Nagyon fiatal anyukák (beszélgetős fórum)
hmm,éljenek a családalapítás előtt?nekem a családalaítás lenne az életem!:P
de persze mindenkinek más:)
mit ne hinne el?
hogy próbál alapokat teremteni?
Sziasztok!
Én úgy érzem nehéz dolgom van az idősebb, sokszor lesajnáló anyucikkal szemben,mert bizony néha szembe kell szegülnöm velük,mert mindig megmagyaráznak mindent,mert ő már "felnőtt",lehet ,hogy én képzelődök ,de néha az az érzésem mintha csak egy felcsinált kis kamasznak néznének.Pedig egy 20-21 éves NŐ már rég nem kamasz.
Marinam neked őszintén gratulálok,élő példa vagy arra,hogy nem a kor számít,ha a felelősségről van szó,minden az emberen múlik,nem azon mikor született!!
Sziasztok!
Lenne egy fontos kérdésem.
A párommal 1-én voltunk együtt és nem védekeztünk.
Nekem 7-én kell hogy megjöjjön. Szerintetek lehetek terhes?A választ előre is köszönöm!
ez pont olyan, mintha én írtam volna 10 évvel ezelőtt...
én most 30 vagyok, és 20 évesen szültem az első fiamat, a másodikat 23 évesen.
Szia! Én pedig 20 évesen szültem meg a kisfiam, Krisztiánt. Csak csöndben jegyzem meg, hogy van, ahol mi is öregnek számítunk :) Ezt minden gúnyos felhang nélkül mondom. Ez végülis csak viszonyítás kérdése. Ja, múltkor olvastam, hogy a világon a legfiatalabb anyuka 5 éves votl amikor szült, valamikor a '30-as években, állítólag 3 éves kora óta menstruált és 5 évesen császármetszéssel szülte meg a gyerekét. Bár gondolom őket testvérekként nevelték fel, nem hiszem, hogy egy 5 éves el tudott volna látni egy újszülöttet. Na ő tényleg NAGYON fiatal anyuka volt.
Különben én csak egy dologban tartom furcsának a helyzetemet. Szóval a lakókörnyezetmben sok az anyuka, a védőnőhöz is sokan jártunk együtt terhesen, de rajtam kívül csak egyetlen egy huszonéves kismama volt, rajtunk kívül mindenki harmincas már. Nekem ez picit furcsa. Anyukám engem 25 évesen szült, öcsémet 28 évesen, és akkor mindenki ilyen tájban, a huszas évei elején szült, egy 20 év körüli anyukában semmi furcsa nem volt. Pedig hát nem volt az olyan régen, csak 20 év telt el azóta. Most meg ritkaság számba megy, ha valaki ennyi idősen szül (mármint bizonyos környékeken, mert persze van, ahol tök átlagos, hogy az általános iskola padjából mennek szülni a lányok), legalább is általánosságban véve. Na mindegy, arra akartam kilyukadni, hogy lehet, hogy bennem van a hiba, de én nem találom a közös hangot a nálam 10-essel idősebb anyukákkal. Udvariasan elcsevegünk, amikor várjuk a sorunkat a gyerekorvosnál, vagy még régebben, amikor babatornára, masszázsra jártunk, de semmi több. És a baráti társaságomban sincs senki, akinek gyereke lenne. Kicsit furcsa, hogy nincsenek más kisgyerekesek, akikkel összejárhatnék. Mert egy másik oldalon többektől is olvastam, hogy terhesen sok más kismamával összehaverkodtak és azóta is jóban vannak, hogy szilveszterkor közös bulit tartottak, ahová gyerekestül mentek, a gyerekek játszottak együtt, a szülők meg jól elvoltak, és nem kellett otthon kuksolni. Kicsit sajnálom, hogy én ezt nem tudom megtenni, mert az én korosztályomban, az én haveri körömben senki sem kisgyerekes szülő.
Sziasztok!
Én 21 évesen szültem meg a kislányunkat Lucát. Tervezett baba volt, nagyon vártunk rá. Így érezzük teljesnek az életünket!
Mielőtt felvettek volna, egy több napos ottani céges tanfolyamot el kellett végeznem, majd vizsgát kellett tennem belőle. Mivel sikerült a vizsga, folyamatban van az érettségim, és az önéletrajzomban olvasták, az iskolákat ahova jártam (amik nem hagyományos sulik, külföldi iskolák, emeltebb szinten), meg a nyelvismereteimet, így ennyivel első körben beérték. Viszont éppen ezért, nagyon nagy a követelmény, nem lehet lazsálni, és ha nem úgy teljesítek, akkor sokkal könnyebben ki is rúgnak.
De a fő szempont a felvételhez számukra az volt, hogy sikeresen levizsgáztam e a céges dolgokból, illetve azokból amik a munkámhoz kellenek.
Sziasztok!
Én 3 héttel a 16. születésnapom előtt lettem terhes, és ha minden jól megy, 4 hónappal a 17. szülinapom előtt fog világrajönni a kisfiam. Most vagyok a 7. hónapban, és nagyon boldogan, szeretetben várom a kisbabám érkezését, annak ellenére, hogy egyáltalán nem volt könnyű az elején nekem sem. Rengeteg mindenkivel kellett szembeszállnom ahhoz, hogy megtarthassam a gyermekem, sokan bántottak, szinte mindenkiből csak a nagy "élettapasztalat" folyt, de arra már nem sokan voltak hajlandóak, hogy egy kicsit is beleérezzék magukat a helyzetembe, hogy bár fiatalon, de egy életet hordok a szívem a alatt, a SAJÁT GYEREKEMET, és inkább előbb ölném meg magam, mint a kicsikémet.
Hála Istennek, a hónapok alatt ezek a dolgok többé-kevésbé rendeződtek, a családom nagy része is tudomásul vette a döntésem, és legtöbbjük mostmár támogat is benne, ott segítenek ahol tudnak, és ezért nagyon hálás vagyok nekik.
A gyermek apjáról sajnos ez nem mondható el, bár összeköltöztünk, de a mai napig nem méri fel a dolog súlyát. 20 éves, nem dolgozott (azt várta, hogy majd anyámmal a baba mellett őt is eltartjuk), egyedülhagyott esténként, éjszakára, csakhogy a kocsmában ülhessen stb...mígnem meguntam, és egyik nap úgy vártam haza hogy fél órája van összepakolnia az összes cuccát, és elhúznia az életemből mindörökre...
Mindeközben levelet kaptam a gyámhatóságtól, hogy a mai napig nem történt meg az utolsó szükséges papír becsatolása a házasságkötési kérelem engedélyezéséhez, és 5 napon belül csatoljam be. (A papírt direkt nem adtam le, a negatív irányba megváltozott viselkedése miatt, és már úgy tűnik nem is fogom) November elején lett volna az esküvőnk, ha nem így áll hozzá a dolgokhoz, már 1 hónapja a felesége lennék...
Terhességem elején elmentem dolgozni, egy nemzetközi cégnél kaptam állást, mint üzletasszony dolgozom ott, jó fizetéssel, a munkahelyemről járok a közgazdasági gimibe, esti tagozatra, folyamatosan teszem le a vizsgáimat (több tantárgyból is jelesre, maximális pontszámra vizsgáztam), fenntartok egy albérletet, egy háztartást, és várom egyetlen drága kisfiam születését.
Bátran kijelenthetem, semmit nem bántam meg ezzel kapcsolatosan!
Csak tisztelni tudom azon hozzámhasonló fiatal édesanyákat, akik mind helytálltak ebben a nehéz helyzetben, és vállalták gyermeküket!
Azért írtam le a történetem ilyen hosszan, hogy a kétségbeesett, velem hasonló cipőben járó édesanyák/kismamák lássák, a legkilátástalanabb helyzetből is van kiút! Volt, hogy 20 percen keresztül, zokogva imádkoztam a Jó Istenhez egy templom előtt, hogy segítsen meg ebben a nehéz helyzetben, mert annyira reménytelennek éreztem a helyzetem. Megsegített! És nagyon hálás vagyok érte.
Mindenkinek nagyon sok erőt, és kitartást kívánok gyermeke felneveléséhez!
Sziasztok!
Én most 21 vagyok és Áprilisban érkezett meg közénk második csemeténk.17 évesen megházasodtam 18 voltam amikor megszültem a kislányunkat Enikőt.Szerintem,ha valaki megtalálja a maga felét,érdemes harcba szállni bárkivel.Nekünk sem ment könnyen mert a férjem és köztem 11év van,de aztán mindkettőnk családja belátta,hogy ez vér komoly és tényleg szeretjük egymást!
sziasztok!
én 23 vagyok.és nem érzem korainak a dolgot.
Sziasztok!
Én 18 éves vagyok és decemberben töltöm a 19-et. 6 hónapos kismama vagyok, a párom 28 éves és lassan ötéve vagyunk együtt! már egy éve terveztük a cseppet és végre összejött :) ! mi már nagyon vártuk hogy kicsink lehessen, a párommal mikor összejöttem ő már egy év után kijelentette hogy ha netán teherbe esnék nem szeretné meghallani az abortuszt! Persze a szüleim ellenezték a kapcsolatunk az elején, mert azt hitték hogy csak arra kellek neki. Már lassan két és féléve lakok nála, náluk. anyósom nagyon sokat segített nekünk ,még édesanyámnál is jobban örült hogy unokája lesz, anya első szava az volt hogy ő más gyerekét nem neveli fel, apa rántott egyet a vállán.Nem nagyon tartom velük a kapcsolatot pedig csak négy ház van köztünk! Mivel iskolába járok a családim már január óta nem adja ide, ezzel azt akarom mondani hogy ahol csak tudnak ártanak. Mert szerintem irígyek vagy nemtudom mi lehet az oka. Én boldog vagyok csak ők ezt nem értik. A párommal soha nem veszekedtünk eddig, még a hangját sem emelte fel velem soha! Mások a korkülönbség miatt néznek rám furán, meg hogy már gyereket válalltunk. Engem nem zavar hogy más mit gondol, Én boldog vagyok és csak ez számít. A szüleim nem nagyon foglalkoztak velem azelőtt se, négyen vagyunk testvérek köztük van egy ikertesóm, neki mindent lehetett ő volt a kedvencük, már 13-14 évesen engedték h cigizzen meg igyon. A kilencedik évfolyamot sem végezte el mert megbukott és nem ment el pótvizsgára, hejette elment anyáékkal dolgozni. Én nem iszok nem dohányzok nem kávézok és még iskolába is járok ez az utolsó évem érettségizőként és még tervezem a tovább tanulást. És ezek mellett én vagyok a rossz. Ezt nem értettem soha de lehet nem is fogom.
Sziasztok! Hűha látom ismét egy kisebb háború tört itt ki!:) Kész komolyan ! Csajok miért vagytok(unk) egymással rosszindulatuak? Szerintem az lenne a leghelyesebb, ha mindenki elfogadná a másikat olyannak amilyen , ha meg nem akkor ismeretlenül ne kezdjük el egymást fikázni! Nincs ennek semmi értelme! Én 5 éve vagyok együtt a párommal és most várjuk az első közös babyt, de nem tervezett baba, de az 5 év alatt kiismertem annyira, hogy tudom, hogy nyugodt szívvel szülhetek neki gyereket! Én meg igazából nem arra gondolok, hogy mi lesz ha esetleg ő nem lesz, mert meghal vagy blablabla..... hát én nem így fogom fel az életet! Majd ha ne adja Isten, de mégis különválnak útjaink majd akkor agyalhatok ezen! Én próbálok a mának élni, de azért gondolok a holnapra is, de nem úgy, hogy a párom nélkül tervezem a jövőnk! Remélem ezzel a pár sorral nem fogok megint egy kisebb világháborút kirobbantani, mert nem ez a célom vele!
Sok-sok sikert minden anyukának, mindegy az, hogy 20 vagy 30 éves, legyen akármennyi a lényeg az, találja meg a boldogságot az életben és mind tudjuk a boldogság nem korhoz kötött!
Szerintem inkább hagyjuk egymást, mert nagyon nem találjuk meg a közös hangot. Nekem a Te leveleidből sugárzott a gyűlölet és fellengzőség, Neked pedig az enyémekből. Engem a Te leveled bántott, Téged pedig az enyém. Ezek szerint egyikőnk sem akarta bántani a másikat, mégis mindkettőnknek sikerült. (Az ilyen félreértésekből származnak általában a legjobb barátok:p)
Na, ne veszekedjünk tovább, de ne is jópofiskodjunk...
Látod én is erre gondoltam, én félnék az ilyen komplikácioktol, és nem összehasonlitásnak irtam amit irtam Zsofinak, nem kritizáltam, eszembe se jutott elitélni amiért fiatalon szült..
Érdeklödni szerettem volna csak..De mikor rákérdeztem mivel béntottalak meg? természetesen nem irt vissza..lehet idöközbe rájött h nem volt rosszindulat bennem mikor irtam neki pprivibe.. :(
Kedves ZSOFI el vagy tévedve és határozottan fére értettél. én nem itélek el senkit, söt azt hangsulyoztam ha felnötté válás nem kortol függö!
Nem tudom mi abba a tragédia ha elmondom h én nem lettem volna képes rá, mi ebbe az összehasonlitás?
Kicsit megkéne probálni tisztelettel beszélgetni, mert én csak érdeklödtem... és nem kritizáltalak, annak ellnére h a te válaszaid tele vennak gyülölettel! hát szép!
Te hangoztatot h ne itéljelek s te rámnyomod a béjeget, ha azért mert nekem mindej jo az életembe ne legyek ilyan-olyan? nézz utána a forumokba h élek én ! s akkor mondj itéletet!
"Aki szeretetben él, nem büszke, nem akar másokon uralkodni, nem halljátok soha, hogy hibáztatna, vagy gúnyolna másokat. Nem kutat mások szándékai felõl, nem hiszi azt, hogy õ jobban cselekszik, mint mások, és soha nem tartja többre magát embertársainál. Aki szeret, az amennyire csak lehet, elkerüli, hogy fájdalmat okozzon.”(V.Szt.János)"---EZT NEM ÁRT SZEMELÖTT TARTANI!
Én nem értem ezeket a vitákat!Tök felesleges!Van akinek ez és van akinek az a véleménye!Ezt meglehet beszélni!:)
Ugye én fiatalon szültem és azóta is a párommal vagyunk,segitség nélkül alakitottuk ki az életünket!Nem vagyunk gazdagok,de a gyerekeinknek mindenük megvan!
MIndemellett,hogy én ugyan igy végigcsinálnám az egészet,a lányaimat rendesen okitom,hogy éljenek a családalapitás elött!Nem mindenkinek lessz olyan párja aki mellett lehet élni,szórakozni!
Én szerencsés vagyok!
Érdekes ez a fórum,látom,kaptok hideget eleget..
Én is fiatalon szültem az elsőt,s annyi örömöt adott nekem az életemben,h elfeledtette azt a rengeteg nehézséget,amiben részem volt "miatta"..Ha visszamehetnék az időben,mindent ugyanígy csinálnék!!!
A "másodikat" már érett fejjel szültem,s teljesen másképp élem meg a mindennapokat vele.Sokat köszönhet a bátyjának,mert nem engedte az anyukáját elfelnőttösödni,s nem fojtom meg a gyerekeimet a merev nevelési módszereimmel,hanem inkább segítem őket,h azzá tudjanak válni,akivé majd akarnak..
Egy fiatal anyuka sokkal jobban tud még "gyerekfejjel" gondolkodni,ezért ugyanolyan értékes szülő lehet,mint idősebb társai.Persze vannak itt is kivételek,de sztereotípiák helyett nem ártana az egyénre helyezni a hangsúlyt.Sokan sokfélék vagyunk,ezért olyan színes a világ!
végezetül én voltam már a fiammal együtt rockkoncerten bulizni,s nagyon élveztük..:))
Sok sikert minden fiatal anyukának!