Milyen reális veszélyei vannak, ha valaki éjszakára egyedül hagyja a gyerekeit? (beszélgetős fórum)

Rendben, nem vitatkozom.

Engem is hagytak időnként egyedül, mert Nagymama nem vitt magával a piacra. Ugyanott ültem a könyvemmel, ahol hagyott (korán megtanultam olvasni).

Anyu néha rábízott engem a húgára. Azt csak sokkal később tudta meg Anyu, hogy a nagynéném bizony egyedül hagyott.

Ültetett be moziba is, rajfilmre, és otthagyott, de megijedtem és bebújtam az ülés alá. Egy fiatal házaspár vigasztalt meg. Na az volt a legrosszabb.

Én nyugis és félénk voltam, eszemben sem volt gyufát keresgélni. Szerintem a gyereken is múlik ez a dolog.

Fiamat hasonló életkorában, mint a topicinditó lányai, sokszor hagytam egyedül sötétedés után néhány órára ( a határ mellett kiszámithatatlan volt az ügyfelek érkezése ). Bennem fel sem merült, hogy bármilyen veszély fenyegetné. Mivel ez a 2000 év körül történt, ritka volt még a mobiltelefon, de mindkettőnknek volt már. Én azt, hogy egy konszolidált fegyelmezett gyerek pár órát egyedül van,és TV-t néz, kisebb rizikónak éreztem, mintha a lakásunkban az éjszakai órákban megjelenik egy csomó szerb vagy román állampolgár, vagy bárki idegen.

Csak megjegyzem, hogy nekem is történhetett volna bajom, és legalább volt, aki netalán keres ( tudta pontosan hogy hova megyek és várhatóan mikor érek vissza, nagy késésem esetén mi a teendő )És ezek után egy rendkivül bátor magabiztos minden helyzetben magát feltaláló fiatalember lett belőle

Jól irta Guruljka, ahhoz, hogy egy gyereket baj érjen, nem az a legnagyobb veszélyforrás ha egyedül van a lakásban, pld- fiam életének eddigi - legveszélyesebb szituációja az volt, amikor iskolai szünetben az egyházi ált. iskolában a beszélgető tanárokkal egy udvarban összeverte egy csomó cigány.

és nem neveltél egyedül gyereket, ha jól sejtem.

Annak örülj.

Egyébként sok tragédia történik olyankor, ha a szülők is otthon vannak. Attól, hogy valaki önfeláldozó anya, és besavanyodik a gyereke mellett akár, még nem fogja tudni megőrizni az életét. Mert ahhoz rohadt nagy mázli is kell.

Írtam már valahol, az akkor 5-6 éves fiamat egy városi, téli séta alkalmával majdnem agyonütötte egy több kilós jégtömb, ami egy lapos tetős 4 emeletes ház tetejéről csúszott le. Nem is tudom, hogyan. Még a gyerek kezét is fogtam, úgy mentünk. A jégtömb súrolta a kabátja ujját, és az aszfaltos járdára esett. Annyira kemény volt, hogy még el se tört.

Ha nincs mázlink, a gyerekem úgy esik zúzott fejjel össze, hogy fogom a kezét.

Már az enyémek is.

Egyik sem lett lelki rokkant, nem történt sem betörés, sem lakástűz.

Az enyémek nagyobbak voltak, amikor egyedül hagytam őket néhány órára. Este, illetve késő este. Péntek este vagy szombaton, amikor másnap nem volt iskola.

Akkor is volt kutyánk, a lakás a házon belül védett volt a külső kapu miatt. A kutya mellett a lányok soha nem féltek. Az meg tudta, mi a dolga, pláne ha nem voltam otthon.

A mobiltelefon akkor már valahol talán ki volt találva, de még nem tudtunk róla.

Természetesen megbeszéltem a lányokkal, hogy x óráig tévézhetnek, játszhatnak.

Vacsoráztak, és szükség esetére felszeleteltem a kenyeret, ha mégis ennének valamit. Mindent megbeszéltünk. Tudtam, mert ezt napközben begyakorolták, hogy a nagyobb (akkor 13 éves volt) meg tudja gyújtani a gázt. A jelenlétemben gyakorolták eleget. De rendszerint nem melegítettek semmit, mivel már pizsamában voltak, amikor elindultam otthonról.

Nagyon is tetszett nekik, hogy kicsit "garázdálkodhattak". Soha nem volt probléma. Késő este, amikor hazaértem, nyugodtan szuszogtak az ágyukban.

Ezt nem úgy kell érteni, hogy minden hétvégén csavarogtam volna, de amikor elváltam, még fiatal voltam, és néha jól esett elmenni kicsit a gyerekek mellől. Nem hiszem, hogy egy mártír anyával jobban jártak volna.

Meg volt olyan is, hogy a Nagymama vállalt ügyeletet mellettük.

Nem, te nem tennél ilyet.

De olyat sem teszel, hogy magad neveled a gyerekeidet.

Isten őrizz, hogy téged idézzelek.

Érdekes, hogy többen azt feltételezik a kérdésemből, hogy én ilyet teszek.

Nem tennék! Isten őrizz! Felelőtlenség! Az anyukájuknál laknak a lányok. Elváltunk. De még ez sem jelenti feltétlen azt, hogy megtörtént, mielőtt bárki tovább kombinálna. Viszont benne van a pakliban erősen.

Kíváncsi voltam, hogy én aggódom-e túl a dolgot, de ezek szerint nem.

Nemcsak szerinted. :)

Szerintem is.

És itt konkrétan az éjszakára egyedül hagyásról van szó. A címben benne van.

Egyébként hiába aránylag nagyobb gyerekekről beszél a fórumindító, leírták itt már többen, hogy milyen veszélyei vannak, ha valaki éjszakára egyedül hagyja a gyerekeket.

Egyetértek velük.

Itt nem arròl van szò,hogy napközben nem lehetnek egyedül x òrát.

A fiaim 11,8 èvesek voltak,mikor elvittem a kishugukat dokihoz,addig otthon maradtak.

Èjszaka más.

Szerintem!

Annyira azért már nem kicsik, hogy ne lehetne őket x ideig otthon hagyni. Az én fiam is volt otthon egyedül ennyi idősen és nem csinált semmi hülyeséget. Egész éjszakára nem hagytam otthon, de olyan volt, hogy a suliból hazament egyedül és még 4 órát egyedül volt otthon, mert mi meg dolgoztunk.

Persze ehhez kell, hogy a gyerek értelmes legyen...

Nem igaz hogy nincs aki velük lenne èjszakára.

Nekem nem èri meg egy program sem,hogy èjszaka távol legyek a gyerekeimtől.

Pillanatok alatt megvan a baj,nem is értem hogy juthat ilyen az eszedbe.😐

Ebben az életkorban az agyuk veszélyközpontja nincs kifejlődve, így bármi is történhet.

Ha szerencséd van, akkor nem történik semmi. De ha nincs, akkor válogatott szerencsétlenségek történhetnek.

Még a 14 évesemet sem hagynám egyedül éjszaka! A hideg kiráz még a gondolatától is! Az éjszaka még egy felnőttnek is ijesztő lehet, nem ám két ilyen kisgyereknek! Napközben még csak-csak egyedül lehet őket hagyni 1-2 órára, de akkor is rendszeres időközönként rájuk csörögni, hogy mi újság.

Ne hagyd őket egyedül! Lehet, hogy nem lenne semmi gond, de az ördög nem alszik! Ha ne adj' Isten valami történik velük, életed végéig bánhatod, hogy milyen felelőtlen voltál! Biztosan van valaki, akire rá lehetne őket bízni - ha már mindenképpen el kell menni otthonról éjszaka.