Miert zárkózottak az emberek? Mi lehet a zárkózottság oka? (beszélgetés)

Igen, erre én is gondoltam.

Csak nem gondoltam át részleteiben, de ott is lehet. Valóban.

De szerintem nem ugyanaz miatt...

...más fáj,és másért vagyok mérges.

Sziasztok!

Bocsánat, hogy közbeszólok, de a gyász pont ilyen: egyszerre a kettő. És az ok ugyanaz.

Ez akkor megy így, ha valaki nagyon fél szembenézni a gyengeségeivel.

Azon gondolkoztam, hogy lehet a tipizálni, hogy mitől leszünk dühösek általában?

mi fáj?

és miért vagy dühös?

Ugyanaz miatt a dolog miatt?

Megpróbálom leírni mit érzek,aztán megfejtjük.

Azt mondják nekem:"Lusta vagy,egész nap nem csinálsz semmit!"

Ez fáj,ha igaz.Mert kapok egy képet hogy valamin változtatnom kellene,és egy hibámmal szembesítettek.Első körben fáj.

Aztán mérges leszek,azért ahogyan mondták,vagy mert szembesítettek egy hibámmal és megijedek,vagy mert védekezek...

Megbántott: Ez fáj és dühös vagyok, hogy már nem tudok ezen változtatni.

Megy :)))

Nem megy.

Nem ugyanaz a kiváltó ok.

Ezt és ezt mondta,igaza van:fájdalom

Így és így mondta:düh

Melyik az a düh, ami nem tehetetlenségből ered?

Ha valami nem úgy van, ahogy mi szeretnénk, akkor leszünk dühösek, hiszen nem áll módunkban az irányítására=tehetetlennek érezzük magunkat.

magamról beszéltem.

:)

A düh is sok mindenből eredhet ..... eredhet tehetetlenségből IS. De másból is.

:o))

Tehetetlenségből,vagy nem tetszésből,vagy az igazságtalanság érzéséből...de a fájdalomnak semmi köze ehhez szerintem.

Ha ér egy negatív kritika ami igaz is ráadásul,akkor sok esetben védjük magunkat és elkezdjük a másikat vádolni,amiért meg merte mondani...és dühösek leszünk.

Miért ne menne? :o)))

Az emberek nem egyfajta, mindenkire érvényes séma szerint éreznek .....

...ha fáj vmi akkor nem vagyok dühös, inkább szomorú...a düh é fájdalom nem megy egyszerre.

:)

Igen, a düh a tehetetlenségből ered.

De akkor marad a fájdalom kérdése. Ha fáj, attól még lehetek tehtetlen is, tehát dühös.

Kezdem érteni.

Asszem :)

Reagálunk,ahogy.

Ahogy épp érezzük magunkat.

Tök jó lenne ,ha figyelembe vennénk azt,aki épp semmi mást nem tesz,mint ugyanezt.

:))

Én úgy gondolom,hogy amikor kapunk egy kritikát,akkor lesz egy megérzésünk,ami mutatja hogy az igaz-e vagy sem...és ezt neveztem az előbb alapnak...ez mindenkinél ott kell hogy legyen...de hogy erre hogyan reagálunk azt sok más dolog dönti el.

Jó éjt!:O))

Én meg azt állítom,hogy az alap érzés ugyanaz amikor kritikát kapunk,és tegyük fel hogy az valós,és fáj,mert igaz.

Ez a szomorúság.

Aztán ahhoz mérten reagálunk,amilyen szándékkal jött a kritika.

Na,szerinted?

Tudom. :o))

Miattam ne! Megbeszéltük!!!!!!