Nagyon fiatal anyukák (beszélgetős fórum)

Szia! Én egy szóval sem mondtam, hogy akkor meg kell ölni. Én csak azt mondtam, hogy ezeket végig kell gondolni, mielőtt az ember gyereket vállal. Én sem ideális körülmények között nevelem a fiam, pedig azt hittem terhesen, hogy mindenre gondoltam. Úgy hittem, hogy tökéletesen ismerem a párom, de a terhességem alatt minden megváltozott, meg is vert, pedig előtte eszembe sem jutott volna, hogy ilyet tesz. Én nem volt előjel. Kifordult önmagából. Aztán most itt vagyok apa nélkül 21 évesen egy 10 hónapos gyerekkel. Nem bántam meg, de a mai eszemmel már sokmindent másképp csinálnék. Amúgy persze a válás nem azt jelenti, hogy feltétlenül össze kell veszni, de pl. a mi esetünkben azt sem tudom, hol van az apuka, nem is fizet egy petákot sem. Mi ezért lakunk anyukámnál még egy évig, mert amíg GYED-en vagyok, nem tudunk elköltözni. És azért egy egy éves gyerek mellől nem akarok eljárni dolgozni, hiszen olyan kis pici még.

De mérlegeltem a dolgokat, és tudom, hogy ha már nem leszek GYED-en, egyedül is el tudom tartani magunkat, nem fogok mások segítségére szorulni.

Amúgy egyáltalán nem akarlak sértegetni, de én saját magamon megtapasztaltam, hogy még 21 évesen sem vesznek mindenhol komolyan mint anyát, csak azért, mert ennyi idős vagyok, hát akkor egy még fiatalabbat... Nem azért korfüggő a felnőttség, mert egy fiatalabb nem lehet érett, hanem mert egy fiatalbbat más mérce szerint ítélnek meg az emberek, és akármennyire is nem tetszik, ez ellen nem lehet semmit sem tenni.

De annak ellenére, hogy én nem helyeslem a tinédzserkori szülést, ismerek én is olyat, aki középsuliból kimaradva szült (16 évesen), aztán gyerek mellett leérettségizett, és nagyon jó anya, és szerető feleség, ezek mellett saját magát sem hanyagolja el, gondol arra, hogy a saját életét is élje. Amúgy én is tanulok a pici mellett, csak éppen tudom, hogy sokkal egyszerűbb lett volna, ha ezt nem így kell, és akkor rá is több időm lenne.

És ha már ott a baba akkor öljem meg csak mert talán egyszer szakítunk vagy épp meghal az apja?

A válásnak vannak előjelei, így boldogtalanságban nem szül gyereket valaki a vakvilágba. Akkor meg nagyobbacskák már akik vannak, ezért találták ki a bölcsit, ovit, iskolát. Mellette lehet ám dolgozni is.

Ha valaki anya, és jó anya, akkor akár wc-t pucolni is elmegy, ha kell, és 1 szobában is elél a gyermekével/gyermekeivel. Mellette lehet estin tanulni, vagy levelezőn, és nem feltétlenül kell a nagyikhoz menni. Márha megesik ilyen. No meg azzal is lehet ám számolni, hogy szakítás után nem csak anyával élhet a gyerek, és a szülők fenntarthatják a minimálisan szükséges kapcsolatot a gyerek érdekében, nem kell feltétlenül összeveszniük.

A baleset meg mindenkivel előfordulhat, persze, de egy 30-35 éves nő férjével is, aki ha van 3 gyereke és épp gyeden vagy gyesen van, nem nagyon fogják alkalmazni, inkább a friss diplomást. Ha meg nem valami hiperszuper munkahelye volt, aki 8 évet várt tá (lássuk be, nem túl valószínű), akkor neki sincs sokkal több esélye.

Persze, tudom ritka eset az enyém, sokan szülnek fiatalon, no de ennyire fiatalon....

De... Megtörtént, itt vagyunk, tanulok, nevelem a fiunkat, hamarosan házasodunk, és boldogok vagyunk. Nem kell feltétlenül, hogy rossz történjen. (Keresztanyám 13 évesen ismerte meg mai férjét, első szerelem- mára 3 gyerekük él. Ilyen is van).

Egyébként a felnőttséget akkor sem lehet korhoz kötni. Nincs is olyan, hogy felnőtt. Felelősségteljes, talán inkább ezt a szót kéne használni.

Mert mégis, hol húzzuk meg a felnőtt határát? 18 éves? Van érettségie? Külön lakik a szüleitől? Van gyereke? Nemzőképes? Dolgozik? Vagy hol?

Sok 10-en éves "gyerek", de sok 30-on éves is az. Amiért ne lehetne egy 10-en éves érett? Persze, a mai fiatalok nagyon lehúzzák a többieket, én is nagyon kevés korombelire mondom, hogy normális, de azért nem kéne szidni a másikat, vagy épp a párját, családját, mert nem értünk egyet a döntésével (itt nem Rád gondolok, Wendy:) ).

Szóval, amíg Dani jól van, nem szorulunk segítségre, szeretjük egymást, és ezzel egyetért a védőnő, doki, családsegítő és gyámhivatal is, addig senkinek semmi joga nincs ezt megkérdőjelezni szerintem.

Hát... én 19 évesen lettem terhes, 20 évesen szültem, azt kell mondjam, az átlaghoz képest fiatalon lettem anya. Én legalább is annak tartom magam. De akármilyen fiatal anya is vagyok, én nem tudom helyeselni, hogy valaki 15-16 évesen szüljön. Egyszerűen nem felnőtt. Voltam én is 15 éves, akartam is babát, mert mindig is imádtam a piciket, volt egy 32 éves barátom, akit nagyon szerettem, és mindenáron a felesége akartam lenni. Ha akkor tényleg terhes lettem volna és szültem volna, valószínűleg nagyon jól ellettem volna a picivel kb. három évig (ha valaki vigyázott volna rá néhanapján), aztán??? Merthogy ebben a kapcsolatban is előjöttek a problémák, pedig én 15 éves fejjel azt hittem, hogy örökké fog tartani. 18 évesen rájöttem, hogy azért én szeretnék néha elmenni bulizni, akár több napra is a barátnőimmel. Meg hogy nem akarok mindig otthon ülni, illetve léteznek más fiúk is az akkori páromon kívül. Anyám meg is mondta, hogy ne higgyem azt, hogy egy tizenötéves kori szerelem örökké tart. Persze ennyi idősnek ezt az ember hiába magyarázza, mert pont abban a korban van, amikor nem lát be semmit, csak magára hallgat.

A másik, hogy arra is gondolnia kell(ene) egy 15-16-17 éves anyukának, hogy azt a babát neki egyedül is tudnia kell eltartani. Mert bármilyen szörnyű belegondolni, nem biztos, hogy az apuka mindig vele lesz. Lehet, hogy elhagyja, de az is lehet, hogy baleset éri, és többet nem tud dolgzni, esetleg meg is hal. Szörnyű ilyeneken gondolkodni, de attól felnőtt valaki, hogy azokat a lehetőségeket is végiggondolja, amiket nem szeretne ha bekövetkeznének. Na, ilyenkor mit csinál valaki, aki előtte sose dolgozott, kimaradt az iskolából is (baba mellett lehet persze tanulni, de az még édes kevés, hogy valaki tanul mellette, azt a sulit el is kell végezni, és az érettségi sem sokmindenre elég), és ott van egyedül a huszonpárezer forintos gyessel meg a tizenháromezer családival, amit beoszthat havonta. Akkor jön a kilincselés a segélyért, persze ha valaki gyesen van, nem jár segély, hiszen már egyet igénybe vesz. Oké, ha az apuka ne adj isten elhalálozott, akkor kap utána árvaságit, ha rokkant lett, akkor kap az apa nyugdíjat, ha meg csak simán elhagyták, akkor talán gyerektartást (hát van, hogy azt sem, mert g*ci emberek mindig is lesznek). No, hát akkor persze valahol lakni kell, valamit enni kell, a gyereknek ruha kell, pelenka, meg még nagyon sokminden. Havi cirka ötvenezerből egy albérletet nem lehet fenntartani úgy, hogy gyerek is van, akkor persze sipirc az anyaotthonba, ha van rá mód, ha meg nincs, akkor szépen megy a gyerek intézetbe. Hát ezért érdemes volt megszülni :( Eddig persze nem szoktak fajulni a dolgok, mert ilyenkor jönnek a nagyik. Na igen, de akkor el lehet rajta gondolkodni, hogy nekik szüli az anyuka a gyereket? Ők már (jobb esetben) felnevelték a saját gyerekeiket, ha akartak volna még pici babát, akkor tettek volna róla, hogy legyen sajátjuk. Persze van olyan, hogy egy szülő rákényszerül, hogy egy bizonyos ideig a szülei segítségét vegye igénybe, nade erre szerintem nem szabad tartósan berendezkedni, erre nem lehet egy új generáció életét alapozni. Aki gyereket szeretne, az teremtse meg a feltétleket hozzá, és vegye számításba, hogy előfordulhat, hogy a maga lábán is meg kell állnia.

Látom, hogy az elején megint rám utalgatsz.

Figyelj, már meguntam a kioktatgatásodat, meghallgattam nem egyszer a véleményed, most már törődj a saját dolgoddal, életeddel.

Engem hagyj békén, és soha többé ne merj a szádra (billentyűdre?) venni, mert nem ismersz, nem tudod ki vagyok, milyen vagyok, hogyan élek, és nincs is hozzá semmi közöd!

Sztem nem azzal van baj ha valaki fiatalon szül, magával azzal van a baj, hogy ha tényleg olyan felnöttesen viselekde amekkora felnötnek mondja magát,akkor ha az ember véleményt mond..egyböl nem kéne ugy letámadja mind egy kisgyerek, minden hülyeséget összehordania amit csak lehet. Azt képzelik(tisztelet a kivétel) h ök a példaképek h ilyne hamar sikerült összehozni, még büszkék is rá, és épphogy el nem itélik szoszerint azokat akik inkább várnak a gyerekkel..és mégis azt hangoztasák h mindenki akkor vállal gyreket mikor akar, s a felnöttség nem azon mulik h hány éves is vagy..

Attol h valaki gyereket szül 14-16 évesen még nem leszz érteteb, és tapasztaltab egyéniség mint az aki 25-30 éves és még nem vállalta be!

Sziasztok!Látom 1 ideje nem írtatok ide,de azért én is leírom a véleményemet!

Én 16 évesen elvesztettem 1 babámat ami nagyon nagy fájdalom volt nekem!Akkor már eggyütt éltem a párommal és suliba jártam még!Aztmondták hogy várjak még a következő teherbeeséssel,de én nem halgattam senkire!Pár hónapra rá megint terhes voltam!Nagy öröm volt ez nekem!És ha hiszitek-ha nem a szüleim is örültek és a párom is!"ő 2 évvel idösebb nállam" Juliusba lett vége a sulinak és én szeptember 9.-én megszültem a lányomat!:))

Soha nem volt kérdés hogy akarjuk e ,vagy feltudjuk e nevelni!Ha valaki nagyon akar valamit az el is éri!19 évesen volt 1 abortuszom,de csak mert beteg lett volna a baba!Nekem a fiuk nem jönnek össze!:((20 évesen megérkezett a második lányunk!

Nekem nagyon sok a betegségem és sajnos a lányok se teljesen egészségesek!De ez nem azért van mert fiatalon szültem öket!Igy se olyan vészes a helyzet,megtanultunk ezekkel a problémákkal eggyütt élni!Nekünk már nem azok!

Sokszor nemtudom hogy mit kezdjek velük,mert már nagyok és rosszak is!DE ez igy helyes!Az idösebb anyukák is kiakadnak néha!:))

MOst 29 éves vagyok!A lányok:Szabina 12,Martina 9!Nagyon okosak,szépek és roszcsontok is egyben!

És igen ,én még simán mehetek velük bulizni,mert magam is járok!Ez se jelentett soha problémát!Pedig segitség nélkül neveljük öket,épitkezni ,telket venni is segitség nélkül sikerült!Sok munka és fáradság,de ezt válaszottuk!Nekünk senki nem vethet semmit a szemünkre!

Szerintem ha valaki szülni akar ,tegye mikor ő saját maga éretnek érzi magát rá!Legyen akárhány éves!:))

Én ha ujra kezdeném ,vagy ugyan igy csinálnám,vagy csak 35 körül szülnék!Nekem ez a két idöpont tünik ésszerünek!DE ez csak az én szisztémám ami az évek során alakult ki bennem!:)

MIndenkinek gratulálok aki anyuka és annak is aki lesz anyuka!Aki meg nemlesz,azt nagyon sajnálom!:((

Szerintem kár volt ennyire kiélezni a helyzetet. Valami állati nagy félreértés lehet a dologban. Vivaviki lehet, hogy priviben valami lefikázósat írt, de azért Mummoskát sem kell félteni, mert valahogy olyan arrogánsnak tűnik néha. Lehet, hogy azért írt olyat, mert Mummoska stílusa irritálta, és azért egy 32 évesnek sértő lehet, hogy egy 20 éves beszólogat neki. Kiutálás pedig itt nincsen, ez egy közösségi fórum, aminek pont az a lényege, hogy mindenki hozzászól a saját véleménye szerint. A BRAVO-fórumon volt részem ilyen parázs beszólásokban, vitákban, kiutáláshoz hasonló szitukban. Lányok, legyen már eszünk, ne vitatkozzunk olyan dolgokon, amiről nem kellene! és különben sem várható el, hogy mindenki 16-17 évesen a szülőasztalaon vajúdjon, mikor nem akar! Tartsuk már tiszteletben a másikat!

És azért illene meghallgatni a 32 éveset is, mert Zso3695-nél 2x idősebb, tehát a tapasztalata is több; Mummoskánál és nálam pedig 12 évvel idősebb. Szerintem több a tapasztalata a miénknél, és talán óvásból meg figyelmeztetésből mondja, amit mond. Mert biztos látott már tizenéves anyukákat, akiknek félrecsúszott az élete. Mindezt nem azért mondom, mert szimpi vagyok neki, hanem mert nem volt szép dolog rárikkantani. Nekem is van 32 éves unokanővérem, 16 évesen asszony volt, 17 évesen anya, és meghallgatom a tapasztalt tanácsait, és figyelembe is veszem, nagyon sokat nekem.

Miért kell rögtön sértegetni valakit, akinek más a véleménye?

Miért igazság amit Te írsz? Nem igazság, maximum vélemény.

Egyébként a topikindító is és mi is valószínűleg megértésre várunk itt, nem pedig fikázásra.

Mi jogon ítélkezel Te egy olyan anyáról, akit nem is ismersz? Miért kell, hogy törvényszerű legyen az, hogy aki nem múlt el mondjuk 20, az csak rossz anya lehet?

Egyébként szerintem itt egyik anya sem maradt ki a suliból szülés miatt, mind folytatjuk / folytattuk.

Ha Te 30-40 évesen akarsz szülni, rajta, mi sem ítélünk el, Te se tedd légy szives, mert épp elég megaláztatáson, megbámuláson mentünk már mindannyian keresztül, nem kell, hogy mégtöbb "Terézanya" belénk kössön.

,,kiutált engem Mummoska''

LOL :D:D:D

Te miről beszélsz te buta liba?Én azt hittem mindenki megírhatja az öszinte véleményét mert ilyen világban élünk ahol ezt meglehet tenni.

Mivel bántottalak meg?Fáj az igazság vagy mi?

Szüljünk hogy majd együtt bulizhassunk???Ennyi eszed van 20evesen látod.Ez neked okoskodás?Nem kell besértődni,SEMMI BÁNTÓT NEM ÍRTAM!

Pl renafieldet pedig tök szimpinek találom,nehogy azt hidd már hogy közellenség számomra minden fiatal anyuka."mindenki maga dönti el mikor jött el az ideje"-idéztelek.PERSZE de ne mond már nekem hogy átlag ugymond normál az ha egy lány 15évesen arra gondol:hú de jo lenne szülni,kimaradok a suliból,anyagilag is jól állok(megfelelő anyagi háttér ugye)a jávómmal 2 hónapja vagyok,csapjuk bele majd kiváló anya leszek!Ah!!!!Figyelj.Ugy viselkedsz mint egy 2 éves ovodás!Fenntartom a véleményem továbbra is:NEM 15-16 éveseknek való az anyaság.De tisztelet a kivételnek,és nagyon sok sikert és boldogságot azoknak a nagyon fiatal anyukáknak akik szeretetben és békességben nevelik a gyerekeiket!Legyen ez a végszó,nem vagyok egy mumus!Te pedig Mummoska nem tudom miert sertödtel ennyire be hogy privatba olyan csunya dolgokat irtal,remelem nem az anyukadtol tanultad...

A többi fiatal anyukának minden jót tiszta szívből kiutált engem Mummoska igy fölszívódok.Na hali

nem kellene ráharapni a lány utolsó mondatára. egyébként, ha olvasnátok a sorok között kitűnne, hogy csak poénból írta, teljesen egyértelmű, hogy nem ezért vállalnak kisbabát.

Édesanyám a bátyámat 16 évesen szülte, engem 20 évesen, ma sikeres vállakozó... a bátyámmal együtt szoktak pókerezni, van vele valami gond talán? nem hiszem!! a szórakozás nem csak diszkóból áll...

akkor mi a kérdés emberek???

Igen, igen, azért nem érdemes szülni fiatalon, hogy bulizhassunk a gyerekünkkel valamikor, úgyhogy Vivavikinek igaza van ebben. Mummoskával egyidős vagyok, 3 évesek a kislányaim, és nem töröm olyanon a fejem, hogy bulizni viszem őket. Anyám 37 éves, fiatalon szült engem, mégsem megyünk együtt bulizni meg szórakozni, sem régebben, sem most (egyébként is a kislányaimmal egyidős kisöcsém is van, márcsak amiatt sem).

Amúgy meg gyerek mellett lehet tanulni. 4 éve asszony vagyok, csemetéim vannak, mégis leérettségiztem mellettük, és egyetemre is megpróbálkoztam a felvétellel. Anyagilag is jól állunk ahhoz, hogy eltartsuk a gyerekeket

Kedves Mummoska!

Irod hogy 20éves vagy és nem vagy egy hu de tapasztalt nő,és szerinted megfelelő háttérrel akár 16-17évesen is lehet valaki fiatal anyuka.

Akkor kérdezlek téged:mi neked a megfelelő háttér 16-17évesen hogy egy babát eltarts és felnevelj?Honnan,hogyan?Amikor ahoz hogy 16évesen szülj,15éves kor után teherbe esik valaki,iskolai végzettség,anyagi dolgok,stabil kapcsolat....???

Olyan könnyen írjátok ezeket a dolgokat.

Megfelelő háttér,persze pont hogy azok szoktak ilyen fiatalon bevállalni babát akiknek semmi az égvilágon nincs meg a megfelelő háttérből.

Én nem tudom de szerintem a gyerekemmel együtt bulizni...mire gondolsz?Megyünk diszkoba együtt vagy mi?Szerintem egy igazán jó anya-gyerek kapcsolat nem azon alapul hogy totál felelőtlenül 15-16évesen bevállalunk egy gyereket hogy majd EGYÜTT MEHESSÜNK VELE BULIZNI!!!!Hát ez jó!

Senki nem bánt senkit,de ez egy fórum ahová meglehet irni a különféle véleményeket!A szegénységi bizonyítványt meg hagyjuk hogy ki milyet állít ki magáról,az nem a gyermekvállalástól függ.

Na hali

Bocsánat, ha egy kicsiot eltérek a témától, és picit az abortuszos dologba is belemegyek.

tudom, van egy topik itt erről, de azért így egyben tűzöm be az egész történetem, hogy hátha segítek, annak a pár lánynak, aki most itt nem tudja mit csináljon.

1 biztos, támogatás nélkül nagyon nehéz, és később lehet jobban alakul az ember élete, egy "rossz" döntéstől. Marha nehéz 1 döntés. Inkább, ha az ember nem érzi magát felkészültnek a gyerekvállalásra, akkor legyen mindig észnél, hogy tegyen ellene, és ne kelljen, heteket morfondíroznia, mi hogy van, hogy lenne, hogy lehetne.

Igazából, én is elítélem az abortuszt, de sajnos, sokunkkal megtörténik.

legalábbis velem megtörtént, mert felelőtlen, és fiatal voltam.

nagyon bánom, a mai napig, de akkor azt hittem, jó ez a döntés.

És végülis, mai napig nem tudom, hogy "jó" vagy rossz döntés volt, de sajnos 8ilyen helyzetbe kerültem.

Viszont ki tudja, hogy, hogy alakul az életem, ha annó, nem az abortusz mellett döntök.

Most van egy gyönyörű családom, 2 fiú gyermekkel.

Érett vagyok annyira, hogyha már nem akarok majd babát, akkor megteszek minbdent, hogy ne csússzon be, de ha mégis megtörténne, akkor se vetetném el.

Ma már vagyok olyan érett, és van olyan hátterem, hogy nincs az a dolog, ami miatt az abortusz mellett döntenék.

Viszont egyelőre ott tartok, hogy még szeretnék egy 3.babát, de akár még 4. 5.-et is.

Amennyi jön, illetve, amennyit a férjem szereetne.

Most leírom a történetemet.

20 évesen, volt egy abortuszom.

Nagyon megviselt lelkileg, és igazából, mivel későn érő típus voltam, az édesanyám döntött helyettem, és abortuszra kényszerített.

Joggal kérdezhetitek, mi az, hogy kényszerített.

Hát, úgy, hogy kilátástalan volt a helyzetem.

Egy fiú barátom volt az apuka,(egymásba gabalyodtunk, de nem kapcsolat volt) aki, ahogy megtudta hogy állapotos vagyok, hátat fordított.

Édesanyám, külföldön élt, akkor új férjével.

Kijelentette, hogy mivel Ő is eltartott, ezért nem tud támogatni.

Albérletben laktam, vendéglátóztam feketén.

Tehát, el lehet képzelni a helyzetem.

Ennek ellenére, Én mindennél jobban akartam a babát, de a félelmem nagyobb volt annál, mintsem hogy megszüljem a bizonytalanba.

(Ha édesanyám, akkor "mellettem áll", megtartom)

Azóta is tudom a számolt szülinapját, a babának.

12+ 6naposan,, záródott le a procedúra, hogy evetethessem.

Örök életemben bánni fogom..................................(

Ezútán a szörnyűség után, 5 vetélésem volt.

Majd megszületett első kisfiam Benjámin, 2004.01.20.-án

Na, ekkor döbbentem rá, mit, kit hagytam elvenni magamtól évekkel azelőtt.

2004 január óta, még jobban fáj a dolog, amit tettem.

2005.június 30.-án, megszületett az2. tervezett, Boldog családba érkezett babám, Levente.

Már, másnap szültem volna a 3.-at.

Nem váratott magára sokat a 3., mert 2006 márciusban, pozitív lett a tesztem.

Sajnos, a 8. héten elvesztettem a babát, immár, a 6.-at.............................................(

Elmondani nem tudom a fájdalmam.

Csak zokogtam, órákon napokon át.

A 2 fiam segített át, a nehéz időkön, mert a férjem nem tudta hogy kezelni a helyzetet.

Ezútán a szörnyűség után, 5 vetélésem volt.

Majd megszületett első kisfiam Benjámin, 2004.01.20.-án

Na, ekkor döbbentem rá, mit, kit hagytam elvenni magamtól évekkel azelőtt.

2004 január óta, még jobban fáj a dolog, amit tettem.

2005.június 30.-án, megszületett az2. tervezett, Boldog családba érkezett babám, Levente.

Már, másnap szültem volna a 3.-at.

Nem váratott magára sokat a 3., mert 2006 márciusban, pozitív lett a tesztem.

Sajnos, a 8. héten elvesztettem a babát, immár, a 6.-at.............................................(

Elmondani nem tudom a fájdalmam.

Csak zokogtam, órákon napokon át.

A 2 fiam segített át, a nehéz időkön, mert a férjem nem tudta hogy kezelni a helyzetet.

A történeteimmel, nem elszomorítani akartam senkit, csak annyit, hogy ha valaki ide betéved, és az abortuszon jár az agya, akkor talán a történetemmel, tudok neki segíteni a döntésban.

Nem támadom azokat, akik az abortusz mellett dontenek, mert igenis vannak olyan élethelyzetek, amik nem megoldhatóak.

Viszont, a mai fejemmel, 2 gyerek után tudom, hogy soha nem tennék ilyet.

Sok eset van, hogy becsúszik egy baba,de szerinzem, ha odafigyelnének a nők, akkor elenyésző lenne, a tényleg becsúszott babák száma.

Nem tudom, mivel könnyebb egy abortuszt feldolgozni, minthogy előtte gondolkodjanak.

A szívtelen "vetesd el" emberekkel, legszívesebben, átéletném az érzéseimet, amiket a vetéléseknél érzetem.

Főleg, az utolsó 2 babánál, akiket nagyon-nagyon tudatosan, akartam, és terveztem.

Aki egy ilyen abortuszos dolgot, érzéstelenül tud megélni, az számomra, nem is ember.

Akit, egy ilyen dolog hidegen hagy, vagy nőre kivetítve, futószalagszerűen, meggondolatlanul végeztet, arra nem tudok mint ember gondolni, és szerintem, Ő maga is méltatlan az életre.

Ui: Nagyon jó lenne, hogyha sokkal fontosabbnak tartanák, a 13-14-közöttieknek, a sexuális felvilágosításról előadásokat tartani.

Szükség van rá, és akkor talán kevesebb abortusz lenne a fiatalok körében is.

Egy éretebb nő, meg igenis, figyeljen sokkal-sokkal jobban, hogy ne kerüljön döntési helyzetbe.

Persze vannak becsúszó babák, akik úgy fogantak, hogy tényleg, mindent megtettek hogy ne foganjanak, és ezekből a babákból is biztos sokan megszülethetnének, ha nem úgy gondolkodnának az emberek ahogy.

Szóval igazából ellene vagyok az abortusznak, de nem 100%-osan.

Sok-sok nehéz élethelyzet van, amikor nem lehet mindig csak a szívre hallgatni, és jobb, ha nem születik meg az a kisangyal.

De hangsúlyozom, ezt tényleg az olyan babákra értem, akik csodával határos módon, minden dolog ellenére megszületnek.

Üdv. Csillus

szia Noncsi!

Most csak röviden, mert rohanok aludni.

Szerintem, ha édesanyád is melletted áll, mindenképpen tartsd meg a babát.

Mi van az apukájával?

Mondjuk, persze az apukája nélkül is fel lehet nevelni, és párt is biztosan találnál, ha nem vele maradsz együtt.

Nézd meg a képeimet.

nekem 2 fiam van, és még nagyon sok gyereket szeretnék, de sajnos már 2,5 éve nem jön össze egy újabb babó.:(

Mindent megtennék érte.

Sajnos, 20 évesen volt egy abortuszom.

Én, fiatalon szerettem volna anya lenni, de nem így alakult, és egy kicsit édesanyám hibájából.

Sajnos, egyáltalán nem állt mellettem, így ezért kényszerültem 10 éve abortuszra.

Mindjárt betűzöm a történetem, ha nem baj.

Végül, Végül 26 évesen lettem anya. Ez iy jó, és ki tudja hogy alakult volna az életem, ha nem vetetetm el az akkori babámat.

Viszont eyet tudok.

Nagyon nagyon megbántam, (a mai napig nem dolgoztam fel. Tudom mikor szültem volna, és mai napig a "születésnapján" eszembe jut)és msot már azt mondom, az én körülményeim között, soha nem lenne már olyan idő, amikor elvetetnék egy babát.

most tovább olvasok, hogy mi történt veled.

Csillus

Hali mindnekinek!

Nagyon furcsa ez a forum.Én nem tudom lányok senkit nem szeretnék megbántani már előre is elnézész azoktól akik támadásnak veszik.

Csak szeretném leírni a véleményemet.

Szerintem borzaszto az hogy egy 14éves kislány terhes lesz.Uristen!14évesen még általános iskolába kár az ember és a gimnáziumon gondolkodik.

Hogy lehet az hogy valaki vállalkozik arra hogy bevállal egy gyereket 15-17évesen?

Szerintem ez nagyon durva.És lehet mondani hogy mindegy mindenki máskor érik meg az anyaságra,de nem vicceljetek már hogy 15évesen érett az anyaságra valaki?

Mindennek megvan a maga ideje.

Szerintem egy szerető családba,kellő felvilágosítás,és bensőséges kapcsolat mellett a szülőkkel,elképzelhetetlennek tartom hogy csak úgy terhes lesz egy kislány és megszüli a babát,és majd lesz valami alapon.

A mai világba,még diplomával is rohadt nehéz az élet,nem még ilyen fiatalon babát szülni,végzettség minden nélkül.

Azt mondom aki 18évesen bevállalja,szülői támogatással ok,de az alatt...

De azért aki bevállalta és nem bánta meg annak minden elismerésem.Én nem tenném meg az tuti.

Egy gyerek nem a korától az.

Lehet egy 10 éves is százszor jobb szülő, mint egy 35 éves, mint ahogyan ez fordítva is előfordulhat.

Mindenki a saját élete ura, és örülnék, ha a rossz véleménnyel levők inkább elkerülnének, hallottam már épp eleget. Persze magát a véleményt tiszteletben tartom, de én sem állítok oda senkihez, hogy milyen buta ezért vagy azért.

S ami azt illeti, egyáltalán nem vagyok benne biztos, hogy egy bulizós, piálós, drogozós (mert bizony ott az is van) "gyerek"-nek több esze lenne.

Tökéletes szülő nincs, mint ahogy gyerek sem.

Aki mást mond, hazudik...

Szia!

Te 14,5 éves voltál mikor szültél? És még nem voltál 14 mikor teherbeestél? A szüleid hol voltak?

még most is csak egy gyerek vagy. Más a te korodban bulizni jár, pasizik és tapasztalatokat szerez a nagybetűs életre.

Remélem és azon is leszek, hogy az én lányomnak több esze legyen!

Sziasztok!

Egyetértek zso3695-el. Ülj le gondold át vagy menj el olyan helyre ahol senki nem zavar és gondold át. És tényleg, a szüleid nem fognak elhagyni hisz a gyerekük vagy. Egy kicsit morcoskodnak, de ehhez a helyzethez még hozzá kell szokniuk. Ha anyukád tényleg elakarna pártolni mellőled akkor már rég kitett volna a lakásból. Hidd el ha meghallják az ultrahangon a pici szívhangját akkor lesz ám a picsogós összeborulás. Ja és az sem utolsó szempont ha most elveteted akkor ki garantálja, hogy lehet másik a műtét után ez is egy átgondolandó fontos dolog. Én viszont már az írásodból azt látom, hogy ragaszkodsz a picihez, így viszont ha elveteted mások véleménye miatt akkor utána egész életedben haragudni fogsz rájuk na meg magadra. Ha viszont tényleg nem tudod megoldani anyagilag akkor gondolkodj rajta de szerintem a szüleid megfognak enyhülni. Csak nyugi szorítok neked és írj, hogy mire jutottál. Zso3695 neked meg minden elismerésem, hogy ilyen fiatalon vállaltad a kicsit, de nincs is mit csodálkozni ezen hisz úgy gondolkodsz mint egy megfontolt felnőtt és nem pedig mint egy tini,gratula a kicsihez.