Mit tegyek, hogy a fiammal rendeződjön a kapcsolatunk? (beszélgetős fórum)

Leszállt a rózsaszín köd... Nem tudsz mit tenni.

Azért írsz neki egy-egy sms-t?

Vedd úgy, hogy külföldre utazott el.

Csak lélekben van távol tőled.

Most nagyon padlón vagyok.Nem hiszek ebben.És ez megrémít,nagyon.

Jobb is neki,hogy nem lát,egy szerencsétlenség vagyok.

Az apja legalább boldog,és él.

De én ezt nem bírom.Nem megy.

Persze,tudom,hogy jobb neki ott,mindig mennek valahova,buliból áll az életük,meg ezer ember veszi körül őket.

Mi nem így élünk,nem megyünk mindig valahova,nyugisabb az életünk,a férjem egy egyszerű ember,nem annyira nagy társasági parti arc.

Beosztjuk a pénzünket,nem a legdrágább dolgokat vesszük meg,és nem szórjuk könnyedén a pénzt,meg nem rendeljük éjjel-nappal a pizzát.

Ezért is levagyunk nézve,tudom.

És csak egy kétszobás tömblakásban élünk.

A szeretetem kevés neki,az nem elég.

Istenem,mi lesz még így???

Sziasztok.

Egész jó volt a nap,elmentünk Velencére fürdeni.

Meg benéztünk az unokahugomhoz,a testvéremék nyaralnak,így megnéztük a nagylányt,ő nem ment.

Most jöttünk haza.

Bekapcsoltama gépet,facebook,szokás szerint.Mit látok?A fiam az apjával egy közös képen,mosolyognak,átölelik egymást,valamelyik pesti híddal a háttérben.

Az apja is felkerült a facebookra,hála istennek,ez hiányzott még.Szegény,egyszerű,mint a faék,a verekedéshez,kiabáláshoz ért.

Én ezt nem tudom nézni,képtelen vagyok erre.

Azt hiszem,le fogom törölni a fiamat az ismerőseim közül.

A szívem szakad meg,de így mindig várom,miért nem ír,pedig látom,hogy fent van,és képtelen vagyok nézni,hogy ők milyen boldogok.

Kicsit gyerekes ez,tudom,de nem tudom ezt végignézni,ahogy írogatnak neki,meg sztárolja magát a hülye apja,mert a fiam oldalán is látom ezt.

Ezt már nem tudom végignézni.

Hülyeség,ugye?:-((

Szia Revi!

Hogy vagy ma?

Hogy aludtál? Remélem nem agyaltál egész éjjel és kicsit jót tett neked,hogy itt kibeszélhetted magadból a bánatod.

Írj,hogy alakul a vasárnapod:-)

Szia,igen,szerintem is teljesen így van,ahogy leírtad.

Muszáj türelmesnek lennem.És várok.:-)

Nem a pénz miatt, ez csak a szöveg, kifogás.

Az apja egyedül maradt és hirtelen rájött, hogy van egy fia is, majd őt fogja kihasználni, hogy ne legyen magányos. A fiad meg persze, hogy felnéz az apjára (akkor is, ha előtte évekig nem törödött vele), hiszen egy fiú gyereknek az apa a félisten, maga a példakép, amit ő mond, az tuti így van, szent és sérthetetlen. Így kihasználható, befolyásolható. Amit az apja mond, azt elhiszi és mindenben próbál megfelelni neki, hogy jó legyen az apjának...aki ezt ki is használja.

Próbálj vele beszélni, találkozni és nagyon türelmesnek kell lenni, biztosítani arról, hogy nem kell megfelelni senkinek, csak saját magának, úgy szereted, ahogy van.

(nincs gyerekem, csak hasonló korú fiatalokkal dolgoztam és ez a probléma részben pszichológia)

Így legyen.Nagyon fogom várni a napot,amikor újra megölelhetem.

Most elköszönök,elfáradtam,jó éjszakát mindenkinek.

Holnap jövök.:-)

Meglátod, hogy a pénz nem fog mindent jelenteni az életében.

Gyerek még..

Kívánom,hogy soha ne tudd meg,milyen ez az érzés.

Fel sem lehet fogni.Sírok,sírok,sírok,ránézek a képére,és megint csak bőgök,úgy hiányzik.

Istenem,ezt sosem gondoltam volna,hogy a saját gyerekem,akiért a szívem-lelkem kitettem,nem lesz rám kíváncsi.

És hogy a pénz miatt?Ez még rosszabb.

Nagyon átérzem amit írsz, pedig az én fiammal kapcsolatban nem volt semmi efféle probléma.

Sőt, ha belegondolok nem is volt vele igazából semmi probléma.

Csak egyszerűen beleremeg a szívem és a lelkem is, ha arra gondolok, hogy mi lett volna, ha...

Minden gyerek más és más. A születésükkel magukkal hoznak valamit, amin nem lehet neveléssel változtatni.

De van,a húgom,már írtam is pár hsz-el lejjebb,hogy próbált vele beszélni,órákba telt,míg a fiam megnyílt neki.

Ő sem érti az egészet,le van döbbenve,mi történik a gyerekemmel.

Olyan,mintha agymosáson ment volna keresztül

Igen,biztos rájön,hogy ez az apai szeretet csupán egy színjáték...ha nem ez volna,akkor hol volt ez a fene nagy törődés eddig? Na jó,persze mi ezt tudjuk és értjük,de Ő még akárhogy is vesszük egy tapasztalatlan gyerek.

Nincs testvéred,keresztanya,nagyszülő akivel mindkettőtöknek jó a kapcsolata?

Talán rajtuk keresztül könnyebb lenne..

Persze,hívom,írok neki,de semmi reakció.

Tudom,hogy az apja szédíti,még dicsekszik is ezzel a volt feleségének,hoyg ő mit enged meg,meg mit nem,és élvezi.

Igen,meg van zavarodva a fiam,ez biztos.És nagyon meg akar felelni,hiszen évekig őt nem akarta az apja,most szegénykém örül,hogy végre ő is számít már neki.Ezt is megértem.

Talán majd idővel belátja,hogy nem vagyok az ellensége,és kitartok mellette,tűzön-vizen át.

az a baj,hogy ez mindenképp türelem játék.

Idővel belátja majd,hogy ki mit tett érte és ki mit érdemel.

Ő maga is össze van szerintem zavarodva és valószínű,hogy meg akar felelni az apjának.Gondolom ő pedig tömi a fejét minden hülyeséggel.

Valahol találkozz a gyerekkel és próbálj beszélni vele.De csak úgy,hogy az apja ne legyen ott.

Legjobb lenne,ha Ő nem is tudna róla.

Köszönöm,gratulálok Neked.

Írni fogok,persze,és agyalok,mit is tegyek.

Hiszen annyi mindenen átmentünk mi ketten,velem volt jóban-rosszban,úgy szerettük egymást.

Értelek és nagyon együtt is érzek veled.Én is 38 évesen,idén májusban mentem férjhez újra.

Több évig neveltem egyedül a lányomat,mindennemű apai támogatás nélkül.

Az én lányom 14 éves,nagyon jó a kapcsolatunk.Bele sem merek gondolni,milyen lenne,ha később úgy döntene,mint a te fiad.

Egyenlőre nem látom ennek az esélyét,mivel két hónapban talán egyszer látja...egyáltalán nem érdeklődik felőle...

Meg az is lehet,hogy a fiúk tényleg ennyire másképp élik meg a változást az anyukájuk életében.

Nálunk a lányom örül a házasságomnak,sőt ő szorgalmazta nagyon.

Kívánom neked,hogy sikerüljön megoldanotok ezt a problémát.

Nehéz ebben tanácsot adni,mindenesetre majd jelezd nekünk,hogyan alakulnak a dolgok...mi szorítunk neked:-)

Ez így van,bár gondoltam rázárom az ajtót:-)186 cm magas,át is ugrott volna.

Igen,kezdődik bizony,évekig én finanszíroztam,sosem adott rá semmi pénzt az apja,tavaly is mi vettünk neki füzeteket,meg más dolgokat is,pedig már ott lakott.

Nem engedtem el.Ment.17 éves volt.Voltam a bíróságon is,azt mondták nincs értelme ügyet csinálni,mert megkérdezik tőle,hol akar majd élni.

Beszéltem vele,persze,ha akkor nem lett volna fontos ő,most sem adnám ki az életemet,hogy idegenek itélkezzenek felettem.

Sajnos lehet befolyásolni,láttam ilyet máshol is,ezer helyen lehet ezt olvasni,csak beütöttem a keresőbe a dolgot,ledöbbentem,hány helyen írták,hogy az ANYUKA nem engedi látni a gyereket,és a gyerek leköpi az apukát,kurvázza az új feleséget,és még sorolhatnám.

Beszéletm vele,RENGETEGET,de mindig a pénzre jukadt ki,FIZESSEK TÖBBET!!!!!

Saját boldogságom fontosabb volt?Nem,nem volt az,Annyira nem,hogy 38 éves koromban mentem csak férjhez,épp azért,mert százszor meggondoltam,kivel kezdek,két helyen dolgoztam egyszerre,albérletből albérletbe vittem a fiamat,miatta vettem két szobás lakást,legyen neki kis kuckója,igaz,hitelre,mindent megtettem,hogy Ő boldog lehessen,nem passzoltam le senkinek,pedig sokszor írtó nehéz volt,nem volt pénzem,mire kifizettem mindent,a belem lógott.De újra megtenném,miatta,érte,MERT EZ EGY ANYA DOLGA.

Tudok tükörbe nézni,éppen ezért fáj.

Erőszakkal nem lehet visszatartani.

A kamasz fogja magát és közli, hogy elmentem.

Hamarosan kezdődik a tanév. Ki fogja ezt finanszírozni??? Mert ha neked nincs munkád, akkor az apukának mélyen a zsebbe kell nyúlnia... és az utolsó év még húzósabb a kiadások miatt (szalagavató, stb.)

Én még most sem értem,hogyan "engedhetted" el Őt az apjához?

Miért nem akkor ültél le vele megbeszélni a dolgokat?

Vagy megpróbáltad? Vagy esetleg tényleg a saját boldogságod volt fontosabb?

Nem hiszem,hogy egy kamaszt annyira lehetne befolyásolni ellened,aki az édesanyja vagy.

Menj el hozzá és beszélj vele,kérd,hogy hallgasson meg és Ő is mondja el a sérelmeit...valahogy derítsétek ki,hogyan jutottatok idáig...

Elhiszem,igen,ezt kell tennem.És csak bízni benne,rájön,hogy hiányzom,mert például ha együtt mentünk valahova,vagy csak elkisért,mindig adott puszit,engedte,hogy megöleljem,sosem mondta,anya,ne már,sokan vannak...

Ennek is úgy örültem.

Kis butám,istenem,ha tudná,milyen fájdalmat okoz nekem,talán változtatna...

Éreztesd, tudasd, hogy gondolsz rá, törődsz vele.

Még ha ez bármilyen kevés is. :(

De,pontosan ez történt.Sajnálta az apját,mindig mondta is,szegény apa.

Most már kell neki a fiam,nincs vele gond,önellátó.

Sajnos előfordult,hogy nem volt pénzük,nem volt otthon étel,bár a fiam ezt be nem vallaná.

Az unokahúgom hazavitte a fiamat,és amíg várt rá,benézett a hűtőjükbe.Üres volt.

Egy hónapja még jött be hozzám munkába,akkor még volt melóm,vittem neki ebédet,banánt,joghurtot,cipeltem,amit csak tudtam,olyan jó volt látni,amilyen jó étvággyal evett.

Aztán egyik pillanatról a másikra a pénz lett a téma megint,hogy adjak többet,a férjem jól keres,van miből.Ledöbbentem ezen is.

Akkor vajon fog szeretni,jön majd hozzám???