Nagyon fiatal anyukák (beszélgetés)

Úgy gondolom, ha az ember elég érettnek érzi magát hogy egy életen át felelősséget vállaljon egy másikért, akkor miért ne? Ha meg a feltélek is megfelelőek...

És igazatok van, nem jó egykeként felnőni, egy tesó az kell (nekem 2 öcsém van, ha nem lennének megőrülnék az unalomtól) :)

Tisztellek azért, mert bevállaltad és nem nyúltál más eszközökhöz. :)

Amikor tini voltam, akkor úgy gondoltam, hogy 25 évesen fogok szülni. Annál korábbi időpont nem merült fel bennem a továbbtanulás miatt.

Aztán az egyetemen, amikor még csak pár hete voltam együtt a jelenlegi férjemmel, 2 hétig azt hittük, hogy terhes vagyok. Hát... eléggé ki voltam borulva.

Nem éreztük érettnek magunkat rá eddig:

1. Először be akartam fejezni az egyetemet.

2. Amikor befejeztem, külföldre mentem dolgozni.

3. Amikor hazajöttem munkát kellett találnom.

4. Amikor már volt munkám, akkor az előrejutásért küzdöttünk, szülőkkel éltünk, oda nem akartunk.

5. Aztán Budapestre költöztünk. Új munkahely, még nem kéne szülni... meg albérletbe?

6. Vettünk lakást, de borzasztóan lelakottat. Akkor arra fogtuk, hogy majd ha felújítjuk...

7. Amikor felújítottuk, akkor még vártunk egy kicsit, bátorságot gyűjtöttünk. :)))

8. És most bevállaltuk! :)))

De eltelt közben 10 év. :) Hát így esett a dolog.

Én a másik véglet vagyok, én 30 évesen estem először teherbe. De nem bánom. Nem tudom milyen lett volna 18-20 évesen, szerintem nagyon féltem volna.

Te nem aggódtál?

Végülis attól is függ, milyen anyagi/családi helyzetben van valaki. Mi szerettünk volna mindent megteremteni előbb és utána gyereket vállalni.