Milyen gyakran sírsz? (beszélgetés)

"sírva vígad a magyar..."

Azt vettem mostanában észre magamon hogy nem tudok sírni. Nem tudom miért. Néha kifejezetten sírhatnákom van és nem birok sírni. Olyan rossz érzés.

Ami velem történt egy év alatt azt nem kívánom senkinek! Bár van párom, s mégsincs. Tavaj valóban annyit bőgtem, amiben a lelkem is benne volt, hogy ma már nem tudok sirni sem. Érzem, hogy sok ami rajtam van, és könnyebb lenne ha sírni tudnék, de sajnos nem akaratfüggő. Lenne miért jól kisírnom magam, de bennem reked..

Nem tudok....

Agyilag? Lehet úgy sírni? Gondolom mások butasága késztetett sírásra? Én a mai napig úgy képzeltem: sírni a szív, a lélek tud, és a könnyezés ….

Nagyon ritkán. Tavaj kibőgtem a lelkem is, azóta csak pityeregten néha. De most talán jólesne egy kis megkönnyebbülés. Kezdek kifáradni agyilag...

Sokat és gyakran:-) Én már csak ilyen sirós csaj vagyok,öröm,bánat,megható dolgok,hiszti meg mindenféle miatt..

Én csak annyit fűznék ehhez hozzá...hogy ha sírnod kell - SÍRJ - akár örömödben, akár bánatodban. De ne folytsd magadba, mert az csak rosszabb.Nem kell erősnek mutatkoznod. Nem attól leszel erősebb mert nem ejtesz könnyet.

Elofordul. De nem csak banatomban! A legutobb egy csodasra sikerult szerelmeskedes utan sirtam el magam a parom karjaban. Csak mert annyira szeretem, s annyira egyek voltunk abban a pillanatban, hogy egyszeruen nem fertek el bennem az erzeseim. Kivanom mindenkinek, hogy elje at ezt az erzest!

Szeretni senki nem szeret én legalábbis nem.Viszon az csak úgy jönn a bánatól.

gyakran

nagyon gyakran

Örülök,hogy örömödben sírtál én életemben egyszer tudtam annyira örülni,hogy sírtam és nevettem egyszerre.Most csak bánatomba tudok bizonyos említett események miatt.

Mostmár egyre ritkábban.Úgy értem,gondok miatt.Nem azért,mert nincsenek,hanem másképpen látom őket.Örömömben,az más.Tegnap sirtam,de a röhögéstől.A gyerekeim,unokáim csináltak nekem egy fergeteges estét.Csak akkor,és csak nekem...:-))

Én hoztam létre ezt az oldalt és most én sirok a legjobban.Mert csalódnom kellett nagyon nagyot.Ha érdekelnek a részletek látogass el a hogyan lehet lebuktatni egy félrelépő pasit?-című fórumra

Ha rossz kedvem van és egyedül vagyok itthon, akkor egy a hangulatomhoz illő zene vagy egy drámai tartalmú film - nem a Titanic - meghallgatására, megtekintésére hagyom, hogy jól kisírjam magam és napszaktól függően estére vagy másnapra semmi bajom nincs. Persze csak akkor, ha ezeket a hangulat változásokat nem valami családi, baráti gyász okozza.

azért ugye tudod, nagy szakadék van a kettő között!

Ritkán sírok, inkább dühöngök.

Szinte minden héten, valami miatt mindig eltörik a mécses. Pl: ha fáradt vagyok, vagy fáj vmim, vagy vki megbánt stb.

amióta elment a párom külföldre azóta sajnos minden este sírok... :(

szeretni? az talán túlzás, de ha kell akkor kell! tudod! a csók is akkor az igazi ha érzéssel fűszerezett

Nem szeretek sírni.Ha valami nagyon bánt,csak akkor de utána jo megkonnyebbulni.

Néha-néha.

havonta

Hú ha és még egyszer hű ha!!!!!Köszi,hogy végre egy férfi meglátását is megismerhettük és igazából nagyon örülök is neki.Remélem az elvesztés fájdalma kicsit enyhűl majd.Bár tudom,hogy ilyenkor ezek a szavak üresnek tünnek.Én 9éves koromban elvesztettem a nagypapám és így 28évesen is úgy érzem ott tört el bennem valami.Valahogy sosem békéltem meg ezzel és nem is tudtam gyerekként feldolgozni.Talán azért lettem ilyen ember akit minden mélyen érint és ha fáj akkor piszkosul fáj.Nagyon köszönöm,hogy írtál és ha van kedved várom soraid szeretettel.

Nem egyszerű a téma. Tisztelettudóan /mert megérdemli mindenki/ végigolvastam 01-től. Ha a társadalomra gondolok - mert ugye tudjátok mi az - akkor már sírni kellene. A szemem azonban nem ezért lett fátyolos. Kálmán bátyám júni.28-án temettük. Való igaz - mint egy hozzászólásból 43.TM -a tehetetlen ember sírhat, és ez szerint a tehetetlen Nő is sír. Nem sikerült konkretizálni e tényben a nemenkénti különbséget. Másrészt gondolom a temető, /és talán a házasságkötő terem is/és …stb. egy speciális környezet, melyben nem a gyengeség hanem az érzéseinknek tulajdonítható az elérzékenyülés EME SZÉP „EMBERI” JELE! [*] Nem kívánom megsérteni a 25. rosewood-ot, azt hiszem a múltbéli érzéseinek fogyására érthető a megedződése, és elfogadja a következőket: csak a fadarab nem sír! A férfiak egy része - és a Nőkre is áll ez - talán a gyengeség jeleként értelmezi a pityergés, ami szerintem nagyon sok mindentől függ. A párkapcsolatban mindig „felnőttként értjük” a másik felet, és az egymásra gyakorolt hatás, és a viszony is tükröződik a megnyilvánulásból, illetve lehet következmény, de én alapevően pschihés megnyilvánulásként értelmezem a dolgot. IGEN ÉN bevallom tudok SÍRNI! A témára való reagállásom kezdetekor is könnyes volt a szemem! A következőt biggyesztettem a képernyőre első nekifutásra: Könnyes billentyűzetet nem szabad nyaggatni. Még egyszer kanyarodjunk vissza, mégpedig a csillaghoz. Sírni gyermekként tudunk /gátlástalanul/ és a neveltetésünktől valamint az e téren tapasztaltak szerint fogunk míg ellünk! Bízom abban, még sokat és sokan fogunk hasonlóként cselekedni, mert .. Szerinted? Ez egy örökifjú téma szerintem, és ezért nem hagynám abba csak befejezném ezt a hozzászólásom. Szép napokat mindenkinek, és ne feledjétek a boldog ember is sír! Csaba

Nagyon ritkán. Nem is emlékszem.

sokszor,utánna megnyugszok.