Munkakeresés...avagy Ki hogyan, milyen úton talált munkát? (beszélgetős fórum)

Zaya, mi van veled?

Felvett végül a főnök? És még mindig szar a légkör?

Nem sértődtem meg.:-)

Én azt gondolom, hogy a tanácsadós dolgok szükségtelen körök, ezért nem szeretem őket. Ha egyszer már eléjük kerültem, általában túljutok rajtuk, szóval ezzel sincs gondom, csak utálom arra pazarolni az energiáimat, hogy 20 éves kislányoknak produkáljam azt, amit ők ugyanazokból a tankönyvekből tanultak, amiből én is.

Csaptam már be AC-t,jobban mondva egy idő után látszott, hogy valaki hazudik, mert az AC-val mért képességek nem azt mérték, ami a munkaköri leírás takart. Azután kiderült, hogy a cég sem tudja, mit akar, ezért nem választottak jól az AC-vel sem. Pillanatok alatt leléptem, mert oda speciel értékesítőnek mentem, csak nem arról szólt.

A napfényes dolog cinizmus volt a részemről.:-)

Én a szakmai vezető 15 másodpercéről azt gondolom, hogy nekem erős személyiségem van, ami beleillik egy bizonyos sales típusba, amit szoktak keresni. De üt másik 5 félét, tehát van, aki engem keres, van, aki mást.

Ha nem engem keres, teljesen felesleges alakoskodnom, az úgysem megy sokáig, viszont ha vállalom a személyiségemet, amivel nagyon jól lehet eladni, akkor lehet, hogy beletalálok.

Ne sértődj meg, de - az írásaid alapján - ne legyél sales-es,ha 30 felett nem tudod magad könnyedén eladni egy huszonéves kezdő tanácsadónak.(írj inkább tanácsadót, fejvadásszal nem igen beszélhettél még, az kicsit más, ott majd ők keresnek téged a pozícióra:))

Egyébként a seggükből nem süt semmiféle napfény(no,hát adjunk a színvonalra is:)), teszik a dolgukat.

Egy jó kereskedő ezeket az interjúkat könnyedén veszi, akár a külsős tanácsadóval, akár a belső HR-essel( mivel nem szakmabeliek, a rajtuk való átjutás nekem pl nem kihívás:)).A kihívás inkább a szakmai vezető (ott rá kell érezni, milyen típust keres- erre van kb. 15 mp-ed az interjú elején:)Ez is megoldható, ha jól olvasod a nonverbális jeleket, de itt rendesen játszik a szerencse is:)

Amit pedig nehezen, vagy egyáltalán nem lehet átverni , az az AC.Jobb helyeken AC nélkül nem kerülhetsz a szakmai vezető elé.

(Hiki majd elmondja mi az, ő biztosan sok ilyet csinált már:))

Ezeket csak azért írtam, mert olvastam, hogy a sales érdekel, és ebben jónak érzed magad. Jó sales-es akkor leszel, ha eladod az eszkimónak a hűtőszekrényt, vagy afrikai négernek a szoláriumot...ez nem vicc, kiválasztáson volt ilyen feladat, amit meg kellett oldanom:)

A "fejvadászos" interjúkat meg nem szeretni kell, hanem sikeresen túljutni rajtuk:)

Nem vettem le a rangot és az IQ-t.

Én mindenesetre marhára élvezem azt a pályakezdő önbizalmat, amivel a huszonpárévesek azt hiszik, hogy mindent tudnak.

A "seggükből süt a napfény" különösen tetszik, pont ezért nem szeretem a fejvadászos interjúkat.

Most az a baj, hogy szinte kikerülhetetlenek, mert amint valaki felad egy hirdetést, azonnal a szívéhez kap a jelentkezők száma láttán, és kiadja inkább valakinek a melót, hogy ne vigye el az idejét.

Hehe, amikor a Rang és az Iku (ja bocs, ezt IQ-nak kell írni :o))) találkozik.

Ne ülj fel a provokációnak, ez élteti.

Én csak kíváncsiságból kérdezném, hogy milyen iskolát végeztél, hogy 22 évesen már tapasztalt HR-es vagy???

Mert ha fősulira jártál akkor is min. 21 évesen végeztél. nemde?

Hogy az én kölyköm mit fog csinálni? Lehet, hogy még nem azt fogja, amit szeretne igazán csinálni, de nem lesz ennyire elszált a semmitől. Nem fogja az idősebbeket lekezelni, és nem mondja más gyerekére azt, hogy a kölke, nem fogja lustának tartani azokat, akik nem tudnak elhelyezkedni, és nem fog még Téged sem fogyatékosnak megítélni, pedig lehet igaza lenne:)

Ő tisztában van már most is a válság fogalom jelentésével, és tudja, hogy az idősebbnek tisztelet jár, és azt is tudja, hogy csak egy anyának lehet kölke, és ebből adódóan tisztában van azzal is, ha a lusta tehenek nem lennének, akkor Ti kölkök sem léteznétek:)Egyébként ő informatikus lesz, és az is akar lenni.

Nekem 22 évesen már volt kölköm, és a szakmámban (Közgazdász vagyok) dolgoztam a szülés előtt, és jelenleg is. Tehát ebből adódóan: annyi idősen, mint Te eltartottam magam teljesen önállóan, és természetesen azóta is gondoskodom magam mellett a családomról is. Nem a szüleim vérét szívom.

És a napok változatosságával kicsit el vagy szállva magadtól:) Munka, pia, munka pia....ez nekem nem tűnik túl változatosnak:)

És lehet, hogy a HR-es szakma csak nyomtatásról szól, de ismerek HR-seket, akik mást is csinálnak. Az alkotás minden szakterületen mást jelent, ez nem fenköltség:)

Ha a jelenlegi főnököd és kollégák csak ilyen alapok átadására volt képes, akkor az ő szaktudásuk is hagy némi kívánni valót. De ez a Te és környezeted problémái. Nekünk ehhez semmi közünk!

Tehát, ha valami kultúra beléd szorult volna, akkor nem állnál ilyen ostabásoggal elő.

Örülj neki, hogy van állásod, örülj neki, hogy tudod finanszírozni a kiadásaidat, és ne báts másokat, mert nekik nincs szerencséjük a mai helyzetbe. Pedig nagyon úgy tűnik számomra, hogy Neked kellene otthon ülnöd és küzdened a megélhetésed miatt, mert abból meríthetnél több tiszteletet, hamár otthonról nem sikerült.

Magyarul minden hr-es csak nyomtat meg telefonál.

Baromi tájékozott vagy te is.

Amúgy kíváncsi lennék, hogy a te kölyköd mivel fog foglalkozni 22 évesen, amiből teljesen önállóan tartja el magát, illetve hogy te mit csináltál ennyi idősen.

Ez a fennkölt duma az alkotásról egyszerűen hülyeség. Én elfogadom hogy minden ember más, nem kell minden huszonéves csajnak lenszoknyában üveget festeni, meg hasonló szarságok.

Én másképpen képzelem az életem, és a jelenlegi munkahelyem, a főnököm, a környezetem meg is adják ehez a megfelelő alapot.

Egyetlen szóval sem mondtam hogy nem szeretem a munkám, ezt csak te gondolod, meg a magadfajták, akik azt hiszik az ő seggükből süt a napfény és csak az lehet jó, ami nekik jó.

Való igaz, néha baromira unom az embereket a hülyeségük miatt (így titeket is), de legalább változatosak a napok.

Testi fogyatékosság? Mire gondolsz? Vakságra, amputált végtagra? Nagyothallásra? Vagy mégis mire?

Hogyan kell viselkedni interjún? Mesélj! Te, mint igen nagy tapasztalattal rendelkező 22 éves HR asszisztens biztos jól csinálsz mindent:) Én viszont arra gondolok, hogy a HR asszisztens feladata kimerül az önéletrajzok kinyomtatásában, a jelentkezők felhívásában és az esetleges nemleges válaszról való értesítésben:)

Tehát a Te tapasztalatod az igen jó nyomtatási és telefonálási feladatok ellátásában mutatja meg magát:)

És Te valószínű, hogy lusta vagy, mivel 22 évesen az emberek nem elégednek meg ilyen munkával. Az ilyen korú emberek alkotni szeretnek, de Te úgy tűnik kevés vagy ehhez. Ha nem így lenne, akkor nem asszisztens lennél:)

Az a bizonyos szőlő Neked savanyú, hiszen olyan munkát végzel, amit nem szeretsz!

Miért gondolod, hogy savanyú a szőlő?

Én elégedett vagyok az életemmel, egyedül a munkatéma nem teljesen OK, de sokszor volt úgy, hogy azért nem kerültem be a pozícióba, mert nem tetszett valami az interjún, és akkor már nem is akartam annyira.

Mert nekem azért mégiscsak az a munkakeresés alapja, hogy elfogadható körülményeket találjak, elfogadható főnökkel.

Ha akarod érteni, akkor az utolsó főnököm olyan volt, mintha beültem volna egy Ferrariba, és azóta találkoztam pár Trabanttal. Jelen pillanatban elégedett lennék egy újabb típusú Toyotával, de azért a Ferrari kaliber az hiányzik. Nehéz leszokni róla.:-)

Nekem az alapvető bajom az, hogy én nem a munkakörre vadászom, hanem a nagy kaliberű vezetőre, akitől lehet tanulni, és csendben ellesni trükköket, főleg sales vonalon, mert jó érzékem van hozzá, de még van hova fejlődnöm.

És persze ott van az ellentétes oldalon a meleg szoba kérdéskör, de még mindig nem vagyok annyira beijedve, hogy akármit megtegyek pénzért, eljárogatok mindenféle interjúkra, de csak az tud lázba hozni, ahol látok valami olyat, ami előre visz engem.

Sajnos ez érződik rajtam, különösen az asszisztensi pozíciókban, amikre sosincs elsőre ráírva, hogy ez most kávéfőzés és gépírónőség, vagy tényleges szellemi munka.

A te profizmusodat természetesen nem tudom a semmiből felmérni, csak valahogy nekem nem OK, ahogy unod az embereket, amikor velük kell foglalkoznod. Kicsit soknak érzem a megnyilvánulásaidban az előítéletet, nyilván azért is, mert a munkád részeként rászoktál a 30 perces beszélgetés utáni ítélkezésre.

Szerintem nem rólam kell hogy szó legyen.

Ha arról lenne szó, hogy valaki segítséget kér, hogyan kell interjún viselkedni, vagy ha valaki a testi fogyatékossága miatt nem talál munkát, tök szívesen részt vennék a beszélgetésben.

Az általam említett panaszok viszont azért nem problémák, mert az elszenvedőik nem is AKARNAK változtatni.

Csak lusták, kényelmesek.

A profizmusom elismerését meg köszi, remélem hamar találsz valamit, és nem lesz savanyú a szőlő.

Úgy látom, neked viszont valós problémáid vannak.:-)

Azért örülök, hogy előkerültél, és nagyon kívánom neked, hogy a profizmusod csúcsra fejlesztése és a karriered érdekében értsd meg jobban az ilyen valótlan problémákat is.

Lófszt.

Csak meguntalak titeket, ezek nem valós problémák: "gyrost pakolok a diplomámmal, nem költözök el Tápiószecsőről hogy legyen munkám."

Béna.

Szerintem miután jól lefikázott téged, elszégyellte magát.

Hogy álltok amúgy?

Én voltam most 2 fordulón a héten, de nem voltam szerintem szimpi a nagyfőnöknek, mert eddig minden baromi sürgős volt, most meg hirtelen rájöttek, hogy meg akarják hallgatni a többi jelentkezőt.

Pedig ez most szimpi lett volna nekem, de hát így jártam, bár még nincs lefutva a dolog.

Szia!

Hát igen, ez egy nagyon nagyon kemény helyzet....

Nem tudom, hogy megteheti-e a munkaadó...

Annyira nem értek ehhez a részéhez, de utána kéne talán érdeklődni, hogy ez hogy van...

sajnálom, tudom abból van elég... :(

Jól teszed, ha találnék valamit, így tennék én is. Manapság semmi nem biztos. Ha letelne a 3 hónap, megtartanának az adott állásban, talán megnyugodnék, de akkor sem teljesen.

De nálam még ez is csak álom, hogy ilyen adódik, gondolom nem vagyok egyedül.

Nekem az utolsó napon mondtak fel, de az még tényleg a pénzügyi válság miatt volt.:-)Amúgy lett volna munka, ha rendben van a finanszírozás, cska így alakult.

Sajnos sok cég visszaél a munkavállalókkal, szóval akárki akármit, mond, én próbaidőn belül folyamatosan tovább keresek, persze csakis olyat, ami jobb, mint ahol vagyok,de csak munka után megyek interjúra, hogy ne legyen gond.

A barátnőm elment egy budaörsi céghez dolgozni. 3 hónap volt a próbaidő. Nagyon le voltak maradva a munkával. 3 hónap alatt rendbe szedték a könyvelést, az anyagnyilvántartást, a pénzügyi nyilvántartást, stb...

Aztán 1 nappal a 3. hónap vége előtt közölték vele, hogy mehet a munkaügyre a papírjaiért.

Ágika, és a többiek. Nem dolgozom ilyen helyen, én interjúztattam a saját emberek közül kettőt, viszont az utóbbi időben volt szerencsém olyannal is dolgozni, aki a szuakmából jött, meg jártam is interjún.

Szerintem, és a szakmabeli ember szerint is az a poén, hogy van 10-20 ember, aki megfelel a pályája alapján a posztra. Én, ha én interjúztatok, nyilván nem akarok unszi emberrel dolgozni, tehát megpróbálok a behívott emberekkel megismerkedni, és rájönni, mit tud hozzátenni a céghez, és el tudnám-e tűrni az illetőt napi 8 órában. Ha nem szimpi az illető, és én döntök, vagy van beleszólásom, akkor nem, és hiába dumáltam vele fél órát.

Ez ugyanígy van fordítva is, én egy kicsit olyan személyiség vagyok, mintha Somát és Liptai Klaudiát összegyúrnátok, van, akinek egyszerűen sok vagyok, már akkor, amikor megérkeztem a színhelyre, és akkor még semmi nem történt. És azért baj, ha egy hr asszisztenssel ültök szemben, mert simán lehet, hogy a cégvezetőnek, vagy a leendő főnöknek szimpi lennél, de a kislány egyszer csinál egy sztereotíp dobozt a főnökről és a cégről, és utána csinál egy hasonlót rólad, és ha szerinte nem passzoltok össze, akkor nem küld tovább.

Mindenkinek nem leszünk soha szimpik, és tudomásul kell venni, hogy azok vannak pozícióban, akik már ott ülnek, és döntenek rólunk, és akkor még a pénzkérdést nem is feszegettük.

Szerintem ahhoz kell a sok cérna, hogy ki tudd bírni ép önbizalommal, hogy annyit kérj, amennyit érsz, és ne szívd mellre, ha nem sikerül, mert a kialakult személyiségeden úgysem tudsz változtatni.

Sok gerinctelenség folyik ezen a téren, de mindig meg tudnak lepni az újabbnál újabb furcsa történetek. Párom sokat járt interjúzni, volt ahol nagyon sok időt töltött(órákat), mégis visszautasították. Egy másik helyen közölték vele hogy szemtelenül fiatal az álláshoz, bár a hozzáértése még az elvárásaikat is túlszárnyalta.

Viszont volt jó tapasztalata is, de az még 20-as évei elején, mikor ugyan nem kapta meg a munkát, de megmondták neki hogy mit kellett volna másképp csinálnia. Tehát valami haszna mégis volt belőle, és örült az építő kritikának.

Hát lehet, mert kérdezte, hogy akarok e gyereket még:)

Én az igazat mondtam, hogy nem.