Munkakeresés...avagy Ki hogyan, milyen úton talált munkát? (beszélgetés)

Rossz hírem van, az élet néha kényelmetlen.

Egyébként mit tanultál? Mihez kéne tapasztalat?

Az elején nagyon nehéz eldönteni, melyik jutalékos rendszer jó neked, és melyik nem, ehhez sajnos meg kell szívni párszor, mindenesetre az a cég jó, amelyik a munkához szükséges feltételeket biztosítja, minimum a telefont, az irodát, és az autót, ha a munkavégzéshez szükséges. Aki ezt nem adja, az nem hiszi el, hogy el lehet adni a cuccát, és veled akarja elvállaltatni a kockázatot.

Akkor te egy boldog ember vagy. S ez a lényeg, abból élsz, amit szeretsz csinálni, s bár látod a hátrányát, nem változtatnál, mert így is is jó. Vagyis elégedett vagy :).

Én mindig úgy gondoltam, csak olyan munkát végeznék szívesen, amit akkor is csinálnék, ha nem fizetnének érte ;)

Hát igen.Én tudom, mert 8 általánossal nettó 60 ezret kapok.Ez van,de van munkám.Tanulhattam volna,de akkor nem tartottam fontosnak.Most is ugyanott vagyok, és jó igy.Nem kezdenék karriert építeni ennyi idős fejjel.Arról már lekéstem.van nekem is olyan ismerős, aki ilyen jellegű munkával foglalkozik.Valami független tanácsadó.Hitel termékeket, és biztosítást ad el egyszerű magánszemélynek.

Nem rossz alapvetően, de jutalékos, és az elején rengeteget kell házalni, és hasonló.Neki is majdnem fél évbe tellett mire egyáltalán jött be belőle valami pénz.És mivel vállalkozóként csinálja, az kissé macerás,és nem kevés pénz.Állandóan be kell járnia csapatgyűlésre ,és az rengeteg beznzin.Ha ezt akarnám, eleinte az biztos hogy kellene némi pénz otthon, mert könnyen lehet hogy éhen halsz, mire meggazdagodnál.Ő is a küszöböt rágta, és hitelt vett fel, és félt hogy ha nem jön be az üzlet, akkor vége.Hogy most mi van vele nem tudom.Lehet csinálja még,de az is lehet hogy nem.Azt tudom, hogy kell hozzá egy pár iskola.És az nem kivitelezhető.Mire elvégezném és elkezdhetnék dolgozni ,mehetnék is nyugdíjba.Na meg aztán nekem jó így.Megfelelt eddig is,és majd tanuljon a gyerek ha akar.

nekem semmi bajom nem lenne az értékesítéssel, de mivel jutalákos ezért még a bérletre sem lenne pénzem...pláne nem úgy hogy kezdőként nem értve hozzá esetleg felvesznek.. nekem egy alap 80.000nettóval semmi bajom nem lenne, mert nem élek egyedül, csak a közösbe be kéne adnom és utálok már ingyenélni...

meg ez a hazugság dolog hogy van tapasztalatom:) szerintem sokkal kényelmetlenebb ha utólag derül ki..:(

:))) - remek példázat.

De most komolyan, én azt hittem, hogy a tehenek bejárnak a boltba, ott teletöltik a dobozokat és visszamennek a legelőre ;)))

ez így van, az értékesítés az egy művészet, nagyon kevesen csinálják jól. aki viszont igen, annak nem hiszem, hogy valaha gondja lesz munkával, fizetéssel.

Pontosan. Nekem egy csomó interjún baj volt a túlképzettség,még a letagadásán is elgondolkodtam.

Az értékesítés egyébként művészet, és egy jó értékesítő azzal hogy dolgozik, nem mellesleg megvédi azoknak az állását, akik azt termelik, amit elad. Ha ugyanis nincs eladva a cucc, nincs pénz, és jön a leépítés. Ezért szokták megfizetni.

A tukmálásról meg az a véleményem, hogy aki erre gondol, amikor értékesítésről beszél, az biztos nem vett még magától tejet a boltban, vagy azt hiszi a doboz kisétált az üzemből, elvándorolt az ország másik felébe, azután felcsüccsent a hűtött polcra.

Hát, ha könnyűnek tartod azt, amikor meg kell magyarázni egy ovis gyereknek, hogy anya most nem jön haza pár napig, megsúgom, nem az. Én sem viccből csinálom, hanem azért, mert lehetőséget akarok teremteni a gyerekemnek, hogy jusson előre, amikor odakerül.

És sajnos a férjem iskolai tanárként simán el tudja mondani, hogy akiknek a gyereke elmegy egész nyárra milliós pénzért nyelvet tanulni, és a szülei fizetik az egyetemi albérletét külföldön, azok bizony mindig tele hassal, nagy, napos, meleg lakásban fognak élni, és eszükbe sem fog jutni a munkanélküliség.

Én ezért dolgozom, és a családi élet nekem ezt jelenti.

Egyébként én 16 éves korom óta dolgozom, önellátó voltam az egyetemen, és az elmúlt 16 évben nem voltam nyaralni, az iskolai szüneteket is végigmelóztam. De mire az én gyerekem lesz ennyi idős, a közoktatás szar lesz, a többi meg fizetős, és ha nem akarom, hogy a gyerek egész életében a kilátástalanságban nyöszörögjön, akkor meg kell tennem mindent azért, hogy ne így legyen.

Attól hogy valakinek fontos a karrier, még nem jelenti azt, hogy feláldozza a családi életét.

Az értékesítés nem feltétlenül tukmálás.

Nem hinném, hogy nem akad munka annak, aki nem iskolázott, legfeljebb sokkal rosszabbul fizetik.

Neked könnyen megy mert a családi életet fel tudod áldozni a munkáért cserébe.

De egyébként meg tényleg nem mindenki alkalmas erre a mindenhova bekopogok, és tukmálok munkára.

Meg aztán ha nincs iskolád akkor az gáz.

Angliába disszidált nagybátyám alapelve az volt, hogy ha tapasztalat kell, az első helyen azt mondod, hogy van, te figyelsz, egy hónapon belül rájönnek, hogy nincs, seggberúgnak. A következő helyen azt mondod, hogy van, megint figyelsz, 2-3 hónap múlva jönnek rá, hogy nincs, és seggberúgnak. A negyedik helyen már tapasztalt munkaerő leszel.

Ő ezt szakácsként csinálta végig, a végén aztán lett egy saját étterme.:-)

sziasztok

engem is érint a munkakeresés ezért bejövök hozzátok:) másfél éve keresek munkát pályakezdőként. mindenhonnan vagy azért küldtek el mert tul fiatal vagyok, vagy mert nincs tapasztalatom... mindkettő kiderül az önéletrajzomból.. nem tudom mért nem lehet megmondani az igazat hogy mi bajuk van..

kár hogy manapság már minden pofára megy hogy úgy mondjam...

Értékesítői.

A legtöbb ember nem szereti, mert nem szeretnek ajánlatot készíteni és nyolcvanszor seggbe rúgatni magukat vadidegenekkel telefonon keresztül, valamint bejárni autóval az országot keresztül kasul, hóban is, ha a tisztelt ügyfélnek akkor van ideje, és késő este/éjszaka hazaérni a családhoz, ha éppen van.

Én viszont élvezem, mert le tudom mérni, hogy milyen a teljesítményem, és a sok munka meg a kitartás mindenhol bejön, kizárt, hogy ne adjam el,amit kell.

Örülök, hogy jól érzed magad, szerintem ez a legfontosabb.

Én szerencsére találtam munkát, ha minden igaz, szeptembertől melózom, és olyan jól sikerült, hogy kb. egy hónapban a nettó minimálbér hatszorosát tudom hazavinni, tisztán, bejelentve.

Ez persze a mi szakmánkban sosem biztos, de szerintem megéri bevállalni ezt a kockázatot a különbségért. Én szeretem a munkámban azt, hogy mérhető az asztalra letett eredmény, és karrierista is vagyok, sajnos.

Néha szeretnék más lenni, de ha belegondolok, nagyon jól jártam, és örülök, hogy a mamám mindig arra buzdított, hogy tanuljak.

Sok sikert mindenkinek.

"Munkakeresés...avagy Ki hogyan, milyen úton talált munkát?"

Nos ez érdekes:)

Nekem 8 általánosom van(ne nevessetek).40 évesen.Az egész egy nyári munkával kezdődött anno még 1983-ban általános suli után.

segítettem egy ismerősömnek a városgondozásnál.A városban parkos állományban virágot ültetett és metszette a cserjét.Kellett a pénz így mentem, mert a szülők csórók voltak és segírteni akartam nekik.(meg magamnak)

Azon kaptam magam hogy eltelt a nyár és még mindig ott vagyok, és közben rájöttem minek az iskola?Van munkám és nekem ez elég.Így végül nem akartam tanulni és maradtam a városgondozásban.Azóta is ott vagyok, igaz azóta eltelt jó sok év, szültem gyereket, kettőt, és a munka biztos.Ki akar ebben a karierista világban manapság a fő téren virágágyat kapálni, esetleg szemetet söpörni, vagy sziklakertet ültetni?

Seni így valószínű 26 év ott eltöltött idő után nagyjából muinimálbérét dolgozva összetehetem a két kezem hogy nyugdíjas állásom van.Én így találtam munkát.

Jó azóta sem metem suliba de kit érdekel?így is megélünk..és a férjem is dolgozik.Igaz szűkösen de ez van

Jaja, ott vagyok, most már "normálisan" , de a légkör sajnos azóta sem változott, vagy csak Én nem tudok pozitívabban hozzáállni... :(

Mindegy, addig megfelel ez, amíg nincs jobb. :)