Milyen egy nárcisztikussal a kapcsolat? (beszélgetős fórum)
Most olvastam végig...Nagyon vékony határ húzódik meg a nárcisztikus és a pszichopata között..Különbséget szinte alig-alig lehet észrevenni...Ugyebár senki sem gondol pszichopatára,mert a filmekben ...más...holott teljesen olyanok,mint a nárcisztikusok..Leheletnyi különbséggel :)Egyik agresszív,a másik lelkiterrort használ...
Épp nemrég láttam egy beszámolót a facén, egy nárcisztikus pasi párjáról. A kórház tett feljelentést súlyos testi sértés miatt. A hozzá írt kommentár döbbenetes.
[link]
Sziasztok!
Nem is tudom hol kezdjem, írtam egy esetlen verset:címe:
Ma
Feküdtem a földön és Te belémrúgtál,
Fájt, ennyire még sose bántottál!
Rádförmedtem, pedig tudtam mindhiába,
Rászolgáltam, hiszen vagyok!
Ők mindent hallanak, éreznek és látnak,
Ha bántasz, őket bántod!
Ha mocskolsz téped a lelküket,
Apránként, lassan, de elkerülhetetlen!
A düh, mely már bennük tombol s kavarog,
Előtör és nem kímél, gyötör, kínoz!
Tükörként vetítik a fekete felhőket,
Melyek életünket, s bennünket ellepnek!
Kűzdök nap-nap után, szembeszállva az árral,
Bízva még mindig a változásban!
De mit érek Én, ha eltiporsz flegmán?
Három csillag sorsa nehezedik énrám!
Egyedül. Miközben szitkokat szórsz rám!
Te vagy a fekete lyuk, ellene harcolni nem lehet,
Mégis próbálom szüntelen!
Menekülni kellene gyorsan, fifikásan.
Egy lépést teszek előre, Te kettőt dobsz hátra.
Fáradt vagyok, nagyon fáradt.
Fent alszik a három csillag...
Szerintem egy nárcisztikus kedvességét viszonozni kell. :)
Van egy olyasmi mondás, hogy hülyén áll egy disznó nyakában a gyöngysor, inkább ne tegyük rá.
Ugyanígy, ha "meghódol" valaki egy nárcisznak, gyöngysort ad a disznó nyakába.
Így jobb viszonozni a kedvességét, kis apróságokkal.
Pl. amikor meglátod, együttérzően megkérdezni, hogy mi a baj, olyan karikásak a szemei, aztán máskor vizslatni, és bármi furcsaság láttán az arcán, szintén együttérzően rákérdezni... aztán amikor szex lenne, fáradt leszel, szex közben belenyilal az oldalad, görcsöt kap a lában, stb... persze, ahogy ő csinálja, fokozatosan kell bevezetni ezeket a dolgokat, hogy ő meneküljön el.
Féltékenységi jelentetet rendezni, mondjuk hivatkozva arra, hogy furcsa illata van. Rákérdezni, hogy merre járt dél körül, mert egy ismerősöd látta autóban/presszóban/utcán... egy nővel, és ha tagad, eljátszani a féltékeny őrültet.
Az a baj, hogy az empatikus nőket/férfiakat használják ki az ilyen nárciszok. Kívül kell helyezkedni a kapcsolaton, mint egy kisérleti alanyra nézve rá, nem pedig "gyógyítani", helyrehozni a helyzetet, amit a nárcisz generál a valóságtól elrugaszkodottan. Ha a nárcisz megteszi, akkor a játék legyen játék.
Persze a legjobb szóba sem állni a narcisszal, de ha ez nem kivitelezhető, akkor marad a játszadozás, mielőtt kikészül az áldozat minden szempontból.
Igen. Direkt nem teszi meg azokat a dolgokat, amiket az ember kér tőle. Sokadszorra sem, és a hibás mindig az, aki szólni mer emiatt, mert minek cseszegeti. Minden kiforgatnak és szándékosan. Mintha az lenne a lényeg, hogy felidegesítse az embert, aztán kivonul a helyzetből, és a másik lesz az őrült, aki "tombol". Folyton feszegetik a tűréshatárt.
a mesternarciszoknal igen.
Szerinted ez náluk tudatos?
Teljesen egyetértek Veled, ha felismered, hogy nárcisztikus, menekülni kell tőle, mert mindenkit tönkre tesz maga körül, Ő ebből nyeri az energiáját, úgy is nevezik Ők a "mai vámpírok", szerintem teljesen találó. Számukra a negatív vélemény is éltető, mert akkor is velük foglalkozik aki kapcsolatban van vele. Minden kapcsolatot meg kell szakítani,amíg nem késő!!!!!!
Pl türelmet kérnek, megadod. Csak azt hiszik, a türelmed az végtelen. Az idő pedig tellik. Rákérdezel hogy most akkor mi is van azzal amit mondott, ígért, esetleg elhintett. Még kér időt, türelmet. Megadod, de itt már fenntartásaid lesznek, gyanakodsz hogy átver. Ezt finoman közlöd. Ekkor te leszel a gonosz, aki követelőzik. Az nem számít, hogy te mióta is vársz türelmesen. Szóval fokozatosan rombolják le azt a színházat, amibe belekerültél. Ha nyiltan az első pillanattól fogva olyanok lennének, amikyenek valójában, senki sem állna velük szóba sem. Ezért fokozatosan mert addigra már kialakították benned a kötődést, te pedig addig igen sok energiát, türelmet, törődést tettél a kapcsolatba.
Őszintén? Ami vonzó volt, arról az összesről szépen kiderült, színjáték, megjátszás. Ez nem azonnal lesz "látható", hanem fokozatosan. Ezek ilyenek. Ráadásul mindenkinek érdekei szerinti szerepeket vesznek fel. Akiről tegnap azt mondják kedvelik, arról ma már azt mondák, utálják. És ez lehet te magad is. Egyik nap a mindene vagy, másnap meg mintha egy utolsó senki lennél. Ez így váltakozva.
Még mindig nem válaszoltál a kérdésemre. :D Az összes(?) rossz szokását felsoroltad. Egyetlen vonzó tulajdonsága sincs? Erre voltam kíváncsi.
Egy szóval sem mondtam hogy csak sajnáltam!
Ennyi? Csak sajnáltad? Semmi más nem vonzott, csak a gondjai? :D
Azzal, hogy empatikus vagyok mások gondja iránt, törődő vagyok, aztán meg az embernek nehéz bevallania saját magának, hogy akit szeret, az képes megalázni, és rosszat akarni nekem. A szeretetről alkotott képpel ezek ugye nem összeegyeztethetőek. Kemény dió szembesülni azzal, hogy akit szeretünk, az durván bánt minket.
Igen,kb.egy 6 éves gyerek szintjén vannak.
Mindig mondtam neki,hogy soha nem nőttél fel,olyan vagy,mint egy csecsemő.Erre a válasza:"Nem is kell felnőni,az a jó,ha az ember mindig gyerek marad"
Nem tévedtem sokat.
Mivel vett le a lábadról? :D
Én meg felőle akár meg is pusztulhattam volna, de hát ugye az én hibám volt, hogy nem kérdezte meg, hogy vagyok. Márpedig ez szerintem minden jóérzésű ember számára alap dolog. Mintha egy 2 évessel lenne az ember, akinek fogalma sincs az emberi kapcsolatok alapvető dolgairól.
Mindig magával foglalkozik,nem érdekli a másik ember gondja baja.Számára nyűg a partnere lelki világa.
Túl sok energiája rámegy a saját grandiozitásának fenntartására.
Tőlem megkérdezte,hogy vagyok,mikor beteg voltam-de csak formalitásból,mert úgy illik,és nem azért,mert aggasztotta volna az én állapotom.
Hirtelen eszembe jutott egy érthetetlen helyzet: beteg voltam, azt sem kérdezte másnap hogy hogy vagyok. Csak a saját gondjai foglalkoztatták. Elmondtam azokról a véleményem, nem tetszett neki mert nem egyezett az övével. Elkezdett lekezelni. Mondtam inkább azon kéne gondolkodnia, hogy mennyire érdektelen egy másik ember hogyléte iránt. Erre hogy én nem hagytam hogy megkérdezze, mert cseszegettem! Nem is értettem hogy mi van? Amikor is az ő dolgairól beszéltünk, az ő aktuális gondjàról, tehát alapból eszébe sem jutott megkérdeznie hogy jobban vagyok-e? Én azt mondtam ez hatalmas kifogás, de elfogadom hogy ő ennyire érdektelen ez ügyben. Erre elküldött szó szerint a p..ba, mondván érezzem a súlyát annak amit tettem, mert az mocsok dolog volt. Kérdem: mocsok dolog ha el van fogadva az érdektelenséged? Szóval ennyire logikátlanok, és a felelősséget minden esetben a másikra hárítják, és nekik kizárólag az a jó, ha mindent megtehetnek, és semmiért sincsenek felelősségre vonva. Mint akik vegetalnak a saját fantáziájukban, hogy ők az Istenek. Hihetetlen.
Pszichiáterek által is elismert személyiségzavar.
Igazatok van, nem betegség, "csak" személyiségzavar.
Elhiszem nektek:)
Szerencsére megszabadultam az ilyentől!
"További lényeges jellemzők, amelyek a legtöbb nárcizmus-leírásból hiányoznak: a nárcisztikus ember jellegzetesen rosszindulatú, haragtartó, bosszúálló, könyörületre és megbocsátásra képtelen, jellemtelen hazug. Gyakran magas intelligenciával megáldott, de azt mások manipulálására használja"
Rengeteg elszólásuk van arra vonatkozóan, hogy valójában tudják jól hogy mit terveznek, és mit gondolnak valójában saját magukról. Pl azt mondják: te azt hiszed mindent tudsz. Ha tudom magamról, hogy a gyengeségeim is felvállalom, és ezt az illető is tapasztalta, akkor fals a kijelentése, és valójában egy nálánál magabiztosabb és okosabb emberrel áll szemben. Másik példa: kezeltesd magad ezért és ezért. Egy egészséges ember senkit nem fog pszichológushoz küldeni csak azért, mert valamiről mást gondol, mást szeret/nem szeret mint ő. Aztán: szar lehet így élned amilyen vagy. Egy egészséges ember eleve nem mondd ilyet, nem magasztalja fel a saját életét, körülményeit egy másik emberéhez képest, mert tudja hogy mindenki más életutat járt be, más tapasztalatokat szerzett. Az a lényeg, hogy mindenben ő legyen az etalon, akit gondolkodás nélkül követni kell, gondolatvilágilag és érzelmileg is.
Szerintem is jellemtelenség. Pl azt sem kérdezik az embertől hogy van, akkor sem ha tudják hogy az illető beteg. Azt mondják ezt és ezt nem tudják megcsinálni, majd ha érdekük úgy kívánja, megteszik. Szóval szerintem sokkal több ebben a tudatosság, mint a betegség. Inkább kihasználják azt, aki együtt érez velük. Módszeresen és eltervezetten.
Valójában a legnagyobb kárt mégis önmaguknak okozzák, de ezt sem fogják fel. Amig egy egészséges ember a múlt történéseit elintézi azzal, hogy pl: megbántottak, megsértettek stb, és egy idő után tovább lép, addig az ilyenek akár életük végéig is a múlt sérelmeiben élik le az egész életüket. Ami nekem még feltűnt, ha egy másik emberen érzékelik hogy helytelen a viselkedése, megnyilvánulása bizonyos helyzetekben,akkor hogy az milyen bunkó, nagyképű stb. Holott azon az emberen a saját viselkedésüket látják, ugyanabban a heyzetben. Előbb utóbb alkoholisták lesznek, az rárak még egy kalappal a dologra.
Nem jellemtelenség, hanem betegség.
Jellemtelen emberek,nagyon kártékonyak.
Mindig másokat hibáztatnak,ők soha nem felelősek.
Nincs empátiájuk,gyakran nem értik,hogy mi a bajuk az embereknek.
Egy megoldás van.Minden kapcsolatot meg kell velük szakítani,mivel soha nem fognak megváltozni.
Azt kihagytam, hogy csakis neki van mindig, mindenben igaza, ha ellentmond az ember, halálosan megsértődik és képes akár évekig is haragot tartani egy ostobaság miatt.
Annyira nincs realitás érzékük, hogy észre sem veszik, nem velük nevetnek, hanem rajtuk. Meg amikor valakit meg akarnak alázni, lekezelik, akkor sem veszik észre, hogy saját magukról allítanak ki szegénységi bizonyítványt. Őket egyedül úgy lehet elviselni, ha az ember nem engedi be a lelkébe, szívébe, elméjébe amit mondanak. Komolyan venni őket egyszerűen tilos. Linkek, pitiánerek. Van az az elmélet, hogy a nevelésüknél kicsi korukban nem voltak értékelve és ez az oka a viselkedésüknek. Én meg azt mondom: mindent megkaptak, és úgy igazán soha senki nem b..a őket úgy igazán szájba azért, ahogyan képesek beszélni az emberekkel. Ha pedig az élettől kapnak pofont, azt is úgy értékelik, a másik ember, vagy a körülmények a hibásak. Ez néha előfordulhat, viszont náluk ez rendszeres. Felelősségérzetük az megint nulla. Önmaguk és mások felé is. Beléjük xyz szerelmes... álmukba. Azt sem veszik észre, ha vmelyik családtagjuk, barátjuk, társuk nincs jól, beteg, vagy szükségük van segítségre. Ők kizárólag a hízelgést a dicséretet veszik észre, de azt is tévesen értelmezik, ezért könnyen becsaphatóak. Nem ismerik az eltérést egy őszinte és egy (de hülye vagy, hogy ilyeneket beszélsz) mosoly közt. Az meg, hogy a dolgok alakulásában az ő önzőségük, érdektelenségük, megbízhatatlanságuk jelentős szerepet játszik, olyan ugye nincs. Kedvencem, amikor azt mondják hogy: "Mert te mibdent tudsz, olyan okosnak hiszed magad, tökéletesnek képzeled magad stb" Aztán ha hibát követnek el, ahelyett hogy arról beszélnének, kapasból hogy "mert te még nem hibáztál". Ezzel valójában nem ismerik el a saját hibájukat. A másik legapróbb rezdülését pszichoanalizálják (eszement módon! pszichológust játszva) de a sajátjukéra semmimyen rálátásuk sincs.
További ajánlott fórumok: