad sincs, ki vagyok, leírtam pár gondolatot csupán. Nem vagyok liba, nem irányítok senkit. Már 10 éve együtt vagyunk a férjemmel egyébként, és ezen kívül minden rendben.

Megkérdezhetem, hány éves vagy, illetve vannak-e gyerekeid?

El kell költözni messze tőle, albérlet máshol is van. Az hogy neki milyen vagyona van, azaz övé, lehet fel is éli még életében és nem marad örökség semmi.

Az esküvő is a ti döntésetek volt, van aki 2 tanúval bemegy és ennyi. Láthatóan bármit tesztek ( leírásod szerint) úgy sem feleltek meg neki.

Szegény pasi meg van áldva két libával. Az egyik a házasságáig irányította, a másik a házassága utántól.

Borzasztó, ha összeakad két ilyen valaki. Te pont olyan vagy mint anyós, ha igaz, amit írsz. Én nehezen tudok elképzelni anyát, aki ezt csinálná, de biztos van, csak nem hiszem el, hogy te vagy az ártatlan és szenvedő fél.

Pszichológus kell a férjednek? Miért? Amíg nem ismert téged, addig bírta a gyűrődést, most már sokk lett neki?

Ajaj....

A ferjed egy puhapocs es az is marad. Amikor megismerted is ilyen volt. Vagy te veszed kezedbe a golyoit, vagy a mutter marad az iranyito.

En a kozos lakas elott nagyon meggondolnam.

Az en volt ferjem is volt pincsifing egy darabig, de felnott, es felallt az asztaltol, kisetalt, ha a szulei szapultak.

O meg meg maga mellett sem all ki.

Nekem az ilyen nem ferfi, nem felnott, nem partner, nem palya:P

Kicsit magadba is nezhetnel... Minden szenvedsz egy halalra itelt kapcsolatban?

Ez amúgy egy érdekes kérdés, tekintve, hogy csak az én verziómat halljátok. De igen, ő is így látja, sokat beszél a gyerekkori traumáiról, szerencsére már sok mindent össze is tud kötni, mit miért érez, minek mi a forrása. Ebben a pszichológus is sokat segít, sajnos eljutott egy olyan szintre, hogy muszáj volt segítséget kérnie, ehhez kevés voltam. Én meghallgatom őt, támogatom, de az a legfontosabb, hogy legalább lássa az összefüggéseket, miért szorong amai napig, hogy megértse, nem az ő hibája, nem ő a rossz. Sajnos van, akinek nem lehet megfelelni.

Benne is egyre többször felmerül, hogy meg kéne szakítania a kapcsolatot, de erről így konkrétan még nem beszéltünk komolyabban, bennem is csak érlelődik a dolog... szerintem ő nem tudná megtenni.

Függetlenítsétek magatokat az anyósodtól.

Éljétek a saját életeteket, anyagilag, érzelmileg függetlenül.

Ki beszélt itt bármilyen örökségről?

Örökség akkor van, ha az örökhagyó meghalt.

Addig azt csinál a vagyonával, amit akar.

A férj mit ér azzal, hogy egyszer majd örökök/vagy sem.

Mindig is a saját jövedelmünkből éltünk, és ez így van rendjén. A probléma az, hogy elveszi a férjem önbizalmát, majd gúnyolódik rajta, hogy milyen önbizalomhiányos. Az, hogy ha régen pl. mérnöknek akart tanulni, akkor addig sutyorgott neki, hogy úgysem sikerülne, hogy a végén nem is kezdett bele - majd most, mikor az egyik rokon mérnökként végzett, a férjemhez vágta, hogy bezzeg te senki vagy hozzá képest. Az, hogy nem segít minket semmilyen szinten, de a fejünkhöz vágja, hogy nem tetszik neki, hogy milyen szerencsétlenek vagyunk, albérletben nyomorgunk, majd éhen halunk télen, stb. Remélem, értitek a problémát. Olyan, mintha kirúgná a mankót alólunk, majd gúnyolódna, hogy milyen bénák vagyunk. Felőlem el is égetheti a pénzét, joga van hozzá - de könyörgöm, közben ne alázzon már minket, hogy nincs lakásunk, pontosan tudja, hogy úgy kuporgatjuk össze az önerőre valót. Az esküvővel ugyanezt a cirkuszt csinálta. Ő meg akarta hívni a nagy rokonságot, oké, de akkor fizesse is ki, nem? Ez is úgy lett előadva, hogy milyen kis szánalmasak vagyunk, holott lakásra gyűjtünk. Áhh kész téboly, még leírni is röhejes, hogy milyen suttyó kötekedésekbe ránt bele minket.

Nem a pénz érdekel, hanem a férjem nyugalma, szeretném őt megóvni ettől. Írta valaki, hogy sokat örököl majd, rendben, de élhet még 30 évet is, addig mi kikészülünk idegileg. Úgy vettem észre, az utóbbi hónapokban, években egyre durvább, egyre messzebb megy, tolat, mint egy tank, és észre sem veszi, mit művel maga körül. Igazából nem is érdekli. Abszolút nem venné a szívére, ha innentől kezdve nem beszélnénk egymással, viszont közben ez férjemet még a jelenlegi helyzetnél is jobban bántaná szerintem, ha megszakadna a kapcsolat. Pedig egy ilyen szinten nárcisztikus emberrel szemben más esélyed nincs... olyan tehetetlennek érzem magamat.

Nálunk is ez megy, csak a férjem már sok éve nem áll vele szóba, én meg még régebben. Rossz neki, de tudja, hogy ha beszélnének újra, pár nap után minden kezdődne elölről. Nem hiányzik a kioktatás, meg a kéretlen tanácsadás.

Így is sokszor olyan dolgokat hallunk vissza.. hajmeresztő.

De megpróbálhatsz egy olyan taktikát is anyóssal szemben: akármiről magyaráz, hogy így nem jó, úgy nem jó.... mindig azt válaszolni neki: igaza van anyukának!!! Igazat adni neki, akármit is mond! És ha egy telefonbeszélgetés közben 3x elmondja ugyanazt, lehet mondani: De ezt már megbeszéltük, mondtam, hogy igaza van! Ha nincs más téma, akkor már le is tehetjük a telefont! És leteszed!

Attól fog kiakadni, hogy bármit mond, helyeseltek neki! Nem azt felelni, hogy tegnap pont az ellenkezőjét mondta, akkor is helyeselni. Előbb-utóbb észreveszi magát, és ő fog lassan leszokni arról, hogy állandóan kötözködjön.

Én anno anyósomnak csak 1x válaszoltam be úgy velősen és mosolyogva!! Köpni-nyelni nem tudott hirtelen, mert előtte én is csak nyeltem, csak nyeltem... azok után nem szólt bele a dolgainkba. :))