Nárcisztikus anyós (beszélgetős fórum)

"...ingatlanjai vannak, autó, ... saját ház..." Ti pedig albérletben.

Hidd el nekem, jó ez így, minél távolabb tőle. És a telefont sem szükséges minden alkalommal felvenni. Ha zsinórban csak aláz benneteket, és semmi nem tetszik neki, akármit csináltok, akkor miért is tartjátok vele egyáltalán a kapcsolatot? Másrészt miért is kellene akár csak megpróbálni úgy tenni, hogy neki (bárkinek) a kedvére legyen???

Ha a párodat alázza, gyalázza, először lehet aranyosan, kedves mosollyal válaszolni: pont ezért szerettem bele. De ha még mindig folytatja, lehet neki beválaszolni: maga nevelte ilyenre, amilyen lett, ha nem tetszik, akkor ne a fiát ócsárolja, nézzen magába.

Feltételezve ,hogy mindez igaz.Soha ,de soha nem keresném a társaságát.Minek,hogy megalázzon?

Férjem mehetne ha akar.

Nekem nem lenne szükségem egy ilyen emberre.A pénzére sem!!

Szerinted baj,,ha "nem keres hónapokig"?

Vagy ez a férjedet viselné meg,,annak ellenére hogy ilyen anyja?

Van amiben egyetértek veled, van amiben nem.

Egy mondat vágta ki nálam a biztosítékot: "inkább elutazza a pénzért, minthogy nekünk bármit is segítsen."

Felnőtt emberek vagytok, ugyanúgy, mint az anyósod.

Mindenki arra költi a saját pénzét, amire akarja. Párodat felnevelte, engedd, hogy élje az életét, ahogy szeretné.

Éljetek meg a saját jövedelmetekből.

Akik voltak hasonló helyzetben, segítsetek kérlek, mi lenne a helyes lépés, már nem bírom idegekkel. Párom anyukája kiskorától kezdve alázza a férjemet, konkrétan minden önbizalmát elvette, gúnyolja őt, direkt ott rúg bele, ahol a legjobban fáj, a mai napig kisgyerek státuszban tartja őt. A rokonaiknak úgy adja elő, hogy "szégyenkeznie kell miatta", holott semmi szégyellnivaló nincs rajta, sőt. A rokonok gyerekei eközben pedig maguk az isteni szikrák, a legcsodásabb lények, szépek, okosak, ügyesek, és ezt nem is győzi hangoztatni nekünk, csak hogy még jobban fájjon. Biztos sokatoknak van/volt olyan családtagja, akinek például ha elmesélted, hogy találtál új munkát, ő azzal felelt vicceskedve, hogy "ideje volt már". Na, ő pont ilyen. Mindeközben észre sem veszi magát. Soha nem kértünk tőle segítséget, albérletben élünk, kuporgatunk, miközben neki ingatlanjai vannak, hatalmas megtakarítás, autó, hitelmentes, saját ház - inkább elutazza a pénzét, minthogy nekünk bármit is segítsen. Ezt azért írom, mert eközben folyamatosan aláz minket, hogy úgysem lesz lakásunk soha, se gyerekünk, bezzeg másoknak már van, de hát mi ilyen-olyan szerencsétlenek vagyunk. A fő probléma pedig az, hogy folyamatosan változtatja a véleményét - ha jobbra megyünk, az a baj, ha balra, akkor meg miért nem jobbra. Folyamatosan azt érzem, a kedvére kéne tenni, de ez lehetetlen, mindig belénk köt.

Nemrég volt az esküvőnk, szűk körben, nem akartuk erre költeni a félretett pénzünket, önerőre gyűjtünk. Azt hittem, legalább ezt támogatni fogja, hiszen folyamatosan azt hallgatjuk, hogy sz*rul bánunk a pénzzel. Ehhez képest előtte hónapokig azt kellett hallgatnunk, hogy szánalmas az egész, ő meg akarta hívni az egész rokonságot, ő nem így akarta, ő amúgy akarta, idióták vagyunk, hogy nem költünk rá. Az esküvőn végig húzta a száját, majd idő előtt lelépett, hogy büntessen minket. Az egészet elrontotta, már alapból gyomorgörccsel mentem, rossz emlékként maradt meg.

A férjem nem fog vele konfrontálódni, pedig meg kellene tennie, mert ez lesz életünk végéig. Már nagyon leszűkítettük a beszélgetések/találkozások számát, de ez nem elég, a havi háromszori telefonálás is teljesen taccsra vágja őt lelkileg. Gondolkodok, hogy írok anyósnak, és nyomatékosan megkérem, hogy fejezze be ezt a viselkedést. Viszont tudom, mi lenne a reakció: büntetni fogja a férjemet, én leszek a világ leggyűlöltebb embere, és nem keres majd minket hónapokig. De úgy érzem, már nem bírom tovább, nem bírom így látni a férjemet. Kérlek segítsetek, ti mit tennétek?