Mit tegyek, hogy a fiammal rendeződjön a kapcsolatunk? (beszélgetős fórum)

Ha annak idején kimerészkedtem az utcára, a fal mellett osontam végig, a fejem bucira volt bőgve folyamatosan... Ismerős? Nem értettem, hogy miért velem történik... jó anya voltam, tökéletes gyerekekkel, és egyszer csak hirtelen... azt hittem belehalok a szó szoros értelmében. Éjjel felébredtem, és éreztem a karját a karomon... a puha ölelését ... huhh, még most is kijönnek a könnyeim.

... az idő oldotta meg... ahogy elkezdtem kívülről látni a dolgokat, értelmet találni a történéseknek... mert semmi nincs véletlenül. Sokat átmegyünk ezen... nem is hinnéd, milyen sokan. :)

Én még nem jutottam el ide,most úgy érzem,nem megy tovább.

Talán ez a depresszió,itthon,egyedül,annyit bőgök,hogy nem merek kimenni az utcára.

Hogyan kell erősnek lenni?Kifutott a talaj a lábam alól,most.

A lényeg, hogy ne zaklasd a fiad, mert elmérgesedik a helyzet... vissza fog találni.. 1 év 2 év... akárhány. Építsd az életed, találj munkát, hobbit, barátokat... nem azért szüljük a gyerekeket, hogy minket boldogítsanak egy életen át. Most már könnyen beszélek, de végig éltem a gyász minden fokozatát, az öngyilkosság gondolatától, a céltalan életen át mindet... már élek, és jól vagyok, és tudom kívülről nézni azt, hogy épül és változik a leányom... és majd egyszer talán visszajön. ... ha pedig nem, hát akkor ezt dobta az élet.

De már van SAJÁT ÉLETEM... nélküle!

Igen,persze,el kell engedni.

De a tudat,hogy nem akar látni,nem kíváncsi rám,ez nagyon rossz.

Hiszen úgy szerettem,nem bántottam.Vagy csak nem vettem észre?Már ezen is gondolkodtam.

Nekem ugyan nincs ilyen gondom, de messze él tőlem a fiam. Nekünk anyáknak el kell tudni engedi a gyermekünket! És mindegy, hogy 3 éves vagy harminc!

Van, amikor két hétig sem tudunk beszélni.

Én mindig várok... Ez az életünk. Többé-kevésbé mi is így tettünk.

Igen,el kell engednem,mert bele betegszem,csak sírok most is.

Az életem most semmit nem ér,úgy érzem.Nincs munkám,itthon kínlódok,már felkelni sincs kedvem.

A férjem nem érti meg,azt hiszem,milyen nehéz ez,egyedül érzem magam.

Ne írj, és ne hívd... engedddddd el! Nem dob el semmit! Anyukám azt mondta annak idején, amikor én is ugyanígy összeomlottam, mint Te: "ezt a kislányt Te nevelted, amit beletettél benn van, kitörölhetetlenül!" De kell, hogy más hatások is érjék, más, tőled független dolgokat, értékeket, értéktelenségeket is megismerjen, hogy kialakítsa a saját értékeit, a saját személyiségét, a saját világát.

Anyukám nagyon sajnált engem akkor, és szólt is a Leánynak, hogy vigyázz, mit teszel anyáddal, mert baj lehet... én is féltem, hogy megbetegszem, a nap 24 órájában sírtam, csoda, hogy a munkahelyemen el tudtak viselni.

Normális amin átmész, de ne hívd, ne írj... kicsit halj bele, és építsd újra a saját életed, a saját személyiséged! Tudod, ha elmennek, akkor megajándékoznak bennünket újra a saját életünkkel, mert kell, hogy legyen a gyermekeink nélkül is, csak meg kell találni... újra...

Igen,igazad van,persze,tudom.

A Titok megvan nekünk is,szoktam olvasgatni.

Ez a legnehezebb,hogy magamon kell segítenem.Mennyivel könnyebb lenn mástól várni a segítséget,ugye?

Köszönöm a tippeket.

Bármilyen nehéz,megkell tanulnod változtatni a gondolataidon.Másképp sajnos nem fog menni,hogy rendeződjön a kapcsolatod a fiaddal és az egészségi állapotodnak is változnia kell.

Számtalan könyvet lehet kapni,melyeket szivesen ajánlok a figyelmedbe és amelyek nagy segítségedre lehetnének minden élethelyzetben.

Alexandrában is megtudod venni,de neten is lehet rendelni...

Az egyik pl. a "Titok" című könyv,a másiknak pedig a címe " Erő".

Nekem mindkettő megvan és sokat segített már nekem is és sok-sok embernek.

Szerezd be valamelyiket és kezdd el olvasni!!!!

Hidd el csak magadon tudsz segíteni és a könyv megtanít arra,hogyan tudod rendbehozni az életedet...

Köszönöm.

Igen,én is gondoltam erre,ezekkel a dolgokkal kapcsolatosak az én problémáim is,sajnos.

De úgy hiányzik,és nem tudom elhinni,hogy nem kíváncsi rám,és eldog 17 évet???

De várok,türelmes leszek,szeretettel gondolok rá.

Szia,köszönöm,megvagyok.

Tegnap az ügyeleten voltam,a szívem nagyon furcsán vert,akkorákat ütött,megijedtem.Kaptam gyógyszert,sajnos a húgom is ezzel küzd,szívritmuszavarral született.

Semmi fejlemény nincs,írtam neki többször,hívtam,de hiába.

Hiányzik,nagyon.

Szia Revi!

Hogy vagy? Történt valami érdemleges a napokban?

Hogy alakulnak a dolgok?

Most tudtam meg,hogy a fiam a facebookon beállította,hogy a ha írok neki,azt ne is láthassa.Szóval letiltott.

Padlót fogtam.

És hova ment?Miért?Ha publikus,persze.

Azóta jó a viszonyotok?

Igen,ismerős.Én is leléptem apámhoz,én is vissza kaptam.

Hány éves a lányod?Lány,ugye?:-)

Remélem,ez nem lesz mindig így.Most pl látom a Facebookon,hogy az Aréna plázában van,a KFC-ben.

:-(

Örülök,hogy jól van,és Pestre tud járni,gondolom vásárol.

Köszönöm az együttérzést.

Akkor tudod,min megyek keresztül.Nem magamat sajnálom már,mert azt is szoktam,hanem az ő hiánya fáj.

Fodor Ákos mindig megmondja a frankót.

A kevesebb talán több lenne...

Próbálj a háttérben maradni.

Most nem lehet vele gyalog beszélni.

Nem mehetek oda,pedig már gondoltam erre is.

Olyan rossz lenne ott állni,mert nem enged be,meg az apja sem engedné,hogy bemenjek.

Hihetetlen ez,nem tudom felfogni.

Tudom,hogy nem láthatja rajtam,milyen nehéz,bár talán akkor rádöbbenne,nekem ő tényleg a legfontosabb.

... "Olyan hihetetlen ez,hogy nem akar tudni rólam,elképesztő."

Csak beleolvastam egyelőre a fórumba, nem olvastam végig. Ha jól értem, egyedül nevelted. Rólam is egyik napról a másikra vált le a lányom, talán még rosszabbul mint rólad a fiad... több mint egy évig voltam az öngyilkosság határán. Ma már másképp látom.. nagyon össze voltunk nőve, nagyon erősen kötődtünk, és kellett valami, ami szétszakít bennünket, akár úgy, hogy nagyon belesérülünk. A fiataloknak önálló életet kell élni, önálló személyiséggé kell válni, és éppen azt hagyják legdurvábban maguk mögött, akihez legjobban kötődtek.

Ebben is benn van:

Fodor Ákos: Kavafisz-visszhang

legalább egy ízben el kell menni,

messzire kell menni minden

szerető szem elől; le kell hűteni

szívek kölcsönös lobogását, épp a leg-

melegebb szivekét - másként

hogyan is volna kívánható, hogy aki

térdén lovagoltatott, stb.: egykor

bájos-hibás személyedet apránként elfogadja,

m á s-ként?

Mesterlegény, - ha lány vagy is -

mennél messzebbre! (Úgyszólván közömbös:

kikkel, hol, mit tanulsz. "Tanulsz"-e.

V i s s z a k e l l j ö n n ö d, hogy itt l e h e s s.

És ha szíved töröd össze - ímmár: megint -

akkor is. Akkor ezt tanultad. Elég szívtörős

az egész.

Csak az a fontos: mennél messzebbre

s legalább! egy ízben.) El kell menni

Adj időt neki... és magadnak is. Mondd meg, hogy szereted, és mindig ott leszel, de tiszteletben tartod a döntését...

... amúgy meg qrva nehéz... tudom. :(

Nem tudsz oda menni ahol laknak pl.délután,mikor mindketten otthon vannak?

Pl.készíthetnél valami finomat amit a fiad szeret.

Aztán csak annyit mondj,hogy - ráértem és gondoltam készítek egy kis...hoztam belőle neked is egy kicsit...amúgy mizu kisfiam...stb.

Legyél jókedvű,semmiképp meggyötört.Ne lássa rajtad,hogy meg vagy törve :-)

Úgy hiányzik,a fene egye meg,miért kell ennek így lennie?

Hívtam tegnap is,nem vette fel a telefont.

Olyan roszz erre gondolni,meglátja a kijelzőn:anya,nem veszem fel.Vajon miért?

Hiányzik a az életemből,főleg reggelenként,mikor benéztem a szobájába,és ott szuszogott,istenem,mennyire rossz így.

Igen,van benne önsajnálat,tudom.

De már nem tudom vissza csinálni,sajnos.

Igyekszem jóvá tenni,sikerülnie kell.