Mindenkinek van története (beszélgetős fórum)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Mindenkinek van története
Sajnos Józsi bácsi "fajtája" kihalófélben van.:(
Minden tiszteletem egy ilyen embernek, és jobbulást kívánok neki.:)
A nővérekre inkább nem írok semmit.
Szülészeten rühös lett a frissen szült nő.... Azt hittem leesik az állam, amikor a barátnőm mesélte...
Más.. ma voltam varratszedésen.. doki ránézett, majd mondja a csajnak, hogy varratszedés... csak azt szedte ki, ami felülről látott... otthon vettem észre a maradékot. Kötés alatt volt, én nem tudhattam, de neki kutya kötelessége körültekintően eljárni, akármennyire is sietni akar haza karácsonykor... Most mehetek vissza, újabbfölösleges fájdalom... a kötésről már nem is beszélve... otthon át kellett kötni... És akkor ezek után várják a borítékot... tőlem várhatják!!!!!!
Sajnálom,hogy ez történt veletek. Kicsit olyan ez, hogy vannak az egészségügyisek és vannak hülyék akik a nyakukra járnak idegesíteni őket.
Persze van kivétel. Arról is írok majd. Mert megérdemlik, hogy róluk is szóljunk.
Józsi bácsiról. Ő egy nagyon nagyon jó apa volt mindig. A cikkben leírtam, hogy a barátnőm kicsike volt amikor az anyja lelépett. Aztán amikor megszületett a barátnőm lánya, akkor a barátnőm megkereste az anyját. Ő pedig amikor megtalálta üzent, hogy látni szeretné. A barátnőm rohant az anyjához, rendszeresen látogatta. Örült, hogy a kisfiának nagymamája is van. Józsi bácsi meg nem szólt. Csak a lánya boldogsága számított akkor is. Nem vette zokon, hogy újra fölvette a kapcsolatot a lánya azzal, aki évekig felé sem nézett. Szomorú, hogy azóta a barátnőm anyja elköltözött újra (most őt hagyták el egy fiatalabbért) és azóta nem hívta fel a lányát. A második házasságából született gyereke közelébe költözött. A barátnőm meg úgy érezte ismét elhagyta.
Most már csak ezért is fontos, hogy Józsi bácsi minél tovább itt legyen, jól legyen. Mert szükség van rá.
Igen a barátnőm igazán törődik vele, nagyon szereti az apukáját. Azt hiszem minden szülő ilyen gyerekre vágyik. Aki majd így törődik vele idős korában.
Nagyon nehéz neki. Látom, hogy mennyire szenved és mennyire igyekszik tartani magát. Csak keveset tudok nekik segíteni. Vigyázok a kisfiukra, ill. azt sem kell, mert az ő kisfia és az enyém igazi nagy haverok. Így csak ott vagyok és néha rájuk pillantok.
Minden tiszteletem a tiéd!
Kívánok neked sok-sok erőt, kitartást, hogy tudd folytatni, ameddig csak lehet.
Józsi bácsinak jobbulást kívánok. Bár azt hiszem, most van a legjobb helyen, ha végre hazamehetett, vele lehet a lánya, a kisunokája, akik IGAZÁN törődnek vele, és nem csak muszájból.
Én is megkönnyeztem. :/
Józsi bácsi mosz már otthon van. Két naponként hordják dialízisre. Persze a hólyagja nem működik.
Gondot okoz a hosszú dialízis alatt a székelés is. Ezért míg kórházban volt a lánya dialízis előtt ment, pelenkát adott rá, majd utánalevette róla. Szükséges volt, mert egyszer az öreg nem mert szólni és órákig feküdt piszkosan. Másnap szólt. A dializálás alatt végig alatta hagyták az ágytálat. Ez azért órákat jelentett és nagyon kényelmetlen volt neki.
Szóval Józsi bácsi itthon van a kisunokájával karácsonyozhat.Szorítok neki, nekik. Igaz vannak problémák. Nem könnyű munka mellett megoldani, hogy a bácsiba szállítás előtt pelenka kerüljön rá, utána meg le legyen véve.
Nagyon sajnálom.:-( Mi mindketten (Bajuszossal)
szinte hetente tapasztaljuk mi folyik a Magyar Eü.-ben.:-( Túlélők vagyunk, de ez nem rajtuk múlt,viszont ez már egy másik történet.
Mivel hat éve nem járt a körzeti orvosnál, kikerült az ellátó rendszerből. Így az orvos nem is akart kimenni hozzá."
Senki enm kerül ki ezért ez eü-i ellátásbol
MAx. nem az ővét hívtátok
A többivel, "aszarok bele nem számit hogy csönget a beteg" bizony én is találkoztam
Jobbulást Józsi bácsinak- és azt, hogy az emberi méltóságát sikerüljön megőrizni minden helyzetben.
Idén sok rossz helyzettel találkoztam- a szomszédunknak volt hólyagrákja- kemoterápia két hónapon keresztül, aztán 8 órás nagyműtét, a vékonybélből kivett darabbal helyettesítették a hólyagot. Itthon van újra.
Egyik hajnalban apukám telefonált, hogy menjünk be, el akar búcsúzni.
Hál istennek, nem volt a halálán, de a gyógyszerei ott voltak mellette, a sürgőssági osztályon sem kapja őket infúzióban, hanem tablettában- kíváncsi vagyok, mi az, ami fölszívódik belőle, ha egyáltalán maga beveszi. A kutya sem néz rá egyébként.
Meg le sem tudta nyelni - 12 db volt ott- kínszenvedéssel csak leküldtük őket.
Megetetttük, az élettársa segített átöltöztetni.
Az ápolónők örültek, hogy valaki megcsinálja, csak az orvosok voltak ott érzéketlenek.
Egy augusztusi"élményem":
a hatvani kórház sürgősségi osztályán 15-18-ig van látogatás.
Az osztályos főorvos engedélyezheti, hogy valaki napközben is látogathasson.
Tegnap megkértem/megkérdeztem, hogy bemehetnénk délelőtt is, mert 400 km-ről jöttem, Ausztriában élek, erre a hétre tudtam csak szabadságot kivenni a válasz egy arrogáns:"Ha nem tetszik át lehet egy magánklinikűra vinni, ott hotelszolgáltatást is igénybe tud venni." volt.
Azt hittem, köpni-nyelni nem tudok.
Mi lehet ez, irigység?
Nincs isten tudja mennyi pénzem...
Ha valaki azt mondja, hogy külföldön lakik, az rögtön krőzus is?
Nem engedték - rá két hétre meghalt, igaz, akkor már Mátraházán volt.
Én is úgy gondolom, hogy nem lehet mindent a pénzre fogni. Hiszen a mosoly a jó szó az nem megvehető. Legalább is nálam nem vásárolható. Valamiért az itteni ellátórendszerben az egészségügyi dolgozó a felsőbbrendő és aki beteg az alsóbbrendű. Kivétel lehet a fizetős, vastag pénztárcájú beteg.
Persze itt is, minden tisztelet a kivételnek.