Nagyon fiatal anyukák (beszélgetős fórum)
Nekem eszembe sem jutott 16 évesen, hogy gyerekem szülessen. Mondjuk még nemi életet sem éltem. Igaz 20 évesen szültem a lányomat aki már 6,5 éves, de meg volt a biztos egzisztencia: apuka, saját lakás, stb. Még én is iskolába jártam, de már addigra leérettségiztem és már csak a utóképzés volt hátra amit magántanulóként fejeztem be.
A GYES után volt hova mennem dolgozni.
Ezezl enm azt akarom mondani, hogy ne szüljenek fiatalon a lányok, de gondolják meg, hogy mire szülik azt a babát!
Szia!
Amikor én terhes lettem, párom azt tanácsolta, vetessük el.
Húztam-halasztottam, s végül nemet mondtam.
Más nem tudta sokáig ugye, de miután megtudták, mindenki ellenezte, örökbeadást akartak.
Párom is!
De ezt sem akartam. Végig idegeskedtem a terhességet, remegtem, néha elájultam.
A babám teljesen kiegyensúlyozott, mindenki szerint egy kisangyal, és imád mindkettőnket.
Ha a pici apja el is hagy, a szüleid nagy valószínűséggel nem fognak. Amint megszületik a pici, ők lesznek a legboldogabb nagyszülők! 100 esetből csak 1-2 nem így végződik, de ha anyukád továbbra is engedi, hogy ott lakj, akkor szerintem ő is csak védeni akar.
Beszélj velük, mondd el, mit érzel. Utalj arra, ők is átélték a szülőség csodáját.
Egy darabig csalódottak lesznek, szomorúak, netán mérgesek.
De mikor a mozgolódó picit simizhetik a pocakodban... Szerintem emiatt nem kell aggódnod.
Sok szülő így viselkedik, ha a gyermeke más utat választ, ezt még meg kell tanulniuk elfogadni. Az ő kicsi lányuk anya lesz, nem lehet könnyű, nemde?
De ne engedd,h ogy elszakítsanak a GYERMEKEDTŐL, ha Te azt nem szeretnéd. Egy boldogtalan, lelkiekben törött, depressziós, szüleire haragvós lánnyal, na azzal tennéd tönkre a környezeted.
De ez csak az én véleményem. Sokak szerint még túl fiatal vagyok mindenhez, így véleményem sem lehet, de úgy gondoltam, megpróbálok segíteni, hátha tudok.
A fiam másfél éves, én 16. Soha egy pillanatig nem bántam meg, hogy Ő van!!
U.i.: Érettségizni szeretnék, tanulok is. A tesót nem erőltetem, de ha jönne, akkor örülnék neki.
Nagyon is.
Egy a biztos: bárhogyan is döntesz, az jó döntés lesz, mert TE hoztad meg azt a döntést úgy, ahogyan TE akartad.
Tedd fel este a kérdéseidet, s aztán figyelj magadra, a környezetedre, mert megkapod rá a válaszokat.
Próbálj meg végig gondolni mindent.Csüccs le egyedül valahol,vigyél egy nagy fehér lapot,és írd le,az elképzeléseidet,hogy abban az esetben,ha megtörténik a legrosszabb és apukád kitagad,és az exed sem támogat,hogyan tudod mind anyagilag,mid segítség nélkül megoldai a baba felnevelését.Ha tudsz egy olyan "vésztervet" kialakítani,ami a gyakorlatban is megállja a helyét,és kivitelezhetőenk találod,és úgy látod,megér ez a baba számodra ennyi áldozatot,akár apukád elvesztését is,akkor csináld végig.
Tanácsként én objektíven csak ezt tudom adni,mert a szubjektív véleményemet itt már sokan ismerik ezzel a témával kapcsolatba,felelőtlenségnek érzem magaddal és a gyerekkel szemben is,hogy megszülöd egy anyagilag ,és erkölcsileg bizonytalan életvitelbe,ahol nincs melletted sem a párod(ami azért sokszor előfordul,de olyankor legalább a család segít)sem a családod száz százalékosan.Nem lenne jobb,majd akkor babát vállalni,amikor van melletted egy társ,aki segít,és amikor a családod is teljese veled tud örülni?amikor nem kell majd minde percben a megélhetésetekért aggódnod,és amikor minden idődet a gyerekednek fogod tudni szentelni,idegeskedés nélkül?hiába vagy vele,ha tele vagy gondokkal,azt már embrió korában is megérzi,és érzékelni fogja akkor is,ha kisgyerek lesz...Megérné így is?boldog,kiegyensúlyozott baba lenne?ezen gondolkodj el szerintem.
Sziasztok!
23 éves lány vagyok. Júniusban államvizsgázok óvodapedagógiából. 2004-ben összejöttem egy férfival, akinek felesége is volt, és egy 4 hónapos kislánya. Hamar kiderült a kapcsolatunk, és elváltak. 4 évig voltunk együtt, amikor 3 hete metudtam, hogy 6 hetes terhes vagyok. Erre ő szakított velem, és édesapámmal is közölte, hogy ha lesz gyerek, ha nem ő elhagy engem. Nem akar velem maradni. Amíg a szüleim addig egész jól elfogadták, hogy lesz unoka, most ott tartok, hogy apukám ki akar tagadni ha megtartom, anyukám nem beszél velem. Édesanyámmal élek, szüleim már régen elváltak. Közben én meg harcolok, hogy megtartom ha kell egyedül is. Az a baj, hogy kezdek belefáradni, és tönkre megyek idegilek. Eszek ugyan, de már 3 kg fogytam. Csak sírni tudok, és el sem tudom képzelni, hogy elvetessem ezt a picurt. Már a 9. hétben vagyunk, és eyedül ő ad erőt. Kérlek benneteket, djatok tanácsot. Lesz-e jobb a helyzetem, vagy valóban tönkreteszek mindent magam körül?
Sziasztok!Segítséget szeretnék kérni!15 évesen sajna volt egy abortuszom,ebbe én is hibás voltam!Most vagyok 18 éves,4.8átlagom van stb..!
19 napja késik a menszeszem,voltam dokinál,de ő benne nem tudok megbízni,mert amikor 2 hónapos terhes voltam sem tudta megmondani,pedig állítólag ő a környék legjobb dokija!Ő azt mondta,hogy valószínű a 3 évi fogamzásgátló szedése késlelteti a menstruációt,akkor miért pont most késik és ennyit,holott eddig 2 napnál többet nem késett!Teljesen össze vagyok zavarodva!Az abortusz bennem egy hatalmas törést okozott,de ha még is jön a baba nem vetetném el semmi féleképpen sem!Boldog párkapcsolatban élek,a vőlegényem 26 éves,katona és együtt élünk már 2 éve!Nekem sajnos hamar felkellett nőnöm!De apu ezt nagyon nem támogatná,sőt lehet,hogy még el is küldene otthonról,mert ő úgy tervezi,hogy állatorvos leszek!Hogyan fogadták a ti szüleitek??
Sziasztok!
13 éves korom utolsó hónapjában lettem terhes, 3 hónappal a 15.szülinapom előtt született a kisfiam.
A családom nem segített, elfordultak tőlem, így párom szüleinek anyagi segítsége sokat jelentett.
A kisfiunkat kizárólag mi neveljük, senkinek nem hagyunk ebbe beleszólást, habár eleinte mindenki az örökbeadásra győzködött.
Azóta megértették, elfogadták, hogy bár még csak 16 éves vagyok, nyugton nevelhetem a kisfiamat szeretetben, mert jó anya vagyok.
Nagyon sokat küzdök mindenhol, mindenkivel az elfogadásért, nagyon sokszor ez nem is sikerül.
Nagyon fáj, amikor rossz, szórakozni vágyó, esetleg gyerekgyilkos fiatal anyukákról hallok, nem értem őket.
Mindennél és mindenkinél jobban imádom a kisfiamat, és ő is engem.
Nagyon nehéz volt őt megszülni, mert szülés után a méhlepény bentragatt, majd atónia keletkezett, ami meddőséget, halált okozhat.
Szerencsésen megúsztam, és habár mindezt fájdalomcsillapító nélkül csináltam végig, életem legszebb percei voltak!
Mikor alig tudtam magamról a 90/60-as vérnyomásommal, infúziókkal, már nem érdeket mi történik, csak hogy világrahoztam életem értelmét.
Most minden vágyam egy kistestvér a fiamnak.
Én is így gondolom...
Nekem van egy ismerősöm aki 16 évesen elvetette a babát.. Most 36 éves kivették a méhét és soha nemlehet gyermeke..
A fejét veri a falba őrjönk és nem győz dicsérni,hogy én megszűltem a gyermekeimet !!
Még annyit,hogy ha főiskolába jársz ,nem ártana segítséget kérned szövegértelmezésből,egy 4-5 osztályos gyermektől.
Bocs ,ezt muszály volt leírnom,mert valahogy nehezen jön össze nekem a főiskola,és a szövegértés abszolút hiánya.
Most vettem ezt észre!Uhh!
Azt hiszem te valamit nagyon félreértettél.Egyrészt nem is neked szólt a hozzászólás,hanem azoknak,akik fejüket csóválgatják,lenézik,elítélik a tizenéves anyákat.
Én soha nem ítéltem el őket,és nem hinném ,hogy az anyaságra fel lehet készülni,nem lehet.
Hogy ez 15 évesen ,vagy 30 évesen következik be ,mindegy ,akkor kell hiretelen felnőni a feladathoz.Természetesen úgy gondolom,hogy 20 évesen már könnyebb ezt megtenni,mint 15 éves gyerekként.
Ettől függetlenül úgy gondolom ,hogy aki ilyen fiatalon szült és "működött" a dolog ,azoknál igenis a családi háttér segített ,a szülők segítsége és toleranciája,vagy az apa hozzáállása a dologhoz.Egyedül a világban ,15 éves anyaként,rossz szülői példával,már más a felállás ,azt hiszem.
Szia !!!
Megnéztem :) Gyönyörű Baba:))
Gratulálok !!!
:)
megértelek..
Nekem is becsúszott gyermekeim vannak !!!!!
És IMÁDOM ŐKET !!!!!
Sziasztok :)
Bár látom nem nagy a mozgás errefele, de azért írok pár sort..
32 éves vagyok .. Van egy 15 Éves fim és egy 14 éves fiam..17 évesen szültem , fiatalon..Pici voltam és nagyon sebezhető.. De megerősödtem az évek során.Imádom a gyerekeimet az első perctől kezdve..Ők az én lételemeim!!! Mint minden anyának..
Jó Gyerekek, büszke vagyok ,hogy ilyen nagyszerű embereket neveltem:))
Ja és az apuka is 32 éves ..16 éve együtt vagyunk..
Csak ennyi .. Minden jót és akár fiatal egy anya akár nem ,én azt kívánom minden anya találja meg a gyermekében a Boldogságot, a csodát ..
Monik0310! Megértettem, amit írtál. Előljáróban annyit, hogy egyáltalán nem vagyok roma, nem magamból indultam ki. Temperamentumos kis nő lehetsz, mert mindenkinek jól megmondod a magáét.
Valahogy olyan felháborítónak tűnt a kirohanásod, amit egy másik hozzászóló is megjegyzett. Mielőtt kötözködni kezdenék (nem "kötöszködni", ahogy te írtad), elmondanám, hogy az igazi értelmiségi a humán, azaz bölcsészettudományi ismereteket elsajátító, abból diplomát szerző személyeket jelenti a szó legteljesebb értelmében. Egyébként én is fogok valamikor jelentkezni egyetemre, csak én még most 19 vagyok, most érettségizem, s majd akkor megyek felsőfokúra, ha a gyerekek már óvodába járnak. Talán jövőre. Ettől függetlenül, kedves Mónika, tanuld meg a magyar helyesírás szabályait, mert egy értelmiséginek azt is tudni kell, nemcsak szakbarbárnak lenni! Rengeteg hibát fedeztem fel mind a privát, mind a nyilvános üzenetedben. És én is a legjobbakat kívánom neked!