Mit tegyek, hogy a fiammal rendeződjön a kapcsolatunk? (beszélgetés)

Úgy érzem egy kicsit önsajnálat a részedről, megint olyat mondtál a fiadnak, hogy ne tegye veled, de nem írtad, hogy mit csinált a barátaival, vagy akármi egyéb...

A kamaszok így válaszolnak, ha nem nyílnak meg, egyszerűen, csak jól vagyok.

Mindig magadra gondolsz, hogy milyen neked, próbálj a fiad fejével gondolkodni, nagyon sérülékeny korban van, és ha végleg az apját választja, azt is el kell, hogy fogadd, de ezekkel a kijelentéseiddel, hidd el, eltaszítod magadtól.

Az együtt töltött vásárlások alkalmával, meg meg tudod jobban ismerni, hiszen van saját ízlése, gondolatai, amit talán kötetlen körülmények között kicsit jobban meg mutat magából.

Az ő fejével próbálj gondolkodni, ezt az utat én is végig csináltam, ráadásul az apjának bőven van pénze, zsebpénzként annyit adott neki, hogy sokan nem keresnek annyit, mint amit kapott.

Ez a korosztály igazán a mi érzéseinkkel, gondjainkkal nem foglalkozik, húsz évesen már változnak, de neki most kell leérettségizni, nem rossz társaságba keveredeni, a környezetemben sajnos vannak olyanok akiknek a gyerekei bele is keveredtek, isznak, kábitós is van, iskola kerülő sorolhatnám.

Az én fiamnak soha eszébe nem jutott, hogy elmenjen, megkapta otthon a szeretett mellett a szabadságot is, és a társaságot, a megértést, soha nem fárasztottam, azzal, hogy mennyire szeretem, és hogy nem élheti a saját életét, az önállóságra minden téren egész kis korától fogva neveltem. A döntéseiért felelősséggel tartozik.

Nem vagyok jó anya, de következetes, és igyekszem elfogadni és megérteni, még ha sok minden nem is tetszik, anélkül is tudja, hogy mondanám, ilyenkor mi egy " no, de anya" elrendezzük, és utána el is felejtsük, nálunk bevált, nem feszítette túl a húrt, ha muszály volt én engedtem, hogy utána húzhassak rajta egy kicsit vissza.

Igen,ez így van.Nagyon harsány,mindig bohóckodik,aki nem régóta ismeri,el sem tudja képzelni,milyen dolgokat tett.

Azt hiszi,örökké 20 éves marad,bár ezzel nem lenne gond,ha felelőségteljesebb lenne,tudván,hogy a fia ott él vele és vannak szükségletei.

És még akar egy gyereket.

Bár a volt barátnőjét is most beperelte,felvett neki két és fél millió kölcsönt,a lány pedig nem fizeti,állítólag.

De ez az ő dolga,igaz,csak a gyerekeket nem így kéne nevelni,hanem kötelességtudásra,becsületességre,tiszteletre.

Igen,erősebb,mint én.

Másként is él,más az értékrendje is.

Kicsit olyan ez,mint a hangya és a tücsök meséje,nyáron dorbézol,télre meg nem marad egy fillére sem.Bár a múltkor elvitte a gyerekeket fürdeni,és a nyolcéves lányától elvett a 2000 fforintját,mert nem volt elég a pénze belépőre.Szegéynke,otthon mesélte,nem tudott semmit venni,mert apa elvette a pénzét.

Viszont azt neked is tudnod kell, hogy segíteni csak annak lehet, aki kéri tőled. Ezt szülőként nagyon nehéz elfogadni, de sajnos ez van.

Hja, imádni valóak a gyerekek, azt amit ők tudnak adni egy szülőnek, semmi más nem tudja pótolni, csak sajnos ez áll a negatív oldalon is.

Sajnos így van.

Most össze vagyok zavarodva én is.

De nem tudom elhinni,sőt,nem is akarom elhinni,hogy ennek így kell lennie.

A múltkor mondta a fiam apja a volt feleségének,hogy lehet,nemsokára a kislánya is vele akar majd lakni.Persze,most még nem kell a gyerek,mert kicsi,gondok vannak vele.

Nagy az egója,az tuti.

Azt hiszem,ha kezdődik a suli,és még ugyanitt fogunk tartani,elmegyek a fiam sulijához,és megpróbálok beszélni vele.Csak nem hagy ott szó nélkül.De ha azt megtsezi,akkor ott fogok sírni,összeomlani.De erre nem is gondolok.

Erre nem tudok sajnos tanácsot adni, fogalmam nincs, hogy hogyan lehet hatni az ilyen. Leginkább azért nem tudom, mert úgy tűnik nem igazán szereti ő a gyermekeit, inkább csak eszközként használja őket. Csak az a baj, hogy a gyerekek ezt még nem tudják felfogni, ők hinni akarnak az apjukban is. Nem is tudom mi lenne a megoldás, hogy azért a gyerek is ép lelkű maradjon.

Egyébként mindazok ellenére, amit írtam tényleg megértem, hogy te is úgy érzed nincs jó megoldás, mert nincs is, csak valahogy a sok rossz közül a legjobb kéne.

Igen,ez így van.De nem tudunk együtt leülni,az apja egyből ordít,elvörösödik a feje,sajnos agresszív.

Ő most csak magának akarja a gyereket,most "megfizet"nekem,az elmúlt évekért.

Pár évvel ezelőtt is még azt hánytorgatta fel,hogy elhagytam,elvittem a gyerekét tőle.

Azóta megint elvált,és a kislánya is az anyukájával él,persze.Ezt sem tudta megemészteni.Rendszeresen nem fizet a lánya után,mondván,hogy nincs pénze,ilyenkor a volt neje mondja neki,te is ezt a pénzt a lányodtól veszed el.De az nem baj,ő megteheti.

Sajnos a volt feleségét is megütötte nemrég,asszem ezt már leírtam,így neki távoltartási végzése van ellene.

Kidobóként dolgozik,ő először üt,aztán kérdez.

Még egy gondolat, lehet mellényúlok vele, de hangsúlyozom senkit nem akarok támadni.

Én úgy látom, hogy nagyon sok szülő nem próbálja valóban megérteni a gyereket, a gyerek fejével gondolkozni, ezt a részét sokan elintézik azzal, hogy hát én próbáltam vele beszélni, de ő nem mond semmit. És közben meg magatokat sajnáljátok. Pedig a gyerekeknek rengeteg problémájuk van, attól, hogy van kaja, van fedél, tanulhat, még nem problémamentes az életük. Minden gyereknek meg vannak a problémái, tanulják az életet is és az nagyon nem egyszerű dolog. Ne magukat sajnálják a szülők, hanem szálljanak le a gyerek szintjére (nekünk könnyebb hozzájuk alkalmazkodni, mert mi ezeken már túl vagyunk) és tudassák a gyerekkel, hogy megértik őket. Nem egyetérteni kell vele, hanem megérteni.

Köszönöm az együttérzésedet.Sok mindenben igazad van.

Tudom,hogy neki sem egyszerű.

Persze,türelemből van a legkevesebb.

Ezért is szeretném,hogy legyen már állásom,hogy végre ne itthon hasznosítsam csak magam,és elsősorban pénzt kereshessek.

Akkor majd megadom a havi 20.000ft gyermektartást.

Vajon mi fog változni?

Mindig mellette voltam,amikor volt pénzem,megkapta,amire szüksége volt,mert bizony apuka nem törődik olyan apróságokkal,hogy zokni,alsógatya,stb.....

De nem ez a lényeg.

Csak az bánt nagyon,hogy nem fogja fel a kis lüke,hogy nem kell választania,mindketten mellette lehetünk?

Lehet,hogy félre érthető voltam.Pont a pénz miatt van a cirkusz.

Nem a pénz volt a mi életünkben a minden,nem vettem meg a fiamat sem.

Éppen ez az!!!

Hiszen nincs munkám,hogyan adjak még többet?

Az apja akarja,ő oltja a fiamat,mert ez a pénz az övé lenne,így mondja neki,anyád tőled veszi el!

Itthon ezt nem láthatta,mert sosem vetett fel a pénz,nem azon múlt,hogy szerettük egymást.

Most sem azon múlik,hiszen akkor simán megkapná,csak szeressen.De ez nem így működik.

Először is sajnálom, hogy a dolgok így alakultak a fiaddal, de az biztos, hogy ez átmeneti állapot. Borzasztó érzés lehet neked, de sajnos egyenlőre az a legjobb, ha semmit nem csinálsz másképp, mint eddig. Türelem és ha beszélsz valamikor a fiaddal vagy bárki a te családodból meg ne próbáljatok az apjáról rosszat mondani vagy ne akarjátok meggyőzni őt, hogy nálad jobb helye van, ne beszéljetek arról, hogy ki mennyit adott neki. Kamasz a fiad, ilyenkor amúgy is lázad, ez ellen meg pláne fog. Ugyanis te kívülállóként nézed a gyereked apját és aszerint értékeled a tetteit. A fiadnak nem számít, hogy ki mit adott, ő örül, mert neki ő az apja. A vér szava vagy nem is tudom. Most lehet úgy érzi a fiad, hogy két tűz között áll és most a rég elveszett, de végre megtalált apukáját választja. A fiadnak a legnehezebb most, mert olyan helyzetbe találta magát, hogy úgy érezhet két tűz között áll. Ha az apja uszítja ellened, akkor ráadásul jogosan. Biztos vagyok benne, hogy nehéz neki, de kamaszként az ember még nem gondolkozik felelősségteljesen, így lehet, hogy látszólag többet számít neki, hogy most "szabadabb" életet él.

Én azt tanácsolnám, hogy ha beszélsz a fiaddal, akkor ne terheld őt tovább. Kérdezd meg tőle, hogy mivel telnek a napjai, milyen az élete. Finoman elmondhatod neki, hogy pl. szerinted jobban járna, ha kevesebbet bulizna (nem tudom, hogy él a fiad, így most ez csak egy példa), beszélgethettek a céljairól, stb... De most inkább csak a semleges témákról és egy kicsit az érzelmeidet is próbáld kordában tartani, mert nyomasztó lehet ez a fiadnak ebben a helyzetben. Hidd el, hogy hamarabb fog közeledni, mint gondolnád.

Bocsi, hogy nagyon hosszú lett. (És még nem is írtam le mindent.:))

Ha azt hiszed hogy a pénz mindent megold nem vagy normális.

Akkor szép értékekkel neveltétek szegény gyereket, ha ez a fontos neki.

Ha ez így van magatoknak köszönhetitek :(

Én nem egy ilyen példát láttam, és látok vannak szülők akinek a szeretet a legókészletnél,meg több tízezresen múlik.Végülis aki megveszi a szeretetet :) az törlesszen,magának ássa a gödröt.

Komolyan állandóan a pénzzel van mindenki elfoglalva, a nagy családi szeretet sehol nincs inkább undorító.

Ha szeretek valakit, nem a pénz miatt szeretem.

Hú, ilyesmit ne írj neki, hogy akkor többet nem fogod keresni! Ezzel csak az apja alá adod a lovat.

Inkább ilyeneket, hogy aggódsz érte, minden rendben? Kérdezd meg, hogy jól kijönnek-e az apjával, hogy mi újság a barátokkal, várja-e a sulit, ilyenek. Olyan témákat vess fel, amik esetleg érdekelhetik, amiről szívesen beszél, vagy írd neki, hogy megfőzöd a kedvenc ételét, lenne-e kedve átmenni enni. Ne legyél erőszakos, de ne tűnj el az életéből!

Igen,biztosan hibáztam.

De ekkorát nem,hogy ne akarjon látni engem.

Sajnos nehéz jó szülőnek lenni,nem voltam tökéletes.

Igyekszem józanul gondolkodni,de a szívem megszakad.

Ma üzentem neki,hogy örülök hogy boldog,hogy minden rendben van vele,és hogy nagyon hiányzik,de én itt vagyok neki.És kértem,ne tegye ezt velem.

Most nagyon rossz.Nagyon.

Persze,azt sem szeretném,hogy csak a pénz miatt legyen velem kapcsolatban.Eddig is megkapta,amire szüksége volt.

De ez hogy nem beszél velem,egyáltalán,ez döbbenet.

valamit nagyon elrontottál, a fiad már felnőtt, így nem lehet vele viselkedni,

én is egyedül neveltem a fiamat, az apja nem igazán segített, de amikor rájött a tízperces, akkor mindennel megpróbálta elcsábítani,

egy kamasz fiú már nem igazán szereti, ha ölelgetik, nagyobb szabadságra van szüksége, az otthonának igazi otthonnak kell lennie, ahova a barátait, csajait elviheti,

soha ne szapuld az apját, se előtte, se a háta mögött, az apja mindegy, hogy milyen, mégis az apja, a te vélt vagy valós sérelmeidet ne vetítsd ki,

ha küldesz neki SMS-t vagy akármilyen formában üzenetet, ne kérj számon semmit, főleg olyat ne írjál, hogy, ha nem ír akkor te sem fogsz neki,

a közösségi oldalon is, ne töröld ki, te is tegyél fel képet, biztos van olyan dolog, amit szeret, étel, hobby vagy egyéb azzal kapcsolatban, megosztott képet, szöveget, hogy mindig, ha felmegy lásson,

az apja mivel még mindig ilyen hatással van rád, ezen gondolkozz el mért, egy kapcsolat, ha vége, akkor minden szinten be kell fejezni, kezeld úgy, mint bármelyik más embert,

nekem is új párom van három éve, előtte végig egyedül voltam, de ő a kettőnk kapcsolatába nem szól bele, egyébként kijönnek, de számonkérési joga csak nekem van, ezt viszont a pároddal kell tisztázni,

nem írtad, hogy van-e külön szobája, ez az ő birodalma, tartsd meg érintetlenül,

ne a szeretetről, háláról, felnevelésről beszélj vele, hanem ami érdekli, mit akar kezdeni, ha továbbtanul, zenéről, haverokról, fociról vagy akármiről ezt ki kell találnod, ebből hidd el, hogy megérzi a szeretet melegségét, mielőtt valamit kimondasz inkább számolj el tízig, mert megtörténté tenni nehezebb

és hogy szeret a fiad azt te árultad el

"És az a döbbenet a hangjában,hogy:Anya,te letöröltél??? "

a pénz kérdéssel csínján kell bánni, ha van lehetőséged, és ténylegesen szüksége van dolgokra együtt menjetek el, közösen válasszatok, de ne erőltesd rá az akaratodat, fogadd el amit ő szeretne, ha elfogadható, beszélgess vele,

a bulizás és a disco természetes ennél a korosztálynál, én elengedtem, saját maga döntött mindenről, még a lányokat is megengedtem, tanul, egyetemista, tanulmányi ösztöndíjas volt

amit leírtam az saját tapasztalatom, nincs problémánk egymással

sok sikert és türelmet, nem fog menni egy óra alatt

Rendben.Köszönöm ,hogy olvastok,és írtok,segítetek.

Most lefekszem,kibőgtem a szemeimet,majd holnap jövök.

Jó éjt mindenkinek,és mégegyszer köszönöm.

Értem.Tudom,de olyan nehéz volt.Persze,nem az én büszkeségem kell,hogy az első legyen.

Fogok neki üzenni,hogy szeretem,hiányzik,hogy tudja,én itt vagyok neki,még ha ő nem is akar látni.

Szia,köszönöm a bíztatást.

Én is hezitálok.

Egyszer már megtettem,letöröltem.Persze másnap már pitiztem is,vegyen vissza.

És az a döbbenet a hangjában,hogy:Anya,te letöröltél???

Azt hiszem,inkább írok neki mindig,beszámolok a dolgokról,ahogy volt,amikor beszélgettünk.

Így könnyebb lesz kicsit,talán el is olvassa őket.

Olyan hihetetlen ez,hogy nem akar tudni rólam,elképesztő.

Az első két mondat rendben.

A többihez hasonlót ne írj máskor!

Csak pozitívumot! Ne legyen más választási lehetőség!

Sziasztok, eddig csak olvastalak Benneteket, de most úgy érzem, muszáj szólnom. Szerintem SEMMIKÉPP ne töröld az ismerőseid közül. Megértelek, ne haragudj magadra, h ez eszedbe jutott, de ne tedd! Úgy gondolom, pár hónap v év múlva amikor minden helyrejön (biztos nem lesz egyszerű menet) és ott ül melletted a fiad, megkockáztatom, h még sír is, és Te mondod neki, h mennyire vártál rá és mennyire szereted, és akkor ő megkérdi, hogy "De anya akkor miért töröltél, tudod, h nekem az hogy fájt?"

Most h idáig leírtam és átolvastam, az jutott eszembe, h és ha ez ébresztené rá h mit tett Veled? Szóval nem tudok okos tanácsot adni. Nagyon nehéz. De hogy vissza fog Hozzád térni az biztos, és h neki AKKOR talán még nehezebb lesz, mint Neked most, az is elképzelhető. Sok erőt kívánok Neked. Egyébként láttam már hasonló eseteket. Meg olvastam is. El tudom képzelni, mint ahogy sok esetben van, h a gyerek magát hibáztatja a válás miatt mert hogy ő biztos nem volt jó és azért ment el az apja stb. és mindenárom meg akar felelni az apjának,azt tudja h Anya úgyis szereti, és mint Memimemi írta, Istenként tekint az apjára, örül h az apja őt most partnernek tekinti (ami nem így van, csak ő igy érzi)Fel fog ő ébredni, fájdalmas lesz a csalódás az apjában, csak Neked kell türelmesen várni és tovább szeretni.

Azt mondod?

Igen,erre gonjdoltam én is,írok neki mindig,mintha minden rendben lenne.

De most úgy érzem,itt a vég.:-((

Utoljára ezt írtam:Találkozhatnánk,jó lenne beszélgetni.

Üzenj,neked mikor jó,én ráérek.

Ha nem keresel,tudom,hogy nem vagy kíváncsi rám,és akkor én sem foglak keresni.Szeretlek,és remélem nem így lesz,de ez már a te döntésed.

Lehet,hogy nem ezt kellett volna,de már nem tudom elviselni ezt,tényleg,úgy fáj,hogy nem reagál semmire,ha hívom,ha üzenek,semmi!!!